pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet
pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet
pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
54<br />
KÉK<br />
berek nem hétköznapi arcukat mutatják.<br />
12 Nézzük meg tehát elõször<br />
azt, hogy mit jelent a fesztiválozás, a<br />
fesztivál-helyzet.<br />
A fesztiválokat általában a sokaságból<br />
való kitûnés, és a felfokozott szórakozni<br />
vágyás jellemzi, továbbá az,<br />
hogy egy viszonylag elzárt térben zajlanak,<br />
ahol a fiatalok többnyire nem<br />
tudják, az aktuális híreket, és azt sem,<br />
hogy mi történik odakint a külvilágban<br />
(Gábor–Vizér, 2005.10.25.). Gábor<br />
Kálmán és Vizér Balázs így ír a Sziget<br />
Fesztiválról: 13 „[…] ide mindenki<br />
azért jött el, hogy a lehetõ legjobban<br />
érezze magát, hogy mindent megtehessenek,<br />
ami másnak nem árt, ne<br />
szóljon rájuk senki, hogy mit vesznek<br />
fel, milyen a hajuk. Ennek következtében<br />
nagyon sokan egyfajta maskarában,<br />
jelmezbe öltözve jelennek meg.<br />
[…] A nonkonformitás, amely mindig<br />
is hozzákapcsolódott a „Szigetrõl” kialakított<br />
képhez, és amelyet a sajtó,<br />
azzal, hogy folyamatosan az érdekességeket,<br />
az extremitást emeli ki […] a<br />
maga módján folyamatosan megerõsít”<br />
(Gábor–Vizér, 2005.10.25.). Hasonlóan<br />
vélekedik errõl az egyik egyházi<br />
napilap egy cikkének szerzõje is:<br />
„[…] senki nem lóg ki a sorból, mert<br />
itt nem lehet átlagosnak lenni. A „Szigetre”<br />
mindenki saját „maga” jön el,<br />
otthon felejtve a konformizált fogyasztói<br />
arcát” (Bedecs, 2005).<br />
A sátornak tehát a fesztiváloknak<br />
ehhez a speciális teréhez, idejéhez és<br />
’életvilágához’ kell idomulnia, vagyis<br />
ahhoz, hogy a külvilágtól viszonylag<br />
elszigetelt térben fiatalok tízezrei igyekeznek<br />
minél jobban kiszakadni a<br />
Szakralitások<br />
és profanitások<br />
hétköznapok megszokott világából, és<br />
kizökkenve a hétköznapok idejébõl<br />
teljesen más arcukat mutatni. A fesztiválokon<br />
megjelenõ egyház „szigetes”<br />
arculatát tehát ezek a körülmények<br />
hívják életre. Úgy is fogalmazhatnánk,<br />
hogy a siker, a cél – a fiatalok<br />
megszólítása – érdekében, meg kell<br />
felelnie bizonyos elvárásoknak, amelyeket<br />
a rendezvények fesztiváljellege,<br />
valamint ezzel szoros összefüggésben<br />
a fiatalok igényei támasztanak. Ezek<br />
az igények a fiatalok szabadidõ-eltöltési,<br />
szórakozási, kikapcsolódási szokásaihoz<br />
kapcsolódnak, amelyek egyrészt<br />
a fogyasztói kultúrával, másrészt<br />
az intenzívebbé váló szabadidõs tevékenységekkel,<br />
harmadrészt pedig a<br />
nonkonformitásba bújtatott konformitásra<br />
való igénnyel fonódtak össze<br />
az elmúlt 15-20 évben.<br />
A fesztiváloknak ahhoz, hogy ezeket<br />
az igényeket kielégítsék, egyre inkább<br />
piaci alapokon kell mûködniük. A piac<br />
ezért több értelemben is jelen van<br />
a rendezvényeken. Egyfelõl mivel a<br />
különbözõ szolgáltatók – bár fesztiválonként<br />
eltérõ mérté<strong>kb</strong>en – a fiatalokat<br />
