Sul Campo Del Mare - Vilenica

V2-2010.PM51696/13/100, 12:14 PMViktória RadicsHa rossz a könyv, ez a processzus olyankor is beindulna, csak nem jó alélekvezetőd, nem bírsz, nincs kedved vele tartani. Csalódsz, mert hamis,hívságos, talmi világba vezetett, önáltatásba vitt, becsapod magad vele,félrevezet. Laikus olvasóként lecsapod a könyvet, kritikus olvasóként pedigelvered rajta a port, avagy vele hazudsz. No de megkeserülöd. Ahogy TolnaiOttó nyitja Verseinek könyvét:Végesok rossz irodalmat összeolvastálsejthetted volna hogy ez lesz aVÉGEEz most az egyik „evezőm”, a másik pedig Marnótól van, a Mint költőtcímű versből:Bőre most, mint a papír, levélnek valómegírni azt, amit törölni volna jó.Az igazi, izgi olvasásban mindig ott a határáthágás mozzanata, a sehovanem-illőnek,a kirekesztettnek és kiebrudaltnak a behívása, a senkiföldjérevagy a tilosba való átlépés, vagy egy nagyon bizonytalan szellemzónába.Azt, ami törölve van a rutinvilágból, azt, a törlendőt, vagy akár a szégyenletesetkívánjuk fölerősítve, kihangosítva vagy valami röntgenkép formájában,minél nyomatékosabban megtapasztalni olvasás közben. A jó olvasóazt élvezi, hogy megrendül benne, amit tudni vélt, vagy előjön, amiregondolni sem mert. Meg hogy pontosul, amit csak álmában sejtett. Meghogy üzennek neki, voltaképpen tényleg levelet kap. Mindig üres apostaláda, de holnap benne lesz életem legszebb, döntő, legőszintébb,kézzel írt levele.A két idézet közt azonban ott húzódik az, hosszan, tompán és sajgón,amit Danilo Kiš írt meg Jurij Golec című elbeszélésében. Azt mondja, arraa tragikus eredményre jutott, hogy amikor az ember válsághelyzetben van,könyv nem segít. Olyankor hiába kapkod megfelelő olvasmány után. Azelbeszélő válik, depresszióba esik: „A legkülönbözőbb írókat, könyveketforgattam: a gnosztikusokat és gnosztikusok kommentárjait, BrunoBettelheimtől a Túlélnit, Lindemann Autogén tréningjét, Az élvezet sorsátvalami Olagniétől, a Vonzásokat és választásokat Goethétől, Braunschwigtőla Nappal, éjszakát, Rosenfeldtől a Pszichotikus állapotokat, PhilipRoth regényeit, sőt még Bergmant is, a Jelenetek a bábok életéből-t, mertúgy éreztem, hogy én is olyan vagyok, mint egy báb, melyet a sors rángat.Egyvalamire jutottam az olvasmányaimból: hogy az égető kérdésekre nincsválasz a könyvekben.”Hát igen. Az olvasás nem segít jól élni, életben maradni, vagy egzisztenciáliskérdésekre választ találni. Nem mintha tagadnám az irodalommegismerő funkcióját és katartikus szerepét. De nincsen olyan építőjellegű, tsinosító hatása, amivel a felvilágosodás korában ruházták fel aGutenberg-galaxis korai hívei. Vagy olyan megváltó karaktere, ahogy a koraromantikusokhitték. Nem is változtatja meg az életünket meg a világunkat,169