dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

129
figyelni a külön, regionális lehetőségeket, a táj alakulás konkrét
képét· Nem nézték a konkrétumot, hanem az ország átlagos képé-
ből indultak ki. Persze, erre is szükség van, azonban ha „országos
átlagokról” beszélünk, elfeledjük, hogy ez csak elméleti jellegű
dolog. A társadalompolitika pedig gyakorlati ügy, s itt a helyi
viszonyokból kellene kiindulni, mert csak ekkor érünk a realitás
talajára: tehát a társadalompolitikában külön szava van a regio-
nalizmusnak. Vonatkozik ez ma legkivált Erdély önálló problémá-
jára! Ezt merőben elsikkasztja az, aki csak országos átlagok sze-
rint, sematikusan tud gondolkodni.
Sajnos, a társadalompolitikában sok az utánzás, f ők ép az ú. n.
müveit Nyugat utánzása, A szociálpolitikusok közt pedig nem
kevés akad, akinek fárasztó dolog egy-egy vidék konkrét kérdé-
seibe való szeretetteljes elmélyedés, így központi hatóságok köré-
ben könnyen lesz úrrá egy átlagosító tendencia, sablonosán kiagyalt
rendeletgyártás. Mindez egy „fáradt racionalizmus” jellegét viszi
be társadalompolitikánkba.
A legsúlyosabb kérdés minden esetre megoldatlan maradt:
a falu és a város viszonyának kérdése. Egy művelt század odáig
jutott el, hogy képes volt melengetni egy idillikus falu-képet és
– mindent a város fejlődésének adott meg. így lett mostoha gyer-
mek a falu; maga a nép magárautal tan tengette életét – még
akkor is, amidőn azt gondoltuk: az állam gondoskodik róla.
Így ma arra kell végül is utalnunk, hogy a regionális élet-
viszonyok meg nem figyelése, egy akaratlan antiregionalizmus nem
annyira aktíve vált pusztító hatásúvá, mint inkább abban, amit
elhanyagolt. És ez nálunk – egy török járta, pusztult országban -
soknak bizonyult.
c) Falu és város. – Amint a család a „legkisebb közösség”
– rokonsági alapon, úgy a falu „a legkisebb közösség” – telepü-
lési alapon, azaz a legkisebb helyi közösség. A falu népe valóban
együttél, a tagok (lakosok) beleszületnek ebbe a közösségbe,
– szülőföldjükkel” melegen együttéreznek; a falu valóban az „ott-
honuk”, benne élve ,, otthonérzés” fejlődik ki, s ez összekapcsolja
az embereket, kiknek együttélése ezek szerint intenzív, benső
együttélés.
A város már egyre extenzívebb, külsőleges együttélés, annál
|nkább, mennél nagyobb városról van szó. A városiak már nem
Lsmerik egymást, viszonyuk általános irányzatában már nem isme-
retségi viszony, hanem a „névtelenek” anonim viszonya. Ezeket