Letöltöm - ME.dok 2012/2

ME.dok • 2011/4
116
mára kerestem dokumentumokat a Teleki Béla nevével jelzett gyűjteményben,
amikor a dosszié aprólékos átvizsgálása során kezembe került egy akkor
még számomra ismeretlen szerző levele gróf Teleki Bélához, az Erdélyi
Párt elnökéhez – a levél írója közbenjárását kéri deportálása megakadályozása
érdekében. A levélből kiderül, hogy szerzője újságíró, zsidó, aki éppen
a pesti gettóban tartózkodik és deportálását várja, valamint hogy ezelőtt Erdélyben
élt, a román börtönt is felvállalta magyarságtudata védelmében, a
levél keletkezése pillanatában pedig súlyos tüdőbeteg. Az aláírásból a családnevet
nem sikerült kiolvasni, a keresztnevet azonban igen: András. Kolozsvárra
történő hazatérésemet követően nálam, a második világháborús
és az azt követő évek „zsidókérdésében” jártasabb szakemberekkel – Tibori
Szabó Zoltán, Gidó Attila – való konzultációkat követően sikerült beazonosítani
a szerzőt, nagy valószínűség szerint: Arató András váradi újságíróról
van szó.
Sajnos Aratóról meglehetősen kevés forrás áll rendelkezésünkre, pedig
tevékenysége ténylegesen többet érdemelne. Ackersmann néven született
Kommandón 1 , 1913. július 18-án. Újságíróként dolgozott, legtöbbet Nagyváradon,
olyan lapoknak volt rendszeres munkatársa, mint a Független Újság,
Brassói Lapok vagy az akkor már igencsak színvonalas Korunk. 1937-ben
részt vesz a Marosvásárhelyi Találkozón, ahol a magyar kultúrájú zsidó fiatalokat
képviselte. 2 Ezúttal szembesül az ekkor már Erdélyben is növekvő
– mind román mintára, mind magyarországi befolyásra – látens antiszemitizmussal,
ugyanakkor azonban ezt a találkozót követő cikkeiben igyekszik
enyhíteni. A Független Újság hasábjain bírálja ugyan a találkozó szervezőit
amiatt, hogy a szervezésbe nem vonták be a magyar ajkú zsidó fiatalokat
is, ugyanakkor finoman mentegetni is próbálja a helyzetet a következő
módon: Nem lehet abban szándékosság, hogy a „ Marosvásárhelyi Találkozó”-ra
Erdély magyar fiatalságának nagy parlamentjére mindezidáig nem
hívták meg a magyar érzelmű zsidó fiatalság képviselőit. Az ifjúsági találkozó
előkészítőinek személye, politikai és világnézeti hitvallása eleve kizár
ilyen feltételezést és ezért bizonyosra vesszük, hogy technikai akadályokon
múlt ez a bekapcsolás, illetve ez a meghíivás. 3 A közösségszervezésből is kivette
részét, többek között a Romániai Kisebbségi Újságírók Szervezetének
egyik jegyzője is volt. 4 Kettős, magyar és zsidó identitásáról a következő módon
vall egyik versében:
Zsidó vagyok. Nem tagadtam meg gyáván s hitványul őseim.
De máshol születtek, máshol éltek és haltak meg őseim.
Berzsenyi volt a Testamentum, Petőfi volt a Bibliám
S Sztregovára menekültem, ha ütés ütésre hullott rám.
Szigetvárnál én csaptam ki az acélpántos nagy kaput,
Mohács gyepén, égő sebemre én is tépdestem zöld laput.
Az egri vár bástyáján vívtam, bátor voltam és biztató.
Én is dörögtem Ocskayra a szörnyű szót, hogy: áruló.