dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

89
leges tagság vonalán; csak épp jelezzük a szociális tények egyikét-
jnásikát.
A teljes (t. i. közösségi) tag valósággal beleolvad a maga kö-
zösségébe, azzal „egynek érzi magát.” Érzületvilága a közösségé.
Tagsága állandó jellegű. Egy nemzetből nem lehet egyszerűen ki-
lépni; ha valaki ezt megteszi, pl. magyarból „törökös” lesz, úgy
ezt bűnös átpártolásnak fogják fel, az illető nemzete ,,hitének meg-
tagadója”: 27 renegát lesz. Különös, bonyolult lélektani eset ez. 28
Családból éppen nem lehet egyszerűen kilépni, hiszen ez a leg-
intenzívebb, legszorosabb közösség. Egész más az eset a szerveze-
teknél: ezek tagjai elvileg nem állandóak, ki és be lehet lépni bár-
mikor. Gyakorlatilag is változtatni lehet a szervezetet, mint mun-
kahelyet. Az USA-ban az első világháború végén az ipari munkás-
ság évente átlag négyszer változtatta munkahelyét, tagsága egy-
egy üzemben csak negyedévig tartott, futottak a több munkabér,
a dollár után. A szervezeti tagság különben sem érzület kérdése,
hanem puszta célszerűségi kérdés; ubi bene, ibi patria – itt lehet
ezt elmondani, míg a hazára nézve ezt rosszalólag mondják s csakis
így lehet felfogni. A szervezettel a tag csak érintkezik, de abba
bele nem olvad. Nem is olvadhat! Csak egy közösség lehet teljes
életkörnyezet, ahol az egyén valóban kiélheti magát, mert ezt élet-
egésznek látja, érzi; a közösségért rendkívüli áldozatot is haj-
landó hozni, esetleg az életét adja hazájának. Ellenben egy szer-
vezetnek igen groteszk volna életünket és vérünket felajánlani.
A szervezet csak átjáró ház, ahova jönnek-mennek, és nem öleli
magába az egyesek életét, hanem csak foglalkoztatja az egyest,
így nem is igen törődik az egyénnel a „hivatalos” (üzemi) időn
felül: ekkor „magára” hagyja.
Az egyes tehát belekerül a magárahagyottság (aszociálís hely-
zet) állapotába. Ebből ered számos, mai „szociális kérdés” a maga
gyökereiben. 29
A bekapcsoltság tehát kétféle: 1. teljes és állandó a közössé-
geknél, 2. részleges és változékony a szervezeteknél.
Ezt a parallelizmust jó a társadalompolitikában ma igen szá-
mon tartani. De a bekapcsolás is másféle: a közösségek hozzáhaso-
nulást (asszimilációt) követelnek, s e célból bizonyos hosszabb időt
27 Innen a kifejezés (renegare – megtagadni).
28 V. ö. A renegát lelki arca. Pannónia c. f. irat, 1940. 350-70.
29 V. ö. A társadalom mint üzem. M. Közgazd. Szemle. 1940. 130-48.