dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

294
A gazdasági élet keretei régebben kisebb közösségek voltak,
így egy családi háztartás (oikos: zárt házigazdálkodás foka),
avagy egy regionális közösség (ú. n. városgazdálkodás foka). Szer-
vezet korán alakult, de az önellátási elv alapján nem volt jelen-
tős szerepe a rabszolga-, később a jobbágymunka idején, főkép
amiatt, mert forgalom nem igen volt. Ma épp a forgalomra esett
a fősúly, s rohamosan alakultak különleges gazdasági szervezetek.
Jelentőségük főbb okai: a) roppant tőkéket tudnak mozgósítani,
élesztve a profit reménységét, ezrével csalogatva össze kis- és
nagytőkék tulajdonosait; b) jól tudnak kiválasztani megfelelő
szakembereket a termelésre, vezetésre; szelekciós képességük
sokszor nagyobb, mint a közhatóságoké; a szakembereket jól meg-
tudják fizetni; c) az üzemet szigorúan észszerű alapra helyezik,
jól szerveznek (munkamegosztás); d) a munkások erejét is jól
tudják felhasználni, fegyelmező erejük közismert.
A gazdasági szervezetek neve a köznyelvben: vállalat, üzem,
néha társulat. Az ú. n. „üzem” termeléstechnikai kifejezés, év
gépies jellegre utal. Ha ,,az üzem jól működik”, a technikai ered-
ményességet látjuk biztosítva. Ahol nincs szó gépies működésről,
mint a kisgazda-,,üzem” kifejezésben, ott ez helytelen szóhaszná-
lat. Nem a technikai működésre, hanem szélesebb gazdasági körre
utal a vállalat szó. Más az, ha az üzem megy jól, más, ha a vállalat;
az előző esetben eredményes a termelés, de ha rosszul kalkulál-
tak, akkor a „vállalat” mégis tönkre megy: a vállalat nem pusz-
tán technikai, hanem gazdasági fogalom. Jelenti azt, hogy egy-
séges gazdasági vérkeringésű test, önálló cselekvésre képes gaz-
dasági alany van előttünk, összefüggésben a forgalmi gazdasággal,
a piaccal; e körben „vállal” kockázatot a vállalkozó. Vállalkozó
szerepel akkor is, ha nincs szó kockázat „vállalásáról”; lényege
az, hogy ő adja a termelési eszmét. Működését nem a karitatív
szempont, vagy a közhaszon irányítja elsősorban, hanem a válla-
lat „érdeke”; így a vállalat „a kereseti gazdaság egysége” (Hel-
ler). Többnyire a vállalkozó előlegezi a termelési költségeket,
(tehát a „pénzét” kockáztatja).
A szokásos megkülönböztetés a két végpont: magán- és köz-
vállalat közt nem szociológiai megkülönböztetés. Már láttuk,
a köz és a magán szó közül az előbbi merőben bizonytalan társas
egységre utal, (csak „limitatív” fogalom). Szociológiailag véve,
a magánvállalat is tarthat sok alkalmazottat, tehát ez is „társas”
egység, (bár nem nevezik is „társas” vállalatnak). A ,magán’ szó