dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

337
mozgáshoz: hirtelen pattan ki belőlünk, azt érezve, hogy így va-
gyunk kénytelenek cselekedni. Ilyen volt pl. 1941. áprilisában az
az érzés, hogy kénytelenek vagyunk a védtelenül maradt Délvidé-
ket az anarchiától megmenteni. A helyzet „diktál” itt valamit.
Nem mindig lehetséges az ösztönös és a spontán-reaktív lelki
réteget egymástól jól szétválasztani. Mégis szükséges ez, mert
az ösztön a faj életéhez tartozik, a spontán reakció lehet erősen
egyéni is.
Míg az ösztönös mély-rétegek inkább egy ország törvényeinek
általános jellegében mutatkoznak meg és természetesen az ú. n
közakarat komponenseiből merőben alig hiányozhatnak, addig igen
gyakori a közakaratra tett hatása a spontán-reaktív tevékenysé-
geknek. Ezek rendesen siettetik a törvényalkotást, sietteti pl. a
félelem. Ismeretes Horváth Mihályból az, hogy az 1848. februári
forradalom a győri kereskedőket mozgatta meg, kik féltették a
pénzük értékét, s Kossuth-hoz fordultak, ki márc. 3-i beszédében
„felelős” pénzügyminisztert (ezzel egész felelős minisztériumot)
követelt. A 48-as törvények időpontját spontán-reaktív tény: a fé-
lelem szabta meg; tartalmát nem, mert ezt az egész reformkor dol-
gozía ki, csekély kivétellel, mely valóban rögtönzés (viszony
Ausztriával).
C) A harmadik réteg, az érzületi alapréteg széles körben fel
található a közösség lelke mélyén. Meglehet, hogy az akarat
már századokkal ezelőtt vett irányt (ilyen nálunk a „függetlenségi”
érzület) és valami alkalom csak kipattantja. Érezzük azt, hogy
érzületünk „szent”, mélyen gyökerező és állandó. Érezzük „az”
ország védelmének „szent” ügyét, és íme, mikor Galíciát és Lodo-
mériát az Árpádok* megszerezték, ennek megőrzése már csak (múló)
erdekük lehetett, de nem volt „szent” ügyük. Az érzület különös
fluidum: olyan feszítő erő rejlik benne, hogy néha robbanó folya-
dékként hat. Néha egy „csekély” ok (teavám az Egy. Államokban)
rendkívül aránytalan hatást vált ki: ez mutatja, hogy az „alka-
lom” nem volt az „ok”, az alkalom csak mozgósított egy érzületet,
mint hatalmas lelki erőt. Rendkívül jellegzetes érzület a magyar
társadalomban a függetlenségi érzület, mely legalább ezer éve hat
a társadalom fejlődésében, s ereje bámulatraméltó. El van terjedve
az egész nemzeti közösségben, mindenki bármily kommentár nél-
kül érti. Érzületek táplálják az ősi szokásokat is, a „szent” ha-
gyományokat. Egy állandó lelki folyómederben érezzük magunkat,