pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

More documents

Recommendations

Info

58 KÉK szolgálattevõk munka közben hordanak, kezdetekben hagyományos, bõ póló volt. 2005-ben azonban megjelent a szûk, feszülõs változat is, valamint a korábbi kék, fekete, piros, fehér színek mellett a 2005 divatszínében, narancssárgában is nyomtak hagyományos pólókat. Ide kapcsolódik továbbá az a gondolat, hogy: „A világ tele van provokációval. Óriási plakátok nyomják a szemedbe a dolgokat. Szerintem az egyház élhet azokkal az eszközökkel, amivel a világ él. […] Szóval kellenek provokatív eszközök is. Fõleg egy fesztiválon, ahol a Civil Szigeten mindenki nyomja, hogy a forgatagban rá figyeljenek” (33132048/02/I). Mindkét példából az látszik, hogy a „szigetesített egyház” lépést tart a kor követelményeivel, és felhasználja azokat az elemeit, amelyek még elfogadhatók számára, vagyis a saját hasznára fordítja õket. Ez az utóbb bemutatott két jelenség, különösen a második ellentmond a nem erõszakos egyház képének. Milyen akkor tehát ez az egyház? Azt mondhatjuk, hogy a „szigetesített egyház” egy szimpatikusabb, emberközelibb, megértõbb, a társadalomban megjelenõ és annak részévé váló, azaz a mindennapokba jobban beilleszkedõ egyház. Mindemellett azonban a „szigetesített egyházat” a történelmi egyházak hozzák létre, azaz e felekezetek tradícióiból formálódik, bontakozik ki. Lényegileg megõrzi tehát a kereszténység alapjait, hiszen csak így képviselheti a történelmi egyházakat, és az általuk megtestesített hitet; „Az egyház nem rendeli alá saját identitását Szakralitások és profanitások és küldetéstudatát a társadalmi elvárásoknak”. (Tomka, 1997:142) Így a KözösPont sátor által képviselt egyház a fesztiválokon is a Krisztussal való különbözõ szinteken megvalósuló közösséget jelenti, (Gesztelyi, 1991) mint azt a késõbbiekben látni fogjuk. A hagyományok megõrzése mellett azonban megfigyelhetõ a mai kor, a mai magyar társadalom igényei szerinti újítás, és az ebbõl fakadó változás, változtatás is. Ez pedig egy kétirányú folyamatot eredményez. A missziónak úgy kell változnia, hogy közben hû marad magához, a történelmi egyházak szellemiségéhez, hagyományaihoz. A „szigetesített egyház” e két folyamat – egy átalakítva megõrzés – terméke. Ezt a kettõséget, ennek a két folyamatnak a szükségességét maguk a misszióban résztvevõk is megfogalmazták: „Nem elszigetelõdni, de nem is elszigetesedni. Nem kívánunk egy olyan külön világ lenni, amelynek semmi köze nincs a fiatalok mindennapjaihoz, viszont nem akarunk beleolvadni a környezetbe. Tudatosan hirdetni akarjuk, hogy amit mi képviselünk, az valami egészen más” (11363631/01/I). Az átalakítva megõrzés azonban nem csak egy idea, egy eszme. Sok megvalósulásával, „kézzelfogható” megnyilvánulásával találkozhatunk a missziós munka, a misszió életének minden területén. Ennek talán egyik legjobb példája a „zenélõ apácák”. Történetekbõl és fényképekrõl kiderült, hogy korábbi években apácákat és szerzeteseket hívtak meg a „Szigetre”, akik kiálltak a sátor elé zenélni és énekelni, aminek nagy sikere volt a fesztiválozók között. „A Nyolc boldogság testvérek jöttek ki elõször mint apácák a „Szigetre”. Õk nagyon jól megtalálták a hangot. Kihoztak hangszereket és leültek az út szélére, a sátor elé zenélni. És óriási nagy tömeg lett. A szigetlakók beálltak hozzájuk énekelni. Nagyon jó volt. Tudod, iszonyú jó PR, ha a sátor elõtt ott áll egy apáca, mert provokatív, mert olyan ruhában van, és akkor