pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet
pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet
pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A. Gergely András<br />
Távoli alakot látsz, s közelrõl szól egy<br />
hang, belterjesen, mintha melletted<br />
állna… Vagy egy nõ beszél, s férfit<br />
követ a kép. Esetleg egy miliõt, atmoszférát,<br />
képi harmóniát perget a vászonra<br />
a vetítõ, s közben mintha egy<br />
történetbe kapcsolódnánk be…<br />
Disszonancia? Vágáshiba? Tekercscsere<br />
a moziban…?<br />
Korántsem. Csak János beszél, a<br />
maga hangján. Gulyás János, a képeivel,<br />
a lassú svenkekkel, a rávezetõ ritmussal.<br />
Textusok egy kontextusban.<br />
És mindig, amikor csak lehet, összefüggések,<br />
lendületek, ívek, ritmika.<br />
Képfolyam. Mintha folyó kanyarulata,<br />
meg is lepett rendszerint, milyen árnyalt<br />
plasztikussággal, ugyanakkor<br />
mégis rendszerszerûen építkezõ, de<br />
folyamatosan ezernyi külsõ körülménytõl<br />
függõ mindaz, amit megfogalmaz,<br />
amit kamera-tollal följegyez.<br />
A képírás iskolája ugyanakkor sosem<br />
tankönyv-szárazságú. Ahogy nem<br />
mondta, de csinálta, ahogy a muszter<br />
vagy a vágott film tükrözte, abban cizelláltabban<br />
volt benne mindaz, amit errõl<br />
tudni érdemes, mintha kamera-iskolába<br />
komponálta volna.<br />
Nem lettem képmûvész (végülis),<br />
de megtanultam megbecsülni a megkomponált<br />
valóságot. A természetes<br />
Azért a kép az úr…<br />
Hatvanéves lett Gulyás János<br />
105<br />
KÉK<br />
csillanó felszíne lenne, s láttán nem<br />
kell azon valóban elgondolkodnod,<br />
hogy valahol ered, valamerre tart, s<br />
valamibe torkollik. Természetes, hogy<br />
így van, hogy ez van. Nem igényel értelmezést,<br />
nem kell a magyarázat<br />
mankója hozzá. Így van jól, mert a<br />
dolgok így mûködnek…<br />
Ugyanez egy mobil-szobornál, s hasonlóképp<br />
egy „hatker” roma életútnál.<br />
Valahol számomra a képírás mûvészete<br />
ebbõl, eze<strong>kb</strong>õl, ezek folyamából<br />
és kiterjedéseibõl áll.<br />
Mert hát János képmûvész. Még akkor<br />
is, ha mint minden zongorista a<br />
pálya csúcsán, nekimerészkedik karmesterkedni,<br />
s az vagy jól áll neki,<br />
vagy pózos lesz tõle. Utolsó filmjeibõl<br />
keveset láttam, mondják viszont, hogy<br />
rendezõvé erett az évek alatt…<br />
János képfolyama nekem nagy tanulság<br />
volt. Nem születtem képmesternek,<br />
tanulni vágytam csupán, amit<br />
errõl tudni lehet. Magyarázgatni keveset<br />
hallottam, s ha mégis, akkor<br />
„keretei” közt kibontakozó, sûrû, jelentéseket<br />
hordozó képjelentést. Ahogyan<br />
egy merített papíron egy XVI.<br />
századi szöveg, vagy miként egy oltárképen<br />
a szárnyak, melyek „húzzák”<br />
is, szorítva keretezik is a történetet,<br />
meg amiként egy zenei kompozícióban<br />
a ritmus kerete, a ritmusok<br />
összessége stílussá áll össze, ugyanúgy<br />
jeleníti meg választott jelentésterét<br />
a képek sora, mozgások dinamikája,<br />
s maga a filmelbeszélés egésze.<br />
Hálás is vagyok ezért, meg sajnálom<br />
is „kimaradásomat” ezekrõl az „órákról”…<br />
– mint valamely „sutyerák” nebuló,<br />
aki midõn felnõtté érik, már be<br />
meri vallani, hogy végzetesen kihagyott<br />
valamit, aminek birtokában máshol<br />
tartana, mást és másoknak mondana<br />
el…<br />
A képfolyam láttán, a képsorok hullámzásában<br />
fel-feltûnõ jelentéstere<strong>kb</strong>en<br />
ugyanakkor érzem, látom, értékelni<br />
próbálom a képírás elemi, s nagy<br />
merészen még úgy is mondanám: