pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet
pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet
pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
egy alexandriai származású zsidó,<br />
Apollos volt.<br />
– (Mt. 2,13-23) Jézus gyermekkorának<br />
egy részét Egyiptomban töltötte,<br />
ide menekült az üldözések<br />
elõl családjával.<br />
Mindkét idézetet az I. század végére<br />
datáljuk, és megfogalmazásuk talán a<br />
kor intenzív Egyiptom felé fordulásából<br />
származik.<br />
Az egyiptomi keresztény közösségek<br />
létezését valóban igazoló mûveknek<br />
azonban csak a II. századból származó,<br />
görög nyelvû papiruszokat tekinthetjük.<br />
Eze<strong>kb</strong>õl az irato<strong>kb</strong>ól kiderül,<br />
26<br />
KÉK<br />
hogy egyrészt nyilvánvalóan volt a hívõknek<br />
egy olyan közössége, amely a<br />
papiruszokon található biblikus és<br />
nem biblikus 42 szövegeket magán célokra<br />
(tanítás, imádkozás stb.) használta,<br />
másrészt világossá válik az írott<br />
anyag megfogalmazásából, de mindenekelõtt<br />
leírásából az is, hogy a korai<br />
egyiptomi keresztények elsõ tagjai<br />
nem tartoztak az ország szellemi elitjéhez.<br />
Ezt támaszthatja alá az is, hogy<br />
tudjuk: a késõbbi (III. sz.) kopt szerzeteseknek<br />
csak <strong>kb</strong>. 10-15%-a tudott<br />
olvasni. Eze<strong>kb</strong>õl a papiruszo<strong>kb</strong>ól<br />
azonban nemcsak a közösség tagjairól<br />
nyerünk információkat, hanem arról<br />
is, hogy a városi központokon kívül<br />
provinciális központok is léteztek<br />
(Oxyrhynchos, Nag Hammadi). A kereszténység<br />
Egyiptom északi részén<br />
kezdett el terjedni, a már vázolt módon,<br />
azonosult az újplatonizmus néhány<br />
eszméjével, 43 a görög misztériumok<br />
(elsõsorban Dionüszosz) képvilágával,<br />
és építkezett görög-egyiptomi<br />
Szakralitások<br />
és profanitások<br />
szinkretikus szimbólumo<strong>kb</strong>ól is. 44<br />
Ilyen szinkretikus hagyomány-átvételbõl<br />
alakult ki a szerzetesi közösségforma<br />
is. Ismert volt a lemondás fogalma<br />
már a hellenisztikus Egyiptomban,<br />
tudjuk, hogy egyes Ízisz-hívõk<br />
lemondtak a világi életrõl, és az Ízisz<br />
szentély körül telepedtek le, de ez<br />
csak lemondás volt, nem pedig teljes<br />
kivonulás. Egyedül Egyiptomban alakult<br />
ki az a fajta szerzetesség, amelynek<br />
fundamentuma lett a testvériség<br />
és az aszketizmus. A közösségbe belépõk<br />
javaikat vagy eladták, vagy közösségi<br />
tulajdonná tették. A hierarchiát<br />
vagy a szellemi tudás, vagy az ott<br />
tartózkodás ideje szabta meg. Ebben<br />
az értelemben egymás testvéreinek tekintették<br />
magukat. Az aszketikus<br />
életmód a lélek megtisztulását szolgálta,<br />
amelynek bibliai elõképe Jézus<br />
40 napos pusztai elvonulása, Illés és<br />
Keresztelõ Szent János sivatagi tevékenysége<br />
volt. A sivatag nemcsak<br />
Egyiptomban, hanem a Közel-Kelet<br />
nagy részén a démonok, gonosz szellemek<br />
lakhelye volt, így aki ide vonult<br />
el, az elsõsorban megkísértésre<br />
számíthatott a kopt szerzetesség elterjedésekor.<br />
(A sivatagi elvonulás azonban<br />
az üldöztetések idején különösen<br />
hasznos volt.) A III. századtól terjed<br />
el az elvonulás szokása. 45 A magányosan<br />
élõ szerzetesek a század végére<br />
koinobitákat, egymáshoz közel fekvõ<br />
telepeket hoztak létre.<br />
Az V. század nagy hitvitái alatt eldõlt,<br />
hogy a kopt egyház a keleti-ortodox,<br />
monofizita egyházhoz csatlakozik.<br />
Khalid Ibn al-Walid hódítása<br />
alatt (640/643) <strong>kb</strong>. 6 millió kopt keresztény<br />
élt Egyiptomban. Az arab<br />
hódítókat kezdetben a bizánci uralom<br />
alóli felszabadítóknak tekintették, de<br />
a IX-X. században, a muszlimok tömeges<br />
bevándorlásának (és az arab<br />
diszkrimináció) hatására a kopt egyház<br />
VIII. században megindult fejlõdése<br />
visszaesett. A XI–XII. században<br />
Khrisztodulosz, az akkori kopt egyházfõ,<br />
áthelyezte az alexandriai székhelyt<br />
Egyiptom legújabb városába,<br />
Kairóba. A kopt nyelv azonban ekkor<br />
már nem élõ nyelv, használata a liturgiára<br />
szorítkozik. A Mameluk-dinasztia<br />
alatt (1254–1517) a kopt keresztények<br />
az ország lakosságának már csak<br />
1/10-ét alkotják. A XIX. században,<br />
IV. Kürillosz egyházfõ alatt kezdõdött<br />
meg egy máig tartó virágzás. Ma a<br />
kopt népesség az össznépesség 20%-<br />
át képezi (10 millió), jóllehet az<br />
egyiptomi statisztika csak 6,8%-ot jegyez.<br />
Látható tehát, hogy történelme<br />
folyamán a kopt kereszténység sohasem<br />
vált Egyiptom nemzeti vallásává,<br />
jóllehet az elsõ három században erre<br />
minden esélye megvolt. Talán pontosan<br />
ez az oka annak, hogy képes volt<br />
eredeti (IV. századi) formájában megõrizni<br />
vallási szokásait. A modern<br />
kopt kereszténységet a mai napig<br />
éppúgy jellemzik a városok kopt közösségei,<br />
és az elvonulásban élõ, sivatagi<br />
kolostori szerzetesség, mint 2000<br />
évvel ezelõtt. Ma is élnek a kolostorokhoz<br />
közeli barlango<strong>kb</strong>an remeték,<br />
mint ahogy a III. században, és a liturgia<br />
kopt nyelvén keresztül ugyanazoktól<br />
az imádságoktól hangosak templomok<br />
is. A kopt keresztények viszonya<br />
az õket körülvevõ muszlim lakossághoz<br />
azonban nem zökkenõmentes, de<br />
nem az már a X. századtól.<br />
Kopt–muszlim együttélés<br />
Egyiptom nemzeti vallásának a muszlim<br />
vallás tekinthetõ. Az elmúlt idõsza<strong>kb</strong>an<br />
megismerhettük – elsõsorban<br />
a tálib és az iraki rendszer megdöntésekor<br />
– az iszlám szélsõséges<br />
arcát. Ez a szélsõség azonban sokkal<br />
inkább a vallást, mint egy kultúra részét,<br />
s nem az egész iszlám közösséget<br />
jellemzi. Egyiptom különleges helyet<br />
foglal el az iszlám kultúrával<br />
hangsúlyos országok között. Politikáját<br />
a Janus-arcúság jellemzi. Egyrészt,<br />
természeténél (hiténél és kultúrájánál)<br />
fogva csatlakozik az iszlám országok<br />
politikai, s nem ritkán nyugatel-