jönnek, hogy beszélgetni akarnak. Olyan, mint egy szendvicsember, hogy ez egy keresztény sátor” (33132048/01/I). A misszió tehát meg akarja õrizni azt a szellemiséget, amibõl jön, és ezért ennek megfelelõ technikákat alkalmaz, ehhez illeszkedõ eszközökkel dolgozik, melyek a fesztiválok szerint áthangolódnak. A „szigetesített” egyházkép paradox módon magában hordozza a szentet és a profánt: az egyház mint szervezet szentségében lévõ profaneitás, hétköznapiság megmutatása a célja úgy, hogy közben ebben a mindennapiban a szentet akarja megvilágítani. A szent és a profán a létezés két módja, két egzisztenciális helyzet, amelyet ugyan szakadék választ el egymástól, mégis a két világot elválasztó terület egyben a két világ találkozási területe is. (Eliade, 1987) A szent és a profán dualitása figyelhetõ meg a KözösPont sátor esetében is. A sátor, mind szimbolikusan, mind kézzelfoghatóan egy átmenetet, egy határterületet jelent; a sátor tere az a tér, ahol a szent és a profán világ találkozik. Az egyik KözösPontos így fogalmazta ezt meg: „A KözösPont sátor valahol egy érintkezési pont a külvilággal” (17202637/02/I). Egy hely, ahol „olyan fiatalokkal tudsz találkozni, akikkel az én közegemben nem találkozna az ember, pl. punkok, egyszerû szakmunkásképzõvel rendelkezõ dolgozó fiatalok akik, ha nincsenek egyházi közegben, akkor egyszerûen nem volna fóruma annak, hogy mi találkozzunk” (28262323/01/I). Jól kifejezi ezt az átmenetet a profán és a szakrális világ között a sátor szimbóluma, a kapu is. A két világ határán ugyanis mindig kell, hogy legyen valamilyen nyílás, amelyen keresztül a két világ közötti mozgás megvalósul. A kapu azonban alapvetõen elválasztja a két világot, mint például a mennyek kapuja (Eliade 1987). A találkozás csak akkor valósulhat meg, ha a kaput kinyitják. A KözösPont sátor esetében a sátor jelképeként szereplõ kapu azonban már
eleve nyitott, vagyis nem választja el a két világot egymástól. Ez a kapu tehát azt fejezi ki, hogy ezen a nyíláson keresztül, vagyis tulajdonképpen magán a sátoron keresztül a két világ közötti mozgás akadálytalanul megvalósulhat. A sátor tehát találkozási felület a világ és az egyház között, valamint „szigetesített” volta miatt a kettõ közötti átmenetet is jelenti. Fontos azonban elmondani, hogy az átalakítva megõrzés, valamint a szent és a profán világ találkozása nemcsak a „szigetesített egyházra” igaz, hanem a késõbbiekben ismertetett „szigetesített vallásra” is, azaz lényegében a KözösPont misszió, a KözösPont sátor egész munkásságára. A „nem elszigetelõdni, de nem is elszigetesedni” irányelvbõl lényegében egyenesen következik a világ két létmódjának találkozása, hiszen a találkozás létrejöttéhez elengedhetetlen, hogy az egyház ne szigetelõdjön el a világtól, azonban ahhoz, hogy a világ az egyházzal, a szakrálissal találkozzon elengedhetetlen, hogy ez utóbbi ne „szigetesedjen”, ne világiasodjon el. A KözösPont misszió e két alapelvének jól látható megvalósulásai tulajdonképpen a sátor cégérévé váltak. Ezek alapvetõen azok az évek során készült fotók, amelyen apácák, vagy szerzetesek beszélgetnek nagyon fesztiválos arcokkal, azaz punkokkal, tetovált felsõtestû fiatalokkal stb., ill. azok a képek, amelyeken olyan helyzetek, jelenetek, események láthatók, mint az elõbb említett kép a zenélõ apácákkal. A misszió munkatársait megkérdezve 85%-uknak a kedvenc KözösPontos fotója egyértelmûen ilyen. Egy fotó kapcsán így beszélt egyikük bizonyos fotók „cégérré” válásáról: „Egy