3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

Elítélik Lõrincz Gyula 1968. március 27-én az Új Szóban megjelent írását
(„Minket 1918-ban senki sem kérdezett, hová akarunk tartozni. Mi nem önként
csatlakoztunk a Csehszlovák Köztársasághoz.”), s azt követelik a központi és járási
pártszervektõl, ellenõrizzék a Csemadok tevékenységét, s távolítsák el a
párt- és állami apparátusból az olyan szlovákokat, akiket eddig szlovákként tartottak
nyilván, most pedig magyarként viselkednek.
A legszélsõségesebb magyarellenes kirohanásokat a Dél-szlovákiai szlovákok
memoranduma néven ismert hírhedt beadvány tartalmazza, melyet a vegyes
lakosságú falvak szlovák lakossága nevében címeztek Ludvík Svoboda köztársasági
elnöknek. A sokszorosított szövegbe csak a település nevét kellett beírni,
máris postázhatták a címzettnek.
A Memorandumban a régi nótát halljuk: a Szlovákiában elõ magyarok döntõ
többsége szimpatizált a fasizmussal, kimondottan irredenta beállítottságú. Nyilvánosan
támadják, lejáratják az 1945–1948-ban kiadott törvényeket, sõt még
a Kassai Kormányprogramot is. Az olyan vezetõket, mint Dénes, dr. Szabó és
Lõrincz el kell távolítani a közéletbõl.
A Memorandumban a szlovákság képviselõi azt követelik, hogy azokat a reszlovakizáltakat,
akik magyarnak vallják magukat, családostul át kell telepíteni
Magyarországra. A vegyes lakosságú községekben vissza kell állítani a komiszszárok
intézményét, s egyúttal ezekben a falvakban meg kell erõsíteni a szlovák
iskolahálózatot.
A Galántai járás szervei – járási pártbizottság, járási nemzeti bizottság, Nemzeti
Front – pozitívan értékelték a járás magyarságának tevékenységét a társadalom
megújhodásában végzett munkája és az ország megszállását (1968. augusztus
21.) elítélõ memoranduma alapján. A Csemadok Galántai Járási Bizottsága
már 1968. augusztus 24-én elítélte az ún. szövetséges csapatok bevonulását,
s támogatásáról biztosította az ország vezetõit – Ludvík Svoboda köztársasági
elnököt, Oldøich Èerníket, a kormány elnökét, Josef Smrkovskýt, a Nemzetgyûlés
elnökét és Alexander Dubèekot, a CSKP KB fõtitkárát.
A Csemadok vezetõi elsõsorban a Magyar Néphadsereg katonáinak jelenlétét
kifogásolták. Indokuk többek között az volt: „a magyar katonai jelenlét az
utóbbi hónapokban kialakult nemzetiségi feszültségeket csak növeli.”
Ezt a nézetüket személyesen is tolmácsolták a Szereden állomásozó székesfehérvári
alakulat parancsnokának, s Galántán a járási pártbizottság épületében
az említett alakulat elhárító tisztjeinek, akik valószínûleg felsõbb parancsra
vették fel a kapcsolatot a Csemadok vezetõivel.
A járási pártbizottság alkalmazottjai felettes szervük utasítására személyesen
keresték fel a párt alapszervezetének elnökeit, s arra biztatták õket, hogy
nyilvános pártgyûléseken tiltakozzanak az ország megszállása ellen. Ezt meg is
tették.
A Galántai Járási Nemzeti Bizottság 1968. augusztus 27-én kiadott állásfoglalásában
tiltakozott az „ország erõszakos és törvénytelen megszállása ellen. A
Varsói Szerzõdés tagállamai megsértették és eltiporták a Csehszlovák Köztársaság
szuverenitását.” Az állásfoglalás így folytatódik: „Támogatjuk az ország le-
152