dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

137
zata. Felfedezték a ,,vidék” (azaz a nem-város) nagyon elhanya-
golt életérdekeit. Rámutattak arra, hogy egy ország fejlődése im-
már megakad, s lehetetlen, hogy a falu életérdekeit ne kutassuk
fel, és ne pótoljuk a nagyon is elmulasztottakat. Ez a mulasztás,
az egész, liberális század mulasztása, végösszegében igen nagy.
Már a múlt század végefelé megdöbbentette egy-egy író a
tudósokat. Rámutattak arra, hogy a városi népesség a maga szapo-
rodásával nem tudja fenntartani magát, ki fog halni. Valóban, a nép
falun terem, a falu az ethnikum, a népbiológiai erő igazi termőhelye.
Az az erőteljes emberanyag, amelyre az államoknak és hadsere-
geiknek szükségük van, a városokban kevésbbé található meg. 2 -
A falu a népi, a rendi differenciálódásnak is kedvez, míg a város
mindent derűre-borúra összekever, egy szürke átlagot hoz létre,
s észrevétlenül is világpolgárias életfelfogás felé terel.
A város nem a népbiológíaí erők, az ethnikum épségben-
tartására törekszik, hanem a vagyonosodásra, jóllétre, s a látható
kultúrára, technikailag fejlett berendezésekre. Viszont; ugyancsak
a falukutatás, a néprajzi vizsgálat (melyhez még néplélektaniaknak
kell hozzátevődniök) deríti ki, hogy a népben rejlő ősi, erkölcs-
szociológiai erők ma is alapjai az államoknak. Kiderült újabb forra-
dalmak után, hogy az államok talapzata ma is a ,,tiszta erkölcs”,
az ősalap: a nép, a falu. A város – ezzel szemben – már egyre
több ,,gyökértelen” elemet tartalmaz, amelyre nehéz tartós épít-
ményt emelni. Ez természetes. A város a haladó labilitás, az előre-
törés, a mozgékonyság, nyugtalanság, a kritika helye; a falu a meg-
őrzés, konzervativizmus, a stabilitás, a higgadtság helye. A város,
vélik sokan, a kultúra szenilis képződménye, a falu a friss élet-
akaraté.
A falu és a város értékelésének vitája természetesen soká fog
még tartani, sok vitát ébreszt egy-egy újabb tény vagy szempont
felmerülése. Bizonyos, hogy ezek a viták egy túlzó város-imádatot
már eddig is sikeresen lehűtötték, viszont talán túlzó reménységet
is keltettek minden falusi életelem életképessége irányában. Kétség-
telen, sok revizionálandó van a városi életformán, de van a falun is.
Egyiket sem tekinthetjük úgy, mint a települések ideális alakját.
Végül nem feledhetjük: nem kevéssé veszélyes a vitát állandóan
általános síkon folytatni. Igazi értékítéletek alapját a konkrét helyi
22 V. ö. már a múlt század végén O. Ammon: Die Gesellschaftsordnung.
3. kiad. 1900.