3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

nát rakták az elõre jóváhagyott, többször módosított elvek alapján: gabonát, lábasjószágot,
házi szárnyasokat, holt leltárt.
Sajnos az összesítés nem teljesen pontos, hiszen a Galántai járásban Moèkor
százados részjelentéseinek általunk kiszámított összege nem egyezik a zárójelentéssel,
a Vágsellyei járásból pedig hiányzik Ryška õrnagy zárójelentése.
Az összesítés azonban a nem egészen egy százaléknyi eltérés ellenére is jól tükrözi
a helyzetet.
Magyarországról az önként jelentkezõ szlovák repatriánsokkal – a magyar
köztudat a mai napig preszidlenyeceknek (áttelepülteknek) nevezi õket – az elsõ
szerelvény 1947. április 13-án futott be a szeredi állomásra. A szerelvény 50
vagonból állt, melyre 33 gazdasági egység (család), azaz 128 személy vagyonát
rakták fel. Az elsõ óhazába visszatért szlovákokat a nagymácsédi és nagyfödémesi
kitelepített családok házaiba szállásolták el. Az utolsó szerelvény a galántai
állomásra futott be 1947. november 28-án: ezeket a hazatelepülteket
Hidaskürt, Vízkelet és Kajal községben juttatták családi házhoz és egyéb ingatlanhoz.
Összegzésként: Magyarországról 71 vonatszerelvény érkezett a a Galántai
járásba, ami 1874 családot (gazdasági egységet), azaz 8171 személyt jelentett.
Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a Magyarországra telepített 2287
család az ország 179 településén lelt otthonra, s az új generáció talán hazára is.
Ez a 179 település friss adat. Ugyanis az események ötvenedik évfordulóján az
érintett falvak polgármesteri hivatalai vagy a Csemadok helyi szervezetei által
rendezett megemlékezésekre ennyi településrõl hívták meg a Magyarországra települt
járásbelieket. Az eredeti településszám 15-20 településsel kevesebb.
A lakosságcsere nemcsak összegezések és kimutatások rideg valósága.
Hús-vér emberek sorsáról döntöttek a politika boszorkánykonyháiban: 1. azoknak
a magyaroknak a sorsáról, akiket a fehér lap Magyarországra, az anyaországba
irányított hazát keresni; 2. a Magyarországon született és élt, de az
„óhazába” önként visszatért szlovákokéról; 3. s végül a szülõföldjén maradható
magyarságéról is. Az elmúlt ötven év a bizonyítéka, hogy mennyi problémával
kellett (kell még ma is) szembesülnie – a generációk cserélõdése ellenére is –
elsõsorban a magyarság leszármazottainak.
A továbbiakban – a száraz tényekre szorítkozva – tekintsük át, milyen is volt
a kitelepítendõk sorsa!
A járási hivatalos szervek jelentései, amelyeket az illetékes Megbízotti Hivatal
osztályának küldenek, elsõsorban a járásban uralkodó gazdasági, politikai
helyzettel és kiemelten a járásban észlelhetõ vagy várható nemzetiségi kérdéssel
foglalkoznak. A galántai Moèkor százados jelentései eme sémának felelnek
meg, ám a vágsellyei Ryška õrnagy nem követte ezt a sémát, noha a jelentés
tartalma mindkét esetben hasonló.
A Galántai járásban az 1946. december 1-jei jelentés szerint a nemzetiségi
helyzet problémamentes: egészen jó és nyugodt. A magyar nemzetiségû lakosság
továbbra is lojális a Csehszlovák Köztársasághoz annak ellenére, hogy fél
a kitelepítéstõl. A magyar nemzetiségû lakosság körében sok esetben fokozott
77