dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

362
tak, vagy ad hoc állami megbízottak működnek; ezekről mint állami
„közegekről” is szokás szólani. Az állam tartja el őket, tőlük -
ha nem pusztán átmeneti, szerződéses alkalmazottak – külön szol-
gálati esküt is követel. Tulajdonképpeni életfeladatuk tehát az
állam szolgálata. Milyen ez a szolgálat? Aminőnek a szabályok
azt előírják: megvan 1. a hatáskörük, mely többé-kevésbbé ponto-
san körül van írva; 2. ki van pontosan jelölve tevékenységük módja
is, 3. meg van határozva, hol és mikor járhatnak el szabad be-
látásuk szerint (ez a diszkrecionárius jogkörük). Ez utóbbi rendesen
csekély hatáskört jelent a többi, pontosan előírottal szemben. Ez
a köztisztviselői elem forgatja az állam kerekeit, az ú. n. bürokrácia,
a hivatalnokság szellemi stílusában. Hogyan alakulhat ki e sajátsá-
gos életstílus? Csak rövid visszapillantásra szorítkozhatunk.
Az európai államok a középkor elején kezdenek alakulni, ami-
kor haszna vehető társadalmi elit nem volt a „közérdek” számára,
ezért az állam mindjárt kezdetben kölcsönre szorult: igénybe vette
a papi elit egyes tagjainak a munkásságát (kancelláriák), de ezen-
túl alig talált mást, mint regionális elitet: ezek közül sokat a feje-
delem a maga udvarába vonzott s kinevelt az „országos” érdekek
szolgálatára, így egy udvari elit keletkezik, amely azonban egyben
oly előkelőségekből is áll, akiknek nem mindig lehetett parancsolni.
Az egész középkor a regionalizmus virágkora, a vidékek (régiók)
külön éltek, a maguk vezető elemei alatt. Országos elit alig van,
nincs miből kiválasztani azokat, akik 1. feltétlen engedelmesked-
nek, 2. szakerők az ország szolgálatára. Iskola, főiskola csak pa-
pokat nevel, és ezek az intézetek országos célokra csak akkor
kezdenek hasznot nyújtani, amikor a 14-15. században a jogi
karok kezdik nevelni a képzett római jogászokat. Ez nálunk csak
Mátyás alatt jelent érezhető változást.
A 16. században kezdődik az új világ: a dinasztikus államok
kora; ez az az idő, amidőn a dinasztiák már nemcsak állandó had-
sereget tartanak fenn, hanem állandóan alkalmazott állami szak-
erőket is: a 16. századtól számíthatjuk a bürokráciák keletkezését.
Ezek ritka fegyelmezett erőket tudnak összpontosítani az
abszolút fejedelmi udvarokban, avagy egyes hivatalokban; nincs
meg bennük a korabeli rangérzésben gyökerező, feudális szellem
(uraskodás, önállóság, frondőrködés), ellenkezőleg új típus ez:
lefelé tud parancsolni, de felfelé a végsőkig (abszolút kor!) enge-
delmes, hűséges, tehát katonai erényekkel ékeskedő, pontos, meg-
bízható elem, aki alkalmas arra, hogy egy gépezetnek egyik kére-