Letöltöm - ME.dok 2012/2

ME.dok • 2011/4
Balázs Ferenc
48
sort tudjon visszaadni egy adott eseményről, így ebben az esetben a fotó
tárgya a képkészítés egyetlen fontos eleme, a fotózás körülményei és technikája
háttérbe szorulnak.
Írásomban olyan pillanatfelvételeket mutatok be, amelyek
Székelyudvarhelyen készültek 1989. december 22-én, illetve az azt követő
napon. Bár a diktátor házaspárt december 22-én elüldözték Bukarestből – az
eseményről az udvarhelyiek a televízióból értesültek – , Székelyudvarhelyen
kezdetben csak a gyárakban szerveztek tüntetéseket. Miután elterjedt Ceauşescu
elmenekülésének híre, megszűnt a bizonytalanság, az emberek pedig
gyülekezni kezdtek a város központjában. Miközben a tömeg egyre csak
nőtt, többen betörtek a Néptanácsra, a mostani Városházára, és elkezdődött
a „rendcsinálás”. A fenti eseményekkel párhuzamosan a rendőrség épülete
előtt is gyülekezni kezdtek az emberek, ahol a pattanásig feszült izgalom az
egyik akkori rendőr fellépésére átcsapott rongálásba, a tömeg pedig felgyújtotta
az intézményt. Az eseményeket többen is próbálták lencsevégre kapni,
mivel már a helyszínen sejtették, hogy történelmi pillanatot élnek át, de
sajnos ezekből a felvételekből nagyon kevés maradt fenn az utókor számára.
Jelen írásban két, az események önkéntes krónikásává lett fotós felvételeit
mutatom be. Balázs Ferenc neve minden bizonnyal ismerősen cseng az
udvarhelyieknek, hiszen sok fotós került ki keze alól, ugyanis a Tanulók Házában,
későbbi nevén a Cimbora Házban tanított fotográfiát. A másik fotós,
akinek sikerült felvételeket készítenie a forradalom lázában égő udvarhelyi
lakosokról Szabó Károly, jelenleg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár
igazgatója. Az ő képei több helyi újságban is megjelentek, többek között
az akkor indult (illetve a Hargita című megyei lapból átalakult) Hargita
Népe első számaiban.
1. Balázs Ferenc fotói
Az udvarhelyi fotográfus december 22-én egy
Praktica fényképezőgéppel készített felvételeket a
Városháza térről, majd másnap, 23-án a rendőrség
épületéről és annak környékéről. A felvételeken –
mindkét helyszín esetében – zömében ünneplő embereket
látunk (2., 3., 5. fotó). Az örömmámor ennek
ellenére nem volt teljes: a fotós visszaemlékezése
szerint olyan személy is akadt, aki ebben a felengedő,
lázas hangulatban megfenyegette, hogy ha
nem teszi el a gépét, pórul járhat. A bíráló szavak
oka valószínűleg az lehetett, hogy Balázs Ferencet
a Securitate emberének nézhették. A fotósnak nem
szállt inába a bátorsága, neki köszönhetően pedig
egy tekercsnyi film dokumentálja az udvarhelyi 1989-es események történéseit.
A celluloidot készítője – dokumentumértéke miatt – elrejtette, a
felvételeket pedig csak jóval később, a közelmúltban találta meg.
Udvarhelyen és környékén a rendőrséget és annak épületét érte utol
leghamarabb a népharag (1., 11. fotó). A helyszín nem véletlen: mint a ko-