3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

1947. február 7-én és 8-án Vízkelet, Kosút és Hidaskürt községben zavartalanul
folyt a kitelepítésre jelöltek rakodása. Mivel azonban a járási katonai parancsnok
csak kisebb teherautókat tudott a rendelkezésre bocsátani, így a két
transzport helyett csak egyet lehetett indítani. A hófúvás miatt a vízkeletiek
csak február 7-én indulhattak útnak Csehországba.
Itt is megtörtént a már említett eset: a vízkeletieket szállító teherautók is elakadtak
a hóban. Vízkelet komisszárja, Ladislav Varhaník vagy az ítéletidõ miatt,
vagy hogy akadályozza a deportálásokat – ezt sosem tudjuk meg –, nem volt
hajlandó a falu férfi lakosságát a teherautók kiszabadítására kivezényelni.
„Végül is Moèkor járási rendõrparancsnok, Mikle úr, a Körzeti Telepítési Hivatal
vezetõje és Závadsky úr, a Járási Munkavédelmi Hivatal vezetõje úgy döntött,
hogy a rendõrparancsnok veszi kezébe az ügyek irányítását.” 70 Ennek a döntésnek
az eredményeként rendõri segédlettel megközelítõen 120 férfit hajtottak
ki a Galánta–Vízkelet közötti útszakaszra, hogy kiszabadítsák az ott rekedt autókat
és személyeket.
Vezekény és Tallós községben zavartalanul folyt a „munkaerõ-toborzás”.
A deportálásokra kijelölt személyek közül egy sem szökött meg. A vezekényieket
29, a tallósiakat 24 vagonba zárták. Feketenyék a felfüggesztés miatt elkerülte
a deportálásokat.
A levéltári adatok arról tudósítanak, hogy egy Zórád Árpád nevû kosúti illetõségû
személyt a galántai járási börtönbe zártak rémhírterjesztés vétsége miatt.
Állítólag a csehországi viszonyokat marasztalta el, ahová a szlovákiai magyaroknak
munkára kellett menniük. 71
Az elõzetes menetterv szerint a Galántáról és Vágsellyérõl indított transzportok
elsõ állomása a szlovák–cseh határon lévõ Bøeclav volt. Ezt egyébként
a visszaemlékezõk is alátámasztják. A szerelvényeket azért állították mellékvágányra,
hogy azt a vasutasok, de elsõsorban a biztonsági emberek átvizsgálják.
A határállomáson szomorú események játszódtak le: a rendõrök minden vagont
ellenõriztek, s a szállítás közben megfagyott emberek – leginkább kisgyermekek
– tetemeit elszállították, s a hozzátartozók a mai napig sem tudják, hová temették
el õket. Vajon egyáltalán eltemették-e?
E sorok írója kb. 30 éve a deáki Laki Máriától hallotta a konkrét esetet, akit
kismamaként raktak családjával, köztük kéthetes kisgyermekével a „marhavagonba”.
Gyermekét Bøeclav után többé az életben nem látta, a sírját sem. 72
A járásbeli deportálásokkal kapcsolatban egyéb szomorú epizódok is megemlíthetõk.
Negyeden 1947. január 25-én több családot leraktak a teherautókról,
mert az orvosi vizsgálat szerint többen, elsõsorban az asszonyok idegösszeroppanást
kaptak. A farkasdi Császár Andrást az mentette meg a deportálástól,
hogy kiesvén a teherautóból, csonttörést szenvedett, s így otthon maradt.
Taksonyban 1947. január 17-én a 75 éves Kissné Varga Gizella, miután minden
hozzátartozója kézhez kapta a deportálási végzést, öngyilkosságot követett
el – kútba vetette magát. Ezen az áron maradtak otthon családtagjai – temetést
intézni, temetni. 73
64