dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

347
megvolt a baj, hiábavalónak mutatkozott az a remény, hogy „majd
segít az angol”, avagy „majd javunkra billenti a mérleget” az
orosz. Lengyelország ugyané hibába esett 1939-ben, Szerbia 1940-
ben. Nem látták a ,,szomszédprobléma 1 ” primátusát.
A diplomácia alapvető voltát ma sem látják tisztán a széles
néprétegek. Úgy tekintik mint egy magasrangú kaszt rejtett tevé-
kenységét, mely a külföldi államokkal való viszony kérdésében
előkelősködik. A régebbi államtanok kereken kizárták a diplomácia
k,érdését, legfeljebb a ,,külügyi közigazgatás”, vagy „szolgálat”
néven úgy tüntetik fel, mint valami adminisztratív tevékenysé-
get, s így amint a hadseregnek és a nemzetnek viszonya homály-
ban maradt, úgy a külpolitika és a „széles néprétegek” viszonya is.
A való tényállás most dereng: a diplomácia munkájában
mindenki résztvesz, akinek kint egyáltalán meghallhatják a szavát
– természetesen főképp a sajtó közvetítése révén. Már pedig a
sajtóban vajmi kevés maradhat titokban, ami egy nép állásfogla-
lásaként számba jő egy más állammal való viszonyt illetőleg.
Kétféle sík van előttünk: a hivatalos külpolitika, és a népi-közösségi
állásfoglalások síkja; ez utóbbit ki lehet következtetni számtalan
jelből és ez is külpolitikai jelentőségű. Ugyanis a külpolitikai
hallószervek (sajtótudósítók, konzulok, követségi szervek, kémek)
érzékenysége kiváló, s minden külpolitikai rezzenést – magán-
személyek ad hoc nyilatkozatait is – Bizalmasan jelenthetnek
országuknak. A sajtócikkek anyagát pedig átveszi a külföldi sajtó,
illetve kivonatosan ismerteti a cikk lényegét. Sajtóirodák ma
automatikusan szállítanak híranyagot a külföldnek. Miután egy
lap csak akkor mer valamit közzétenni, ha úgy véli, legalább is
vihart nem vet, olvasói táborában, – hallgat a preszuggesztióra
(1. fent a ,,közönség”-fejezetet), – úgy a külföld a cikket „kész-
pénznek” veheti valamely (bizonytalan határú) „kör” állásfogla-
lására vonatkozólag.
Ezer és ezer alkalommal nyilvánulhat meg egy népnek a
másikkal való barátsága, vagy ellenségessége. Ily alapon láthat-
juk, hogy a külpolitika nemcsak egy hivatalos szerv ténykedése,
hanem az egész népé, s az egész nép felelős is a bekövetkezhető
fordulatokért. Egyébként csaknem lehetetlen az is, hogy a hivatalos
külpolitika évtizedeken át más útvonalon járjon, mint egy ország
népi közszelleme, „uralkodó irányzata”. Amorf hatalmak nagy
szerepet játszanak a hivatalos szervek mellett is. Egy-egy kül-
politikai állásfoglalás ma már szinte csendes népszavazáshoz