dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

104
dály a század individualizmusa, az egyén önszeretete, s a modern
hédonizmus (gyönyörkeresés). Erős gátlásnak számít az iskolázás,
sajtó, irodalom stb. által támogatott ,,fáradt racionalizmus”, pol-
gári kényelemre irányuló hajlam, azaz félelem minden életkocká-
zattól. Már pedig a család nem Szürke, ráción alapuló, hanem he-
roikus életforma. Ehhez irracionális, döntően tudatalatti, faji élet-
akarat szükséges. Nemcsak a jelen pozíciójáért és örömeiért, ha-
nem a faj jövőjéért is kemény harcba kell bocsátkozni. Mindez
okokból a 19. század liberális intellektualizmusa, gondoktól terhes
racionalizmusa mellett a párválasztás és házasságkötés ideje ki-
tolódik. A jövő nemzedék egyre öregebbektől származik, s virulens,
friss erejében maga is fogyatkozni kezd. Maga a házasság, t. i. férfi
és nő együttélése, még nem család, hanem csak család-csíra (po-
tenciális család). Valóban családdá az előbbi akkor lesz, amidőn
megszületik a gyermek is: közismert, a gyermek, sőt már az „isme-
retlen harmadik”, minő mértékben köti egybe a házasfeleket. Néz-
zük most a családot a társadalomkapcsoló tényezők szerint.
A kérdés sorát az antropológiai erőpáron (v. ö. 28. 1.) kezdjük.
1. A családra azt szokták mondani, hogy annak biológiai célja
van, t. i. a fajfenntartás. Ez sajnos, mellékvágányra tereli a kérdé-
sünket. Minden emberi család elsősorban erkölcsi életközösség és
csak másod-, harmadsorban biológiai. 1 Minden társadalmi kérdés-
1 Ezt még oly, mélyen spiritualista elméletekkel szemben is hangsúlyozni
kell, mint F. de Sarlo: L’uomo nella vita sociale. 1931. 50-68. L. von Wiese
azért nem akart írni a családról, mert nem ért eléggé a biológiához (sic.)