dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

265
kibontakoztatására nem vállalkoznak. Ilyen egy művész-hangver-
senyen együttlévő, ,,látogató” közönség. Ez a csoportfaj nem töri
magát azon, hogy legyenek életképes társadalmi céljai és értéke-
lései. A hangverseny közönsége passzív, szinte elmélázó és épp
csak hangulattal kíván megtelítődni. Nem keresi az esztétikai szép
jövő megalkotását, hanem csak átéli, élvezi a jelent. ,,Szép vagy,
óh maradj!” – ez a beállítottsága az ú. n. „hallgató” közönségnek
egy szavalóesten.
Ugyanilyenekkel találkozunk tárlatokon is, hol elmélázva
figyelik a műalkotásokat, sokan együtt. Néha egy-egy vezető ma-
gyaráz, azaz közvetíti a műszemlélet könnyebb megeredését. A cso-
port figyel, élvezi a szépet festményben, vagy szoborban. De vajjon
nem puszta „halmazban” vannak-e ott, hiszen kiki végre is maga
néz, figyel és élvez? Ez az ellenvetés nem perdöntő. Ugyanis már
az, hogy együtt jöttek el a szop oltára elé, mutatja, hogy mindnyá-
jan rákészültek egy esztétikai élményre, és ennek folytán egy cso-
portalakulásra. Nem pusztán egymás mellett vannak véletlenül,
mint a külön utazók a perronon. Viszont az élvezetben sok az egyéni
magánigény: az ember, mint hedonista, a leginkább tud egyedül
lenni, magára maradni. Látható ez alapon, hogy egy esztétikai cso-
port természeténél, lelki alapjainál fogva laza és szétesésre hajló,
miután az együttes élvezés célja soha nem elég erős összetartó
kapocs. Nem is szokott e csoport tartóssá válni.
Megváltozhatik az esztétikai csoport belső jelleme az élvezet
órája után. Ilyen például egy hangversenyteremből kitóduló u. n,
közönség. Nem marad egység, hanem széttördelődik, utána egyeji
csoportok kezdenek eszmélkedni az átéltek fölött és vitáznak. Ek-
kor már egy-egy kis „közönség” áll előttünk, így van ez tárlatokon
.szemlélődök csoportjai után: egyes csoportok vitáznak, már élén-
kebb is lesz a társas összefűződés, cél felé törnek: egy-egy ,,kö-
zönség” áll ismét előttünk. Még egy ú. n. ismeretközlő előadás
közönsége sem mindig csak okulás céljából jő össze, hanem, hogy
M élvezze” a népszerű és szellemes előadót: ez is esztétikai csoport.
A végén lehet, hogy már vitázni kezd: ekkor valódi közönség ke-
letkezik. Mihelyt a cél felé aktív lelkiélet felülkerekedik, az esz-
tétikai csoport-jelleg elhalványodik.
Hogy esztétikai csoport egyáltalán van, annak oka nem rej-
télyes. A létért való harc fárasztó, s állandó feszültséggel telíti
a lelkeket; szükségesnek érzik egész tömegek a „kikapcsolódást”.
Minél fárasztóbb a küzdelem, annál erősebb az erre irányuló vágy.