dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

209
A közösség, mint már láttuk, nemcsak aktuális jelen, hanem
hozzá történeti múlt is: a tagok tekintettel vannak az ő múltjukra,
tehát hagyomány-követésükben múlt és jelen egy történeti egy-
ségbe szintetizálódík. Mindebben a közösségi élet terén valódi
személyiségek jutnak szerephez és személyesen kapcsolódnak má-
sokhoz.
A mai kor már ridegen előtérbe léptette a személytelenül ob-
jektív ügyet. Mindig ezt tartjuk aktuálisnak, egy-egy ,,ügyet” foly-
ton meg kell oldani – még akkor is, amikor a közösségi tagok sze-
mélyes közelsége lényeges csorbát szenved! Ezért lép ma egyre
inkább háttérbe a közösség.
Végre előttünk tornyosodik az új, kívánatosnak látszó élet-
forma, az új szerkezeti forma: a szervezet. Ez után áhítozik az
egész mai társadalom. Valóban van is szükség reá, az új, történeti
stádiumban lépten-nyomon egy-egy szervezet az, amit itt is, ott is
mintegy rászerelünk a közösségre, a népi nemzeti életre elsősor-
ban. De most már azzal sem sokat érünk rá törődni, ha a szer-
vezet ,,rászerelése” a szorosabb közösségi együttélésnek a rová-
sára történik.
Akaratlan fejlemény ez, melyen a nagyközönség nem csodál-
kozik el, csak a szociológus csóválja a fejét: hova vezet végered-
ményben mindez? Nem fog-e a közösség, mint természetes élet-
alap egyszer csak megrokkanni, avagy szétporlani? A széles nagy-
közönség ma is megelégszik azzal, hogy azt hiszi, elég ha folyton
csak áhítja a szorosabb személyes kapcsolatokat – közösség nél-
kül is. És ha látja, hogy a személyes kapcsolatok erősen halvá-
nyodnak, megnyugszik abban, hogy ezt megköveteli ,,az ügy” –
avagy „magával hozza”a kor.
Mi úgy látjuk, a szervezeteknek a közösségekre való rákapcso-
lása kétségtelenül részleges nyeresége lehet a közösségeknek, de
szükségképen részleges vesztesége is. Hogy minő mértékű a vesz-
teség, az a konkrét helyzettől függ; általános szociológiában csak
annyit mondhatunk, hogy van mindig többé-kevésbbé lényeges
veszteség is.
Ma a közösségek elgyengülésének oka, leginkább a modern
ember lihegő életritmusa. Gyorsan kell valami. A közösségek pe-
dig „évszázadokban gondolkodó”, lassú járású, szinte lomhának
tetsző életegészek. Ez nem elégíti ki a modern embert, ki akár-
hogyan is, de gyors sikereket akar felmutatni. Kellenek tehát
egyre újabb szervezetek. Ezek ma valóban tömegesen kelnek