Letöltöm - ME.dok 2012/2
Letöltöm - ME.dok 2012/2
Letöltöm - ME.dok 2012/2
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
<strong>ME</strong>.<strong>dok</strong> • 2011/4<br />
34<br />
Noha hivatalosan Romániában<br />
1977 decemberében<br />
megszűnt a cenzúra,<br />
a 80-as évek sajtójában<br />
az országos napilapoktól<br />
az óvodásoknak szánt<br />
Haza Sólymai című kiadványig<br />
erőteljes cenzúra érvényesült.<br />
ben is. Tanulmányomban azt vizsgálom, milyen<br />
értékrendet képviselt, és milyen napirend kijelölő<br />
funkciót töltött be a rendszerváltást követő hónapokban<br />
két, kifejezetten a fiatalságot megszólító<br />
hetilap, a bukaresti Fiatal Fórum, illetve a kolozsvári<br />
Jelenlét.<br />
1. Romániai sajtónyilvánosság általános<br />
jellemzői a rendszerváltás idején<br />
1989. december 22-ig Romániában olyan, a Román Kommunista Párt<br />
által irányított, központi utasításra működő médiarendszer létezett, amely<br />
nagymértékben, (egyesek szerint csaknem teljesen) korlátozta az információkhoz<br />
való hozzáférést, és mind gazdasági, mind pedig politikai téren minimálisra<br />
szűkítette a sajtóban dolgozók mozgásterét, s ezáltal magának a<br />
nyilvános beszédnek a terét. „A cenzúra és propaganda összefonódásának<br />
eredményeként a sajtó egészen a szocialista rendszer bukásáig kitartott a hatalmi<br />
legitimációs és tudatformáló szerepe mellett”. 1<br />
Noha hivatalosan Romániában 1977 decemberében megszűnt a cenzúra,<br />
a 80-as évek sajtójában az országos napilapoktól az óvodásoknak szánt<br />
Haza Sólymai című kiadványig erőteljes cenzúra érvényesült. A szigorú tiltások<br />
mellett a személyi kultusznak köszönhetően az előíró cenzúra is erősödött,<br />
s mindezt kiegészítette (sőt a valós elvárások szigorát gyakran túl<br />
is szárnyalta) a rögzítetlen szabályok és a szigorú megtorlások által generált<br />
öncenzúra. 2 (Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert hatása bizonyos<br />
mértékben amolyan belső beidegződés formájában a rendszerváltás után is<br />
fennmaradt.)<br />
Az ifjúságnak szánt sajtótermékek fontos szerepet töltöttek be az<br />
in<strong>dok</strong>trinációban. Noha egyes, gyerekeknek szánt kiadványok, (pl. Napsugár)<br />
megpróbálták kihasználni az éppen kedvező politikai széljárást, és<br />
többnyire szépirodalmi alkotások esztétikai értékére alapozva időnként<br />
megpróbálták ezt ellensúlyozni, a 14 év felettieknek, vagyis a „kommunista<br />
ifjúságnak” szánt kiadványok számára ez sokkal nehezebbnek bizonyult,<br />
különösen a 80-as években.<br />
Az 1989. decemberi eseményeket követően gyakorlatilag minden átmenet<br />
nélkül a totalitarista sajtót egy, az információkhoz való hozzáférés és<br />
szabad véleménynyilvánítás liberális eszméin alapuló, demokratikus sajtómodell<br />
lett hivatott felváltani. A médiának gyakorlatilag egyik napról a másikra<br />
kellett volna megtennie azt az utat, amelyet a nyugati demokráciák<br />
sokkal hosszabb időintervallum alatt tettek meg, s ehhez az újságírók legfeljebb<br />
az 1945 előtti sajtóélet hagyományához nyúlhattak vissza, amely a<br />
maga rendjén ugyancsak számos cenzurális megkötéssel küzdött (esetenként<br />
háborús cenzúrával is). További hiányossága volt ennek a modellnek,<br />
hogy hiányoztak belőle a huszadik század második felében végbement modernizálási<br />
folyamatok, médiapiaci változások hatása (pl. televíziózás élre<br />
törése, médiapiac hangsúlyosabb rétegződése stb.) és jobbára a személyi
Change language