14.07.2014 Views

pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

egy alexandriai származású zsidó,<br />

Apollos volt.<br />

– (Mt. 2,13-23) Jézus gyermekkorának<br />

egy részét Egyiptomban töltötte,<br />

ide menekült az üldözések<br />

elõl családjával.<br />

Mindkét idézetet az I. század végére<br />

datáljuk, és megfogalmazásuk talán a<br />

kor intenzív Egyiptom felé fordulásából<br />

származik.<br />

Az egyiptomi keresztény közösségek<br />

létezését valóban igazoló mûveknek<br />

azonban csak a II. századból származó,<br />

görög nyelvû papiruszokat tekinthetjük.<br />

Eze<strong>kb</strong>õl az irato<strong>kb</strong>ól kiderül,<br />

26<br />

KÉK<br />

hogy egyrészt nyilvánvalóan volt a hívõknek<br />

egy olyan közössége, amely a<br />

papiruszokon található biblikus és<br />

nem biblikus 42 szövegeket magán célokra<br />

(tanítás, imádkozás stb.) használta,<br />

másrészt világossá válik az írott<br />

anyag megfogalmazásából, de mindenekelõtt<br />

leírásából az is, hogy a korai<br />

egyiptomi keresztények elsõ tagjai<br />

nem tartoztak az ország szellemi elitjéhez.<br />

Ezt támaszthatja alá az is, hogy<br />

tudjuk: a késõbbi (III. sz.) kopt szerzeteseknek<br />

csak <strong>kb</strong>. 10-15%-a tudott<br />

olvasni. Eze<strong>kb</strong>õl a papiruszo<strong>kb</strong>ól<br />

azonban nemcsak a közösség tagjairól<br />

nyerünk információkat, hanem arról<br />

is, hogy a városi központokon kívül<br />

provinciális központok is léteztek<br />

(Oxyrhynchos, Nag Hammadi). A kereszténység<br />

Egyiptom északi részén<br />

kezdett el terjedni, a már vázolt módon,<br />

azonosult az újplatonizmus néhány<br />

eszméjével, 43 a görög misztériumok<br />

(elsõsorban Dionüszosz) képvilágával,<br />

és építkezett görög-egyiptomi<br />

Szakralitások<br />

és profanitások<br />

szinkretikus szimbólumo<strong>kb</strong>ól is. 44<br />

Ilyen szinkretikus hagyomány-átvételbõl<br />

alakult ki a szerzetesi közösségforma<br />

is. Ismert volt a lemondás fogalma<br />

már a hellenisztikus Egyiptomban,<br />

tudjuk, hogy egyes Ízisz-hívõk<br />

lemondtak a világi életrõl, és az Ízisz<br />

szentély körül telepedtek le, de ez<br />

csak lemondás volt, nem pedig teljes<br />

kivonulás. Egyedül Egyiptomban alakult<br />

ki az a fajta szerzetesség, amelynek<br />

fundamentuma lett a testvériség<br />

és az aszketizmus. A közösségbe belépõk<br />

javaikat vagy eladták, vagy közösségi<br />

tulajdonná tették. A hierarchiát<br />

vagy a szellemi tudás, vagy az ott<br />

tartózkodás ideje szabta meg. Ebben<br />

az értelemben egymás testvéreinek tekintették<br />

magukat. Az aszketikus<br />

életmód a lélek megtisztulását szolgálta,<br />

amelynek bibliai elõképe Jézus<br />

40 napos pusztai elvonulása, Illés és<br />

Keresztelõ Szent János sivatagi tevékenysége<br />

volt. A sivatag nemcsak<br />

Egyiptomban, hanem a Közel-Kelet<br />

nagy részén a démonok, gonosz szellemek<br />

lakhelye volt, így aki ide vonult<br />

el, az elsõsorban megkísértésre<br />

számíthatott a kopt szerzetesség elterjedésekor.<br />

(A sivatagi elvonulás azonban<br />

az üldöztetések idején különösen<br />

hasznos volt.) A III. századtól terjed<br />

el az elvonulás szokása. 45 A magányosan<br />

élõ szerzetesek a század végére<br />

koinobitákat, egymáshoz közel fekvõ<br />

telepeket hoztak létre.<br />

Az V. század nagy hitvitái alatt eldõlt,<br />

hogy a kopt egyház a keleti-ortodox,<br />

monofizita egyházhoz csatlakozik.<br />

Khalid Ibn al-Walid hódítása<br />

alatt (640/643) <strong>kb</strong>. 6 millió kopt keresztény<br />

élt Egyiptomban. Az arab<br />

hódítókat kezdetben a bizánci uralom<br />

alóli felszabadítóknak tekintették, de<br />

a IX-X. században, a muszlimok tömeges<br />

bevándorlásának (és az arab<br />

diszkrimináció) hatására a kopt egyház<br />

VIII. században megindult fejlõdése<br />

visszaesett. A XI–XII. században<br />

Khrisztodulosz, az akkori kopt egyházfõ,<br />

áthelyezte az alexandriai székhelyt<br />

Egyiptom legújabb városába,<br />

Kairóba. A kopt nyelv azonban ekkor<br />

már nem élõ nyelv, használata a liturgiára<br />

szorítkozik. A Mameluk-dinasztia<br />

alatt (1254–1517) a kopt keresztények<br />

az ország lakosságának már csak<br />

1/10-ét alkotják. A XIX. században,<br />

IV. Kürillosz egyházfõ alatt kezdõdött<br />

meg egy máig tartó virágzás. Ma a<br />

kopt népesség az össznépesség 20%-<br />

át képezi (10 millió), jóllehet az<br />

egyiptomi statisztika csak 6,8%-ot jegyez.<br />

Látható tehát, hogy történelme<br />

folyamán a kopt kereszténység sohasem<br />

vált Egyiptom nemzeti vallásává,<br />

jóllehet az elsõ három században erre<br />

minden esélye megvolt. Talán pontosan<br />

ez az oka annak, hogy képes volt<br />

eredeti (IV. századi) formájában megõrizni<br />

vallási szokásait. A modern<br />

kopt kereszténységet a mai napig<br />

éppúgy jellemzik a városok kopt közösségei,<br />

és az elvonulásban élõ, sivatagi<br />

kolostori szerzetesség, mint 2000<br />

évvel ezelõtt. Ma is élnek a kolostorokhoz<br />

közeli barlango<strong>kb</strong>an remeték,<br />

mint ahogy a III. században, és a liturgia<br />

kopt nyelvén keresztül ugyanazoktól<br />

az imádságoktól hangosak templomok<br />

is. A kopt keresztények viszonya<br />

az õket körülvevõ muszlim lakossághoz<br />

azonban nem zökkenõmentes, de<br />

nem az már a X. századtól.<br />

Kopt–muszlim együttélés<br />

Egyiptom nemzeti vallásának a muszlim<br />

vallás tekinthetõ. Az elmúlt idõsza<strong>kb</strong>an<br />

megismerhettük – elsõsorban<br />

a tálib és az iraki rendszer megdöntésekor<br />

– az iszlám szélsõséges<br />

arcát. Ez a szélsõség azonban sokkal<br />

inkább a vallást, mint egy kultúra részét,<br />

s nem az egész iszlám közösséget<br />

jellemzi. Egyiptom különleges helyet<br />

foglal el az iszlám kultúrával<br />

hangsúlyos országok között. Politikáját<br />

a Janus-arcúság jellemzi. Egyrészt,<br />

természeténél (hiténél és kultúrájánál)<br />

fogva csatlakozik az iszlám országok<br />

politikai, s nem ritkán nyugatel-

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!