dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

77
a közeli embercsoportok, csupán kellő elképzelésükhöz és egység-
ben-látásukhoz (holothézis) szükséges nagyobb előgyakorlat. Ha-
tásuk közvetlen, ha távoliak is azok (v. ö. állam, egyház).
A távol környezetekkel járó milieu-veszélyek más arányúak és
egyesek részéről való tüzetesebb áttekintésük immár lehetetlen,
egységben való látásuk viszont még lehetséges.
A távolkörnyezetekkel járó milieu-veszélyek más arányúak s
más jellegűek, mint a közeli, kiskörnyezetekéi. Könnyebben lehet
azokkal szemben elzárkózni, s egyéni, avagy, (ami alighanem
hasonló), „világpolgári” álláspontra helyezkedni velők szemben.
Közönyösség irántuk, felelőtlenség velők szemben könnyebben
keletkezhetik az egyének lelkében: közelebb esik az apolitizmus
veszélye. A gyökértelenség egyenesen fenyegető.
A távolkörnyezetek már heterogének, s igen sokszor zavarosak
is. Nem ad ki szemléletük annyi emberismeretet, sőt oly élénk
társadalomszemléletet sem, mint aminőt nyújt a személyes, kisebb
körű alapkörnyezet egyike-másika. Csak az elit foglalkozik velők
mélyebben.
Mennél szélesebb távolkörnyezetbe jutunk, úgylátszik, átlagosan
annál kevesebb az irántuk való felelősség, és csekélyebb a szolida-
ritás. A szabad verseny korában akkor élesedett ki a verseny
letöréssé, és kizsákmányolássá, amidőn a szűk, kis, partikuláris
egységek után a nagykörnyezetekbe (,,országok”) jutottunk, így
az összetartás kevés, mert a társas alakulat extenzív, széleskörű.
A széleskörű egységek, azaz távolkörnyezetek fegyelmező
ereje, azaz társas ellenőrzése (social control) megfelelőkép csök-
ken. A régi, homogén kískörnyezetek rászorították az embereket
arra, hogy kövessék az élet hagyományos szokásait, a népi szoká-
sokat, a helyi törvényeket. Az új, széles környezetben az élet
zajlik, mint jég a folyón, kiki ,,szabadon” tör utat, azaz egyre kor-
látlanabbul gázol az erő. Egyre jobban hiányoznak a szilárd élet-
elvek – nem az „elismertetés” terén, a közvélemény „hivatalos”
síkján, hanem – a gyakorlatban. Ingadozóbb a'közélet gyakor-
lata, labilisabbak a kormányok (demokrácia), simulékonyabbak
a programmok, melyeknek iránymércéje már csak az aktuális szem-
pontokhoz kötött közvélemény stb.
Mindezek az okok azt is megmagyarázzák, mért próbál a neve-
lés visszamenni (ha tud) a „szülőföld”-pedagógia, de legalább is
a nemzetpedagógia felé: azért, mert már csak a kisebb és homogé-