dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

311
annyi mindenről értesül, mint az érző idegek). Minden hasonlat
csak részben talál, másrészben torzít. Keressük ki belőle a jól
világító részt.
Az állam valóban statikus irányú szervezet. Történeti maga-
tartását nézve „keménynek” érezzük és nem puhának. Az, ha a
csontrendszerhez hasonlítjuk, nem sértő rá nézve, mert csontrend-
szer nélkül nem volna mozgás, nem tapadnának a mozgató izmok
semmihez, s összehúzódásukkal semmire se mennének; még a moz-
gató idegszálak is hiába működnének. Végre is az egész szervezet
tehetetlenül roskadna össze, így a társadalom is, állam nélkül,
mint valami puhány, tehetetlen.
Az állam, mint törvényalkotó, megadja az élet tartó pilléreit
és gerendázatát; nem minden norma-tartalom éppen az államtól
származik, hanem sokat az élet mozgékonysága maga alakít ki: ezek
a szokások. Mi lenne azonban, ha az állam ezek közül sokat nem
rögzítene le, nem tenné azokat mintegy keménnyé és vihar állóvá?
Az élet labilis egyensúly és az élettől spontán alkotott szabályo-
kat sokan megszegnék, mert nincs mögöttük kemény hatalom.
Ha egy, magából az életből származó szokást az állam (a bíróság)
szokásjognak ismer el, az állam is garantálja azt, tehát az kettős
biztosítékot nyer.
Az állam elsősorban a fennállót biztosítja, tehát konzerváló
hatalom. Az állam, mint a történelem makroszkópiája mutatja,
magabiztosan, s erőteljesen jár el. Nem kéregét támogatást, nem
elégszik meg azzal, ha a szabályok címzettjei csak buzdítást, „fel-
kérést” látnak (Stammler: Einladung) a jogi szabályban, hanem
kereken követel, vagy tilt valamit. Ezzel főkép a cselekvés világát
szabályozza, viszont kevésbbé tud hozzáférkőzni a finomabb ér-
zületek mélyéhez. De internis non judicat praetor.
Más az egyház jellege. Ez elsősorban az érzületekre, a lélek
legbensőbb rugóira tud hatni. Ám a szilárdságra való törekvés itt
sem hiányzik. Látjuk a történet lapjain, hogy súlyt kell helyeznie
a dogmák betartására: ezt és azt hinni kell. Nem engedhet utat egy
szétfolyó lelkiségnek, avagy egy magamagát romboló szkepszisnek.
De ha így a történeti nagyszervezetek a történeti erőknek
elsősorban a statikáját nézik, hol van a történeti mozgásnak, az
élet dinamikus jellegének a biztosítéka? Tudjuk, ez is megvan
bőségesen a társadalomban, sok helyütt. Nem minden folyik le
szilárd és rendezett kereteken belül. Ezért van az, hogy nincs
és nem lehet valóban „totális” állam.