3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

az lett formálisan szlovákká. A megmaradt 140 670 kérvény egy részét elutasították,
más részét pedig várakozási állományba helyezték. Egy késõbbi idõszakban
– 1948. január 1-je és 1948. december 31-e között – még foglalkoztak e
kérdéssel, de 1948. december 23-án Václav Nosek csehszlovák belügyminiszter
utasította Daniel Okáli szlovák belügyi megbízottat, hogy azonnali hatállyal
szüntesse be mûködését a Központi Reszlovakizációs Bizottság. Tudniillik az
1948. október 25-én elfogadott 245/1948. számú törvény értelmében 1949.
április 14-tõl a Szlovákiában maradt magyarság visszakapta csehszlovák állampolgárságát.
A Galántai járást érintõ eseményekrõl nemcsak a levéltárak adataiból vagy
az érintett – reszlovakizált vagy reszlovakizálásra kényszerült – személyek viszszaemlékezéseibõl
szerezhetünk tudomást, hanem más források is rendelkezésünkre
állnak. Ilyen például a Galántai járás Népmûvelési Tanácsa központi tanfelügyelõjének,
Jozef Hurtának az 1948. október 15-i keltezéssel írt
Emlékkönyve 81 , melyet a tanfelügyelõ felsõbb utasításra írt, s az az 1945 márciusa
és októbere közötti eseményeket tartalmazza: a reszlovakizáció és a lakosságcsere
külön szerepel az Emlékkönyvben.
Az Emlékkönyv a Galántai járást úgy emlegeti – elsõsorban „a szomorú emlékû
Hanza” révén –, mint a szlovákiai magyarosító törekvések fõ központját,
melynek eredményeként az ifjú generáció már szlovákul sem tud, ezért szükség
van a szlovákság nagy összefogására, mert csak így lehet visszavezetni a megtévesztett,
eltévelyedett népet (azaz az elmagyarosított szlovákokat) az anyanemzethez.
A szlovákság azon képviselõi, akik erre a nehéz, de dicsõ munkára
tették fel az életüket, „a szlovák ügy hõs úttörõi, a szlovákság apostolai”, s minden
elismerést megérdemelnek – írja Hurta. Szerinte a népmûvelési központ felügyelõjének
azért nehéz a dolga, mert „a járásban 1945 után sokfajta lakosság
keveredett” (nem fejti ki, mit ért a sokfajta jelzõ alatt), „ezenkívül a járás magyar
lakossága igyekezett a maga oldalára állítani az itt állomásozó orosz katonaságot,
s ily módon lehetetlenné tenni a szlovákság mindennemû tevékenységét
a nemzeti élet (értsd szlovák nemzeti élet – P. L.) minden területén”. Véleményünk
szerint ezek a gondolatok burkoltan ugyan, de indokoltnak látják a reszlovakizáció
gyors megvalósítását.
Említést érdemel Hurtának az a megállapítása is, mely szerint „a Járási Mûvelõdési
Tanács elsõdleges célja a visszacsatolt területek gyors elszlovákosítása”.
A szerzõ szerint ehhez a tevékenységükhöz önzetlen segítséget
kaptak a galántai helyõrség népmûvelési tisztjétõl, Kopáè úrtól.
A Galántai járásból Pavol Miko, a Járási Népmûvelési Tanács vezetõje volt
tagja annak a kilencven tagból álló küldöttségnek, melynek az volt a feladata,
hogy a magyarországi szlovákság körében propagandatevékenységet fejtsen ki
annak érdekében, hogy azok, ha lehet, százszázalékban térjenek vissza az óhazába.
A nyolc hónapig tartó propaganda-hadjárat azonban nem hozta meg a várt
eredményt.
A központi utasításoknak megfelelõen a Galántai járás vezetése is arra törekedett,
hogy az újonnan beinduló – természetesen csak szlovák tanítási nyelvû
69