érintõ szinte mindegyik szférából<br />
jelen vannak, és a fogyasztási cikkek<br />
széles kínálatát biztosítják. Másfelõl a<br />
programo<strong>kb</strong>an érhetõ tetten a piaci<br />
szellem, mégpedig a kínálat lehetõleg<br />
minden igényt kielégíteni igyekvõ<br />
sokszínûségében, változatosságában,<br />
mely a rendezvények egyik legnagyobb<br />
vonzerejét adja. Ez még akkor<br />
is igaz, ha a fiatalok egy-egy programon<br />
csak rövid ideig vesznek részt,<br />
hiszen sok mindenbe csak belekóstolnak,<br />
viszont szinte semmit sem utasítanak<br />
el (Gábor–Vizér 2005.10.25.).<br />
A fesztiválokat tehát egyértelmûen a<br />
kereslet törvényei irányítják; minden<br />
szinten – vagyis az áruk, a programok,<br />
a koncertek szintjén is – a fiatalok<br />
igényeihez igazodnak.<br />
A sátornak – pontosabban a sátron<br />
keresztül a történelmi egyházaknak –<br />
tehát a fent vázolt helyzetbe kell beilleszkednie,<br />
ebben a helyzetben kell<br />
egyrészt megsemmisítenie az egyházról<br />
kialakult elõítéleteket, sztereotípiákat<br />
(Tamás, 1997), másrészt ezzel<br />
párhuzamosan egy új képet felépítenie.<br />
A fesztiválokon ennek megfelelõen<br />
tehát egyértelmû, hogy egy más<br />
egyház jelenik meg, mint ami a mindennapo<strong>kb</strong>an<br />
jelen van a társadalomban.<br />
Ezt az egyik interjúalanyom így<br />
fogalmazta meg: „speciális helyzet, speciális<br />
egyházat szül” (23181237/01/KB).<br />
A „szigetesített egyház” tehát tulajdonképpen<br />
egy, a fesztiváloknak megfelelõen<br />
megkonstruált egyházkép, a<br />
tömegigényeknek és a körülményeknek<br />
megfelelõ, kedvezõbb színbe feltüntetett<br />
egyház képe, amire szükség<br />
is van, hiszen „az egyházak nem vonzók<br />
annyira a fiataloknak” (33132048/01/I).<br />
A megkonstruálás pedig tulajdonképpen<br />
a „szigetesítés”, azaz a fesztiválok<br />
világához, „mûfajához” (a „Sziget<br />
helyzethez”) való alkalmazkodás; egyfajta<br />
adoptálódás.<br />
Nézzük meg tehát, hogy milyen ez a<br />
kép, milyen a „szigetesített egyház”.<br />
Az elsõ ismérve, hogy ez a világba kimenõ,<br />
a világba visszatérõ egyház, az<br />
az egyház, amelyik visszatér a világba<br />
a juhok közé (Aszalós 1997: 179). Ez<br />
pedig azt jelenti, hogy az egyház külmissziót<br />
folytat, és ezzel tulajdonképpen<br />
Jézust követi, hiszen „Jézus odamegy<br />
az emberekhez és megpróbálja<br />
megoldani a problémáikat. És itt az<br />
odamenés a lényeg. Az, hogy mi megyünk<br />
ki a világba. Ugyanazt csináljuk,<br />
mint Jézus” (39225036/01/I). A Jézusi<br />
módon viselkedõ egyház képét még<br />
jobban kihangsúlyozza az, hogy a<br />
„szigetesített egyház” egy, a média által<br />
züllöttnek beállított közegbe jelenik<br />
meg, azaz ugyanúgy, mint Krisztus,<br />
„leül a bûnösök közé”. Ez az egyház<br />
nem zárkózik el tehát sem a mindennapok<br />
deszakralizált világában élõ<br />
embertõl, sem a hétköznapok világától,<br />
hanem közvetlenül jelen van benne,<br />
és a részévé válik, mint ahogy egyik<br />
interjúalanyom megfogalmazta: „Hiszen<br />
jelen kell lennünk ott, ahol az embertársaink<br />
vannak. Nem mondhatjuk