apáca a punkkal. Az elsõ évben ez még egy újdonság volt, ezért nagyon sok mindenre rákerült, azért, mert valahol ez a két szélsõség. Nagyon emblematikusan fejezi ki, hogy itt a hitüket elkötelezetten megélõ fiatalok korlátok nélkül igyekeznek kommunikálni nagyon mai fiatalokkal” (31282737/03/I). A „szigetesített Szakralitások és profanitások egyházban” tehát a hagyományos egyháziasság és a szekularizált társadalom egyeztetõdik, hangolódik össze, mint ahogy egyik interjúalanyom mondta: „Az a cél, hogy lássák, hogy mi is hasonló gondokkal küzdünk, mi is a világ gondjaival küzdünk, de van bennünk valami más is” (33132048/02/I). A következõ fejezetben nézzük meg, hogy mikét valósul meg ez a két alapelv a KözösPontos missziózók esetében, azaz ki lehet KözösPontos. III. A KözösPontosok és a misszió közössége A KözösPontosok azok az – általában – egyetemista és fõiskolás fiatalok, akik szolgálatot teljesítenek valamelyik nyári ifjúsági fesztiválon. Rögtön felvetõdik azonban a kérdés, beszélhetünk-e itt közösségrõl. Egyrészt azért, mert mindegyik fesztiválra minden évben másmás csapat megy ki, noha vannak több fesztiválon résztvevõ, állandó, több év óta missziózó tagok, másrészt pedig azért, mert a KözösPontosok csak az év egy rövid szakaszában – a fesztiválok, illetve a képzések három hétvégéje alatt – vannak együtt, mûködnek úgy, mint egy közösség. A Közös- Pontosok szervezett keretek között évközben egyáltalán nem vagy csak ritkán (havonta, kéthavonta) találkoznak. Mindezek ellenére beszélhetünk közösségrõl mind hétköznapi, mind teológiai, mind társadalomtudományi értelemben. Emellett maguk a misszió tagjai is közösségként határozzák meg önmagukat: „Ez nem egy gyülekezet, hanem egy közösség. Közösség Istennel, egymással és magunkkal” (36264539/02/I). A missziózók közössége tehát egy ideiglenes közösség, mégis a tagoknak erõs csoportidentitása van, mint ahogy azt egyik interjúalanyom is megfogalmazta: „Van egy csoportidentitásunk. Van egy ilyen háló köztünk. A KözösPontosok egy, mondjuk 59 KÉK úgy klikket alkotnak, mert õk részesei valaminek, aminek a többiek nem” (17202637/02/I). A „részese lenni valaminek” ebben az esetben nagyon komplex jelentéssel bír. Egyrészt jelenti azt, hogy mi részesei lehetünk valaminek – esetünkben a fesztivál missziónak –, ami egyértelmûen magában hordozza azt is, hogy mi alkalmasak vagyunk arra, hogy részt vegyünk ebben a szolgálatban. Másrészt jelenti azt, ahogy a misszióban részt vevõk megélik a KözösPontos közösségben való létet, ami nem választható el e közösség kialakulásának folyamatától, a fesztiválon való együttléttõl, az azonos élményektõl, tapasztalatoktól. A fenti idézetben szereplõ csoportidentitás azoknak az elemeknek az összessége tehát, amelyek mentén az egyén meghatározza magát, mint egy adott csoporthoz tartozó személyt azokhoz képest, akik nem tartoznak ehhez a csoporthoz, valamint amelyek mentén a csoport meghatározza önmagát. Ez alkotja tehát a Közös- Pontos identitást, amely a mindenkori tagok identitáskonstrukciójának egyik eleme. Ez az identitás természetesen ugyanúgy, mint a közösség nem állandó, hanem alkalmi, szituatív, azaz adott helyzetek hívják elõ (Bindorffer 2001:12); ilyen például a fesztiválhelyzet, a KözösPont Klub, 17 valamint minden olyan alkalom, hol a Közös- Pontosok találkoznak, illetve, ahol a misszió bármilyen formában elõkerül. Azonban azok az elemek, amelyekbõl a KözösPontos identitás felépül minden missziózóban állandó, a minden-
Page 1 and 2:
