dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

197
szik vissza. Miért volna „szülőföld” ez? Mit jelent ez a szó egy-
általán? Neki nincs az emlékében valaminő kerek egész, aminek
meg volna a maga jelentése. A nagyváros már nem ad szülőföld-
élményt, az már áttekinthetetlen káosz, amit így a mai egyén szí-
vesen el is felejt. Ez, íme, kiesik a sorból, ide ugyan az egyén nem
„tartozik.” Megvan tehát az oka a modern, lelki gyökértelenség-
nek; mindenhova tartozik a modern egyén, csak a szülőföldjéhez
nem. Hálát nem érez iránta, „haza” nem igen gondol. A gyors
közlekedési forgatag, melyben él, ide-oda el-elsodorja, de a
szülőföldje nem számít már előtte tartós és elszakíthatatlan mág-
neses áramkörnek. Ez tény akkor is, ha szégyeljük bevallani ön-
magunk előtt. Minél nagyobb a nagyváros, annál erősebb az em-
berek lelki gyökértelensége. Menjünk tovább ifjúkori élményeink
és kapcsolataink során.
Szülőföld után nálunk a tájhaza élménye csak akkor merül
fel, ha valaki erdélyi; de az ország többi részein nem is értik azt,
mi a tájhaza (tartomány, territórium), mégha szó esik is a törté-
nelem lapjain róla. Német- és Olaszországban azonban jól értik,
miről van itt szó. Mivel iskolázott emberekre gondolunk, termé-
szetesen feltételezzük, hogy ki-ki tudja, mi a nép, illetve „nem-
zet”, illetve az „ország”, hiszen ez a kettő jobbára fedi egymást
gondolatban. Annyi a legtöbb ember előtt világos, hogy neki, mint
egyénnek a sorsa igen összefügg a nemzetével: ez a kapcsolatérzés
erős, akár csak a családi (és rokonsági) körhöz való fűződése.
Azt is tudja mindenki, hogy minő egyházba született bele és
minő vallásban nevelték. Tudja, hogy mely állam polgára, de hogy
mi az „illetékessége”, ez agyafúrt jogászi fogalomnál alig látszik
többnek; nem foglalkoznak vele. íme, ezek voltak a közösségek,
illetve quasi-közösségek.
Most már az efemer kapcsolódások következnek: valaki egye-
sületekbe lép be, és tagja lesz egy foglalkozási körnek, illetve kö-
zelebbről egy üzemnek, vállalatnak stb.
Ha ezeket a köröket, melyekbe bekapcsolódtunk, rendezzük,
úgy a következő csoportok derülnek ki: a) a természetes rokoni
jellegű körök: család, rokonság, nép; b) a természetes rokoni jel-
le gűekhez közelállók: egyház, állam; c) külön belépési szándéktól
függő, efemer kapcsolódási körök: egyesületek, társulatok, üzemek
(vállalatok); d) a foglalkozási kör, e) a társadalmi osztály, mint
életszínvonal, életforma, rang stb.; ez az utóbbi szerfölött homá-
lyos lehet.