dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

68
– közös gazdasági készletekre támaszkodik, s az állandóan fogyó*
készletek újra megszerzésére irányuló, közös (munkamegosztásos)
erőkifejtést végez, közösen munkálkodik, azaz összefüggő, ha nem
is önellátó (autark) a gazdálkodása. A település vonzó pontjai
nemcsak a tájakban adott földrajzi értékek, hanem a kimeríthető,
vagy igénybevehető gazdasági készlet-javak is, minők a (kimerít-
hető) bányák, az árúkészletek, nyersanyagok stb. Minél több és
gazdagabb az ily készlet, „annál erősebb összevonzó hatással bír az
a nemzet tagjaira, és a szétszóródástól megóvja a nemzetet.
A nemzeti erőket ápoló gazdaságpolitika erősen kifejlett a
múlt században, hiszen már a merkantilizmus óta vannak hagyo-
mányai. A 19. század második fele, melyet nem ritkán neveznek
a „nemzetállamok korának”, a List Frigyestől örökölt problematikát
nem fejtette ki kellő arányban, éspedig azért, mert a század vége
felé már kiérlelődött a világközlekedési forradalom gyümölcse:
mindjárt „világgazdaságról” kezdtek gondolkodni. Hogy külön a
nemzetélet egysége minő gazdasági követelményekkel jár, arra
csak részben adtak feleletet, így e téren is új és új problémák áll-
nak ma egy egészséges nemzetpolitika előtt.
Végül 4. a nemzet egységének, összevonzódásának legfőbb biz-
tosítéka a szellemi egység, a közös lelki struktúra, a közös hagyo-
mányok, érzelmek és értékelések, a közös célok, eszmék; sőt a la-
bilisán változékony érdekek is csak bizonyos határokig térnek el
egy nemzeten belül. Megvan a sorsközösség érzése, azaz a törté-
neti tapasztalatok által való összefűzöttség. Száz- és százféle
egyéni típus válik el egy nemzeten belül, s ha csak belül nézzük az
egyéneket, mind más; mégis ha kívülről, s hosszabb távollét köze-
péről tekintünk ,,haza”, érezzük az otthoniak nagyarányú azonos-
ságát, illetve típusbeli és magatartásbeli hasonlóságát. Mennél kö-
zösebb a szellem, annál tömörebb egység a nemzet
A nemzet szellemi egységének ápolása nem került az első vo-
nalba; ez a társadalompolitikai ág, melyet kulturális és erkölcsi po-
litikának mondhatunk, különösebben nem fejlődött ki az elmúlt
évszázadban és pedig azért, mert ismerjük ugyan a magas érték-
eszméket, de kevésbbé látjuk tisztán azokat az eszközöket, tömeg-
nevelő eljárásokat, amelyekkel a nemzet széles köreit meg lehet
nyerni a magas értékeszmék követésére. Nem elemeztük kellő mély-
séggel és élességgel az erkölcsi élet tényeit sem. Hogy itt a nem-
zet szolgálatában álló szociálpolitika eredményesebb lehessen,
ahhoz kellene tüzetesen ismerni a széles tömegek erkölcsi világát;