III. folyam XI. évfolyam 2007. I.
Page 3:
Tartalom Prológus számunk tartalm
Page 6 and 7:
6 KÉK Szakralitások és profanit
Page 8 and 9: 8 KÉK Szakralitások és profanit
Page 10 and 11: szénbányában vagy harckocsi-öss
Page 12 and 13: Papp Richárd Bevezetés Az idõ sz
Page 14 and 15: így egészítette ki az elmondotta
Page 16 and 17: E két utolsó interjúrészletem a
Page 18 and 19: 18 KÉK jelentõségét átérezve
Page 20 and 21: szavaival élve: hasonló volt, de
Page 24 and 25: 24 KÉK és a liturgikus gyakorlat
Page 26 and 27: egy alexandriai származású zsid
Page 28 and 29: karján, hol pedig galambokkal kís
Page 30 and 31: S ha a szentély a Mennyek országa
Page 32 and 33: 43 Az újplatonizmus leghíresebb e
Page 34 and 35: Gantner Brigitta Eszter A címben e
Page 36 and 37: asszimilálódott nemzedék ne tudo
Page 38 and 39: zásairól; A zsidókérdésrõl. N
Page 40 and 41: a jelenlévõket a múlt tengeri ut
Page 42 and 43: pedig, egy fesztivál jó alkalmat
Page 44 and 45: A csónak tehát gazdasági, társa
Page 46 and 47: Társadalmi részvétel Folytonoss
Page 48 and 49: 48 KÉK lizmus legkiélezettebb pé
Page 50 and 51: Gyenes Fruzsina I. Bevezetés sebbe
Page 52 and 53: ugyanis kerülni kell a feltûnést
Page 54 and 55: 54 KÉK berek nem hétköznapi arcu
Page 56 and 57: maga a missziós intézményrendsze
Page 60 and 61: napjaikat meghatározó tulajdonsá
Page 62 and 63: két világ határán levést, a k
Page 64 and 65: (36222022/01/KB). Ezt segíti elõ,
Page 66 and 67: egységet és összetartást kell m
Page 70 and 71: 70 KÉK magában, mint a kereszt, m
Page 72 and 73: fesztiválra. És itt most nem els
Page 76 and 77: a fesztiválok piacára kivitt áru
Page 78 and 79: INTERNETES FORRÁSOK [2005.11.08] h
Page 80 and 81: 80 KÉK múzeumoknak elsõdleges sz
Page 82 and 83: ális élet egyik jelentõs képvis
Page 84 and 85: 2. táblázat 3. táblázat Képek
Page 86 and 87: Medgyaszay László: képek az Ép
Page 88 and 89: Jurij Lejderman, stb.). Az utóbbi
Page 90 and 91: 90 KÉK mányos struktúrájához r
Page 92 and 93: 92 KÉK tudomány területén is a
Page 95 and 96: Recenzió Felföldi Barnabás beteg
Page 97 and 98: napjainak éleslátással és bölc
Page 99 and 100: Modla Zsuzsanna somban némi interp
Page 101 and 102: Szemle menjen a kisebbségekért te
Page 103 and 104: Szemle ban - az ünnepelt ókori tr
Page 105 and 106: A. Gergely András Távoli alakot l
show all

pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?