pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

More documents

Recommendations

Info

szavaival élve: hasonló volt, de nem azonos! Míg a korábbi korszak a vallási törésvonalak kialakítása mentén – úgy vélem – tényleg valódi kérdéseket fogalmazott meg, és megtalálni vélt válaszai talajt adhattak a keresõ lába alá, addig korunk vallásos mozgalmai nemcsak, hogy a régi válaszok homályos tükörképével állnak elõ, hanem lényegi kérdéseket meg sem próbálnak megfogalmazni. A XX. század eme mozgalmainak célja legtöbbször a „minden mindennel összefügg” elv bebizonyítása, vagyis a különbözõ vallási tradíciók összemosása, alapos 20 KÉK Szakralitások és profanitások ismeretek hiányában. Tanúja voltam Egyiptomban, egy francia csoport különleges meditációjának, a Kheopsz piramis szarkofágjánál. A csoport tagjai koncentrikus köröket alkottak a szarkofág körül, miközben a csoport egyik tagja, feltételezhetõen a vezetõje, 2 a szarkofágban állt, 3 két kezét a magasba kinyújtva. A kör tagjai olyan szorosan álltak egymás mellett, hogy kívülállónak esélye sem volt a koporsó közelébe férkõzni. A piramis õre kérdésemre elmondta, hogy a francia csoport a világbékéért imádkozik, kihasználva a piramisból származó misztikus erõt. Remek példa ez a hagyományok összemosására is. Mert ugyan mi köze lehetne a közel 5000 éves egyiptomi piramisnak az Irak elleni háborúhoz! Míg Nyugat-Európában a New Age lassúbb folyamat, Kelet-Európában – a kommunista uralom vallás-stopja miatt – robbanásszerû volt. A rendszerváltás utáni Magyarországon nemcsak a keresztény felekezetek visszatérése és megerõsödése a jellemzõ, hanem számos vallás ill. vallásnak nem minõsíthetõ, divatos szóval „szellemi iskola” tömeges megjelenésének is tanúi lehettünk. A korábban vallási hagyományát gyakorolni nem tudó tömeg jórészt elveszítette a történelmünket leginkább jellemzõ keresztény hit gyökereit, s így képessé vált arra, hogy bármilyen „vallás” felé nyitott legyen. Ennek köszönhetõen tehettek szert viszonylag nagy bázisra a buddhista egyházak, az iszlám, a különbözõ boszorkányiskolák, a lovagrendek, a magukat szelleminek nevezõ filozófiai jellegû iskolák, sõt ide sorolhatóak a keleti-ortodox egyházak 4 is. Ezek a bázisok azonban korántsem fundamentumok. Legtöbbször csak állomásai egy-egy ember életének, és nem támaszai. Ahogyan Marosán György is megfogalmazta: „A vallás napjainkban szabadon választható nézõponttá, sõt folyamatosan változó divattá vált. Lényeges, de csupán egyetlen tényezõ az emberi viselkedés meghatározói közül. A vallás olyan lett, mint valami áru: divatok szerint választható a kínálatból ez is, az is. Ha nem tetszik, majd eldobod, és … újat választhatsz”. 5 Az Istenhitnek – én ezt nevezem vallásnak – pedig komoly szerepe volt az emberi történelemben. Megszokott a kulturális antropológiában, hogy a vallást az identitás megõrzõjének tekintjük, véleményem szerint azonban ennél sokkal többrõl van szó. Nemcsak megõrizte egy-egy közösség arculatát, hanem összefogó kapcsolati háló is volt, ami az emberek együttélését szabályozta. A vallás megtagadása ezért nemcsak a társadalom elleni lázadás, hanem e háló szétzilálása is volt. Durkheim így határozza meg az egyházi közösséget: 1. „Amikor egy társadalom tagjait az egyesíti, hogy a szent világot, valamint annak kapcsolatát a profán világgal azonos módon képzelik el, s hogy e közös képzetet azonos gyakorlatba ültetik át, egyháznak hívjuk… 2. A vallás a híveket az egyháznak nevezett morális közösségbe egyesíti”. 6 Adott tehát egy társadalom, melynek tagjai ugyanazon vallás köré csoportosulnak, mert közös képzetekkel és közös etikával rendelkeznek, és ugyanazon a módon viszonyulnak a profánnak titulált világhoz. Hálót szõnek maguk köré, és létrehozzák az államot az államban. Ebben az esetben a társadalom egy részének kiválásáról van szó. Hasonló történik, ha az elõzõ megfogalmazásban a társadalom helyére a vallási csoportot, és az egyház helyére a társadalmat illesztjük. Tehát ha egy adott vallás hívei szõnek hálót maguk köré, egy társadalmat alakíthatnak ki, amely késõbb állammá alakulhat. 