3124. Author: Pukkai László Title: Matyusföld I 03316.pdf ... - MEK

Juraj Zvara a nemzetiségi kérdés rendezése szempontjából a megújult csehszlovák
állam két alaptörvényével – az 1948. május 9-én elfogadott alkotmánynyal
és az 1960. július 11-én szentesített 100/1960. számú alkotmánytörvénynyel,
az ún. szocialista alkotmánnyal foglalkozik behatóbban 116 , Gyönyör József
a 143/1968. számú cseh és szlovák föderációt eredményezõ alkotmánytörvénnyel,
valamint a 144/1968. számú alkotmánytörvénnyel 117
(A Csehszlovák
Szocialista Köztársaságban élõ nemzetiségek helyzetérõl szóló alkotmánytörvény),
melyet 1968. október 27-én fogadott el a csehszlovák Nemzetgyûlés.
A nemzetiségi jogok az 1948-as alkotmányba Klement Gottwald észrevételei
miatt nem kerültek bele. Az alkotmány 37. cikkelyének 2. bekezdése a nemzeti
türelmetlenséggel mint nem kívánatos jelenséggel foglalkozik, és tiltja a nemzeti
sovinizmust.
Egyébként figyelmet érdemel a SZLKP KB különbizottságának 1948. június
16-án kelt ajánlása, amelynek értelmében tovább kell folytatni a lakosságcserét,
ha másképp nem megy, önkéntes alapon, s ügyelni kell a reszlovakizáltakra,
nehogy újból magyarokká váljanak, folytatni kell a szlovákok betelepítését
Dél-Szlovákia azon területeire, ahol túlsúlyban van a magyarság, ügyelni kell arra,
hogy az egyenjogúság címén a magyarok ne követelhessék vissza elkobzott
vagyonukat, a végül a Csehországba deportált magyarok lehetõleg ne térjenek
haza.
A reszlovakizációt az SZLKP KB 1954. áprilisi ülésén nyilvánította semmisnek,
tehát még az 1960-as népszámlálás elõtt. Hogy ez mennyire volt hatással
a népszámlálás eredményeire, nem tudjuk, hiszen az ülés határozatát nagyon
szûk körben ismertették.
Valószínû, hogy ennek a pártállásfoglalásnak az eredményeként jött létre
a magyar nemzetiség jogaival foglalkozó, 1956. július 31-én kelt alkotmány erejû
törvény, amelynek 2. cikkelye különösen kiemeli az anyanyelvi oktatás és kultúra
fejlesztésének szükségességét. 118
Az 1960-as ún. szocialista alkotmány a nemzetiségi jogok törvénybe iktatása
terén haladást jelentett. Az alkotmány két cikkelye is tartalmaz nemzetiségi
jogokat érintõ törvényeket. A 20. cikkely 2. bekezdése kimondja, hogy „nemzetiségre
és fajra való tekintet nélkül minden polgár egyenjogúsága biztosítva
van”. A 25. cikkely szerint „az állam biztosítja a magyar, az ukrán és a lengyel
nemzetiségû állampolgárok anyanyelvi oktatásának és kulturális fejlõdésének
minden lehetõségét és eszközét”.
A két alkotmány kihirdetése közötti tizenkét évben az ország belsõ fejõdése,
a szocialista rendszer stabilitásának kérdése rákényszeríti a csehszlovák kormányt,
hogy mélyrehatóan foglalkozzon a nemzetiségi kérdéssel. A már említetteken
kívül szükséges foglalkoznunk a Belügyi Megbízotti Hivatal 1951. április
19-én kelt rendeletével, amely elõírja a magyar nemzetiségû lakosság állampolgárságának
rendezését, a magyarok bekapcsolását a termelésbe, elsõsorban
a mezõgazdaság szövetkezetesítésébe, s a káderpolitika terén a magyarságot
nagyobb arányban – még nem arányosan – be kell választani a nemzeti bizottságokba.
A rendelet foglalkozott a kétnyelvûség kérdésével, valamint a magyar-
91