dekany_istvan_a_mai_tarsadalom - MTDA A Magyar ...

214
szert” képviseli. Az állam kissé éles a gyermek fejledező világához
képest. Túlságosan ,,fölötte” van az alattvalóknak, nem annyira
,,velők” él, mint ahogy a nevelés terén kívánatos volna. Inkább
parancsoló, mint vezetgető, igazgató és istápoló.
3. Az állam meglehetősen extenzív alakulat, s így nem csoda,
ha nem tud minden kulturális erőt összefogni; világos ez, ha tekin-
tetbe vesszük azt, hogy a társadalmi elit nem teljesen egyezik egy
hivatalos elittel, az utóbbi szűkebb kört jelent. Már pedig egy-
szerre sokféle elit nem tudja összhangzóan irányítani a nevelést.
Az államon belül található sokféle elit ugyan (átlagosan) nem me-
rőben divergens, mégis eléggé sok-nézetű. Az állam által istápolt
„hivatalos” elit minden esetre egységesebb, viszont egyoldalú is.
Nem jó kizárólag erre hagyatkozni. Meg kell hallgatni az élet szá-
mos körében kiemelkedő elméket; az állam maga is kiegészítésre
szorul. A hivatalos elit egy része: a parlament, ez is kiegészítésre
szorul. Mindenben nem lesz sem szakértő, sem épp szuverén, -
ami a nevelés kérdéseit illeti.
4. Még egy, igen fontos szempont: a nevelés alanyai – gyer-
mekek – nem állanak azonos színvonalon. A nevelés időbeli folya-
mat, legalább 18 évet kell felvenni időhosszára nézve. Az állam
hozzá van szokva a felnőttek kormányzásához, hiszen ez az ő át-
lagos feladatköre. Lélektanilag nehéz elképzelni, hogy ugyanaz az
államvezetés, mely telve van a felnőttek kormányzásával, nyilván
tudja tartani azt a nagyon finom fokozatot (gradációt), mely a ne-
velendők fejlesztése terén fennáll. Ez voltakép speciális „nevelői”
tudást kívánó feladat. Az állam rendesen a felnőtt szemszögéből
nézi a gyermeket is, ezt „kis felnőttnek” gondolja el, mintha az
a felnőttől csak tudása mennyiségében különböznék. Holott – a
gyermeklélektan helyes felismerése szerint – a gyermeki élet
külön jellegű világ. Ez épp az állam szemszögéből – (bár nem
teljesen) némileg idegen szempont. A politikusok általában nem
értenek a gyermekekhez, hiszen ők harcosok a politika porondján.
A politika a férfi dolga. A nevelés inkább női hajlékonyságú lelket
tételez fel.
5. Ismét a morfológiai vizsgálódás tárta fel, hogy számos,
kisebb-nagyobb életkör van: családnál tágabb a szülőföld, ennél
tágabb a nép, illetve a nemzet stb. – és a gyermek ezekbe fokoza-
tosan nő bele. A gyermek szempontjából az állam lélektanilag
„messze van”, már csak azért is, mert roppant széles (extenzív),
továbbá történeti, súlyos mozgása van, s mindezt a gyermek nem