7 Így feltehetõ a kérdés: melyik volt elõbb, az egyház vagy a társadalom? A profán, vagy a szent társadalom? Történelmünk jelen szakaszában tehát a vallási hagyományok fennmaradtak ugyan, de központi szerepeikbõl (szabályozó és fenntartó háló) sokat veszítettek. Míg a XIX. század második feléig az embereknek elsõrendû közösségi igényük volt templomot építeni, hiszen a templomnak közéleti jelentõsége volt, addig a XX. század végére a templomok alapítása már nem fontosabb más középületek megépítésénél. Európában a vallás mellé felzárkózott két másik csoportazonosító és -szabályozó központ: a nemzet és az osztály is. Ha azonban a világban zajló eseményeket megfigyeljük, azt látjuk, hogy egyes országok közötti konfliktusok sokszor vallási színezetet öltenek. Nehéz azonban eldönteni, hogy a társadalmi és politikai ellentétek öltenek-e vallási köntöst, vagy ezek a konfliktusok valójában vallásilag is motiváltak. Kiss Gabriella cikkében 8 úgy véli Hans Küng és Samuel Huntington tanulmányai alapján, hogy „a globális konfliktusok kulturális síkon jelentkeznek, mert a civilizáció középpontjában a kultúra,
illetve a kulturális identitás áll”. A továbbiakban pedig közli a Huntington 9 által megfogalmazott hatféle okot, amely a vallásilag is motivált konfliktusokat kiválthatja: 1. Nyugat szembenállása az iszlámmal egy hosszú, összetett történelmi folyamatra tekint vissza, melynek megoldása sokáig várat még magára. 2. Civilizációs hovatartozás, amelyet csak tovább erõsít a különbözõ kultúrájú társadalmak közötti folyamatos érintkezés. 3. A gazdasági modernizálódás megfosztja az embereket régi helyi identitásuktól, melynek következményei a fundamentalista mozgalmak. 4. Növekvõ identitáskeresés csak tovább erõsíti a vallásos tendenciákat. 5. A vallás még az etnikai hovatartozásnál is élesebb és kizárólagosabb diszkriminációnak lehet okozója. 6. A gazdasági regionalizálódás alapja a közös civilizáció (például az Európai Unió tagállamai az európai kultúrával és a nyugati keresztény vallási hagyományokkal rendelkeznek). Huntington feltételezésének alapja a homogén közösségi bázis, és az, hogy a politikai törésvonalak egybeesnek a vallási törésvonalakkal. Az általa feltételezett hat vallási konfliktust generáló ok is csak ebben az értelemben érvényes. E konfliktusok elkerülését, vagyis a politikai megegyezést pedig egy ökumenikus párbeszéd jelentõségében látja. A kultúrák és tudományok, az állam és az egyház közötti párbeszédek már elindultak, melyekre hazánkban is találhatunk példákat. Ilyen az a közelmúltban elkészült koncepciótervezet, mely az állam és az egyház viszonyának kérdését járja körbe. 10 Számos egyetemi-tudományos közegben zajlik a vallások és tudományok kapcsolatainak újragondolása, például az ELTE Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégiuma is több napos elõadás- és beszélgetés-sorozatot Szakralitások és profanitások szervezett „Szakrális mûvészet, szakralitás a mûvészetben” címmel, 11 mely a mûvészetek és az egyházak közötti párbeszédre ösztönzött. A liturgia szerepe az egyházi közösségben Eredeti jelentésében az ógörög liturgia szó a papságnak és a híveknek olyan egyéni cselekedetét jelölte, amely a közjóra irányult. A kereszténység kialakulásakor a keresztény vallási élet meghatározó elemévé vált, egy közösségi összejöveteli rítussá. Ez a rítus azonban nem más, mint folytonos emlékezés egy másik rítusra, vagyis ebben az esetben pontosan meg lehet állapítani, hogy nem egy mítoszból keletkezett. A keresztény liturgiát ugyanis Jézus utolsó jeruzsálemi vacsorája hozta létre, illetve egy ott elhangzott mondat: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Mt. 26,26-28., Mk. 14,22-24., Lk. 22,19-20). Már igen korán adottak voltak tehát a liturgia alapelemei: a kenyértörés, a bor kiosztása és a hálaadó ima. A nagy csavar a történetben, hogy Jézus utolsó vacsorája is emlékezõ jellegû volt, hiszen a zsidó húsvéti emlékvacsora keretében zajlott le, annak minden elemével. Ez az évenkénti zsidó családi vacsora az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékezik. 