Letöltöm - ME.dok 2012/2

ME.dok • 2011/4
Vívók a KAC bálon (1940-es évek eleje)
90
Hintsnek vagy Mezeynek. Akármelyik több
eredményt tudott volna elérni, ha már veszíteni is kellett volna, nem adta volna
meg magát olyan könnye, mint Rădulescu, aki ellenfeleitől 5:0, 5:1, legfeljebb
5:2 arányban kapott ki. 16
Az Európa-bajnokságra való benevezést a kardküzdelmekre az erdélyi
egyesületek nyomására követelte a helyi sportvezetés, a sportolók pedig saját
költségükön utaztak ki a versenyekre. Először fogalmazódott meg az óhaj,
hogy a román kardvívás vezetését bízzák az erdélyi kerületre, hiszen az itteni
lelkes vezetők és sportolók képesek a vívás ezen ágának helyzetét előremozdítani,
az erdélyi vívók pedig hamarosan felvehetik a versenyt Európa
legjobbjaival.
Bukarestben sajnos ez a törekvés süket fülekre talált, így nehéz évek
következtek az erdélyi kardvívók számára, akik többnyire helyi, kerületi és
egyesületi versenyeken tudtak kedvükre vívni, anélkül, hogy a bukaresti
sportvezetés és bírói testület gondos irányítását érezzék.
A húszas és harmincas évek nehézségei után a második bécsi döntés
1940-től a nyugodt felkészülést biztosította. Megváltozott a közigazgatás, a
kolozsvári sportot felkarolta a magyar kormány, felújították a sportlétesítményeket.
A KAC vívóinak szempontjából is fontos volt ez a változás, hiszen
lehetőségük nyílt versenyezni Magyarország legjobbjaival. A második bécsi
döntés ünneplésére sportünnepélyeket rendeztek, ennek egyik mozzanata
a Rendőrtiszti Atlétikai Club (RAC) nagyváradi és kolozsvári fellépése volt
1940 novemberében. Az Ellenzék ekképp mutatta be a nagysikerű versenyt:
Kedden este a Mátyás-diákház pompás dísztermében örvendetes nagyszámú
és előkelő közönség jelenlétében tartották meg a RAC–KAC vívómérkő-