Letöltöm - ME.dok 2012/2

ME.dok • 2011/4
112
széléig, s mihelyt nagy betűvel kezdünk minden sort. Mérték, gondolat, s
több ilyes apróság szükséges”. 24
,,A nap és föld. Ha a Múzsa beperelhetné önt azért a gyilkos támadásért,
melyet e vers által ellene intézett, s ha volna igazság a földön, akkor arra ítélnék
kegyedet bizonyosan, amire a dalnok- bíráló német császár ítélte a roszszul
éneklő lantost: le kellene nyalnia a betűit a papirosról…Én keresztény
vagyok, s megbocsátom önnek, h elolvastatta velem”. 25
,,Milyen a háládatos rokon? Ennek a történetnek az első felét tűrhetően
megírta Petőfi, Kedves vendégek című verselményében; a második felét
pedig kegyed: igazán elrontotta”. 26 Láthatjuk, hogy Petelei nemcsak elítéli a
fűzfapoéták próbálkozásait, hanem kritikusi humorral is fűszerezi írásait.
Sajnos a kérdésnek csak az egyik oldalával szembesülhetünk, hiszen a szerzők
és költeményeik nem jelennek meg, csupán egyetlen szerzői üzenet során
idéz Petelei az egyik ,,alkotásból”:
,,Lyra? S ön lyrának nevezi ezt a verset? A múzsák tépjék meg a fülét
majd a másvilágon érte!
Láttam önt a jogászbálban
S azóta ön ideálom,
S amióta ideálom,
Engem kerülget az álom.
Ide álom!...Oda álom!
Ezt már soká ki nem álom”. 27
A korban nem ritka a főzfapoéták kigúnyolása, szidalmazása, a vélemények
szerint az érintetteknek minél távolabb kellene maradniuk a művészet
ezen ágától. Számos elismert költő és író a legkülönbözőbb műfajokban
fogalmazta meg véleményét a fűzfákról, védve egyúttal az írói- és irodalmi
presztízst. 28
Ugyanakkor nemcsak verselőket kritizált, hanem prózaírókat is. A negatív
kritikák sora folytatódik:
,,A Berediek. Tisztelt úr! Az ön elbeszélésében egyetlen szó van a maga
helyén az, hogy: ››vége‹‹, s ön is úgy beszél róla, úgy zaklat érte, mintha a
bölcsességek kövét bizta volna gondomra. Előbb biztat, hogy vegyem meg,
aztán biztat, hogy adjam el, aztán kijelentvén, hogy a postadrótot illetőleg
primitive a fogalmai, roppantul csodálkozik, hogy még nem tudattam szándékom
felől. Tudatom: Ez a Berediek egy kétségbeejtő naivsággal összeboronált
hyiperromantikus történet, amelyik csak elbeszélve van rosszabbul,
mint componálva, s hogy én a Beredieket sem meg nem veszem, sem el nem
adom. Vigye el és hagyjon nekem békét.” 29
Petelei, a szerkesztő és hírlapíró
A szerkesztő Petelei ezekben a Szerkesztői üzenetekben hallatta hangját
a kifogásolható tollforgatók ellen, ugyanakkor lapjának fontosabb elképzeléseit,
elveit is megvillantják ezen apró írások. Emellett azt is elárulja az újság-