12 A Széder kötött, mind étrendjében, mind lebonyolításában. A családfõ áldásával kezdõdik, aki ezután az elsõ kehely borral köszönti az ünnepet. Rövid étkezést követõen a családfõ elmondja a szabadulás történetét, amit zsoltárok éneklése követ. A második kehely bor után a családfõ megtöri és kiosztja a kenyeret, amit az egybesült húsvéti báránnyal együtt fogyasztanak el. A vacsora végén, a harmadik kehely kiürítése után, a családfõ hálaadó imát mond, amit újra zsoltárok éneklése követ. A Széder alapvetõen családi ünnep, ahogyan a korai kereszténység Úrvacsorái is. A két vacsora közötti alapvetõ különbség egyrészt abban állt, hogy a keresztényeknél az emlékezés parancsa magára a szent cselekedetre és nem az egész vacsorára vonatkozott, másrészt, hogy az egyik évenkénti a másik hetente végzett szertartás volt. Az elsõ jeruzsálemi keresztények számára hitük gyakorlására – a háztemplomokon kívül – a zsidó vallás keretei, zsinagógái nyújtottak lehetõséget. Emiatt a keresztény imaórák követik a zsidó áldozati bemutatás rendjét. Téves tehát az a nézet, mely 21 KÉK szerint a közös hagyomány okozta az imaórák kialakulásának a rendjét, sokkal inkább a szükség és az egyre nagyobb szerepet játszó ószövetségi témák. 13 Nyilvánvaló tehát, hogy a Biblia szolgáltatta a nyersanyagot és a szimbolikát, hiszen a Biblia ismerete nélkül a keresztény liturgiák nem érthetõek. Késõbb azonban paradigmául szolgálhatott a fény szimbolikájának fejlõdése az Újszövetségben, valamint a Nap-szimbolika keresztény felhasználása is. Ennek a két további szimbólumnak fejlõdése volt hatással az imádás irányának meghatározására. „Mivel a napkelet a születés napjának képe, és az a hely, ahonnan az a fény kel fel, amely elõször ragyogott fel a sötétségben, s mivel az igazság ismeretének napja is felragyogott azok számára, akiket elborított a sötétség, ezért napkelet felé fordulva imádkozzanak, a nap járásának megfelelõen” (Alexandriai Kelemen, Sztrómateisz, VII. 7, 43, 6-7). 14 Ezért tájolják a keresztény templomok
Page 1 and 2: III. folyam XI. évfolyam 2007. I.
Page 3: Tartalom Prológus számunk tartalm
Page 6 and 7: 6 KÉK Szakralitások és profanit
Page 10 and 11: szénbányában vagy harckocsi-öss
Page 12 and 13: Papp Richárd Bevezetés Az idõ sz
Page 14 and 15: így egészítette ki az elmondotta
Page 16 and 17: E két utolsó interjúrészletem a
Page 18 and 19: 18 KÉK jelentõségét átérezve
Page 24 and 25: 24 KÉK és a liturgikus gyakorlat
Page 26 and 27: egy alexandriai származású zsid
Page 28 and 29: karján, hol pedig galambokkal kís
Page 30 and 31: S ha a szentély a Mennyek országa
Page 32 and 33: 43 Az újplatonizmus leghíresebb e
Page 34 and 35: Gantner Brigitta Eszter A címben e
Page 36 and 37: asszimilálódott nemzedék ne tudo
Page 38 and 39: zásairól; A zsidókérdésrõl. N
Page 40 and 41: a jelenlévõket a múlt tengeri ut
Page 42 and 43: pedig, egy fesztivál jó alkalmat
Page 44 and 45: A csónak tehát gazdasági, társa
Page 46 and 47: Társadalmi részvétel Folytonoss
Page 48 and 49: 48 KÉK lizmus legkiélezettebb pé
Page 50 and 51: Gyenes Fruzsina I. Bevezetés sebbe
Page 52 and 53: ugyanis kerülni kell a feltûnést
Page 54 and 55: 54 KÉK berek nem hétköznapi arcu
Page 56 and 57: maga a missziós intézményrendsze
Page 58 and 59: 58 KÉK szolgálattevõk munka köz
Page 60 and 61: napjaikat meghatározó tulajdonsá
Page 62 and 63: két világ határán levést, a k
Page 64 and 65: (36222022/01/KB). Ezt segíti elõ,
Page 66 and 67: egységet és összetartást kell m
Page 70 and 71:
70 KÉK magában, mint a kereszt, m
Page 72 and 73:
fesztiválra. És itt most nem els
Page 74 and 75:
74 KÉK Szakralitások és profanit
Page 76 and 77:
a fesztiválok piacára kivitt áru
Page 78 and 79:
INTERNETES FORRÁSOK [2005.11.08] h
Page 80 and 81:
80 KÉK múzeumoknak elsõdleges sz
Page 82 and 83:
ális élet egyik jelentõs képvis
Page 84 and 85:
2. táblázat 3. táblázat Képek
Page 86 and 87:
Medgyaszay László: képek az Ép
Page 88 and 89:
Jurij Lejderman, stb.). Az utóbbi
Page 90 and 91:
90 KÉK mányos struktúrájához r
Page 92 and 93:
92 KÉK tudomány területén is a
Page 95 and 96:
Recenzió Felföldi Barnabás beteg
Page 97 and 98:
napjainak éleslátással és bölc
Page 99 and 100:
Modla Zsuzsanna somban némi interp
Page 101 and 102:
Szemle menjen a kisebbségekért te
Page 103 and 104:
Szemle ban - az ünnepelt ókori tr
Page 105 and 106:
A. Gergely András Távoli alakot l
show all

pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?