pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

More documents

Recommendations

Info

22 KÉK Szakralitások és profanitások apszisát és oltárát kelet felé, és a keleti egyház misézõ papja ezért áll a szentély elõtt, háttal a híveknek. 15 A II. század elejére a keresztény vallás elterjedésének valamennyi területén kialakult a nagyjából azonos liturgikus séma: kenyér és bor elõkészítése, hálaadó ima, kenyértörés, az emlékezés, majd a kenyér és a bor szétosztása. 16 Rögzült azonban a rítus idõpontja is. Függetlenedett a vacsoraidõtõl, a keresztény hét elsõ napján, vasárnap végezték a kora reggeli órákban, 17 mivel ez a római naptár szerint munkanap volt. A korai kereszténység liturgikus formulái között jellemzõek voltak a szombati és ünnepnapi zsidó istentiszteleti beköszönések (Az Úr legyen veletek), a felhívások (Könyörögjünk), az Amen, a Hozsanna, az Alleluja szavak átvételei. Meg kell azonban jegyezni, hogy minden közösség – a legszükségesebb elemek kötelezõen elõírt figyelembevételén túl – szabadon alakíthatta ki szertartásrendjét. A IV–VI. század során az egyház igyekezett fejleszteni, de egyben rögzíteni és szabályozni is a liturgiát. A szertartás fõ elemei változatlanok maradtak, szerkezete is nagyjából egységessé vált. Részletekben azonban területenként jelentõs eltérések mutatkoztak. 18 Az egyházszakadással a liturgiának két eltérõ értelmezése alakult ki. Nyugaton a szertartásrend szabályait értették alatta, amely a rítusban élõ közösség egységét és hitbeli elkötelezettségét fejezi ki. A keleti értelmezés szerint inkább a hitvallás egészét, a keresztény életformát érzékelteti. Ezért megõrzése a keleti közösségek számára sokkal nagyobb jelentõséggel bírt, mint a nyugati kereszténységben. A két eltérõ felfogásnak az lett a következménye, hogy a nyugati kereszténység rítusváltozatai eltûntek, helyükbe egy közös és általános liturgia lépett. Míg a keleti kereszténységben ezek a rítusváltozatok fennmaradtak, és megtartották sajátosságaikat, anélkül, hogy ezek a rítus-csoportok önálló egyházrészeket teremtettek volna. A kereszténység korai liturgiáira azonban nemcsak a magába olvasztott hagyományok vagy a különbözõ felfogások hatottak, hanem az adott területen kialakult egyházszervezet is. A nyugati egyházra a centralizált egyházvezetés lett a jellemzõ, ezért liturgia-végzése is egyszemélyi (episzkopális) lett, a demokratikusabb vezetésû keleti egyházakban pedig a testületi liturgiavégzés lett az irányadó. A liturgia menetének azonban a legfontosabb részei a külsõségeket tekintve azonosak a két egyházban. Ezek a külsõségek pedig a szertartás keretét képezõ ünnepélyes felvonulások: 1. Ünnepélyes bevonulás (introitus, enarxisz), a hívek és a papság bevonulása a templomba, az oltárhoz. A keleti liturgiákban ez a papság körmenet-szerû ünnepélyes bevonulását és az ülõhelyek elfoglalását jelenti. A bizánci és a kopt rítusban ez csak a püspöki liturgia kezdetekor történik, más esetben a szertartás a nem-nyilvános elõmisével kezdõdik. A nyugati liturgiákban a papság oltárhoz vonulása a templomon keresztül történik, miközben a hívek zsoltárokat énekelnek. 2. Felvonulás az evangélium olvasásához (kis bemenet, mikra eiszodosz, prokeimenon, graduale). Az evangéliumnak, Krisztus tanító jelenlétének ünnepélyes kifejezõdése. Minden esetben az evangéliumos könyvet (evangeliarion, evangeliarium) viszik a felolvasás helyére. A nyugati liturgiában az evangéliummal való vonulás az oltártól vagy a püspöki trónustól indult a felolvasó emelvényhez (ambo). A bizánci liturgiában az oltáron lévõ könyvet felemelik, az oltár megkerülésével, a templomhajón keresztül viszik vissza az oltárra. A felolvasás itt, az oltár elõterében (szolea) történik. A kopt liturgiában az evangéliumot az oltár megkerülésével hozzák elõ a felolvasáshoz. 3. Felajánlási körmenet (nagy bemenet, megalé eiszodosz, offertorium). Az elõkészített adományokat a hívek (vagy a papság) ünnepélyesen viszik az oltárra. A nyugati liturgiában a hívek adományait az oltár elõtt a diakónus átveszi, majd az oltárra helyezi. Azokban a keleti liturgiákban, ahol van proszkomidia, értelemszerûen ekkor, felajánlási körmenet keretében viszik az adományokat az oltárra. A gallikán liturgiák átvették a proszkomidiát, így a „nagy bemenetet” is. Ennek folytatásaként a nyugati liturgiában – egyes területeken – ez a szokás a XV–XVI. századig tovább élt. 4. Áldozási felvonulás (koinonia, communio). Valamennyi liturgiánál közös, hogy az adományok megszentelése, a kenyér megtörése után a hívek körmenetben az oltár elé vonulnak, ahol részesülnek az eukharisztiából. A keresztény liturgia tehát elsõsorban az Úrvacsorára emlékezik, és ennek nevében hívja össze közösségét egy adott idõpontban. E közösségek megerõsödésével azonban a hangsúly a hit kérdéseire helyezõdött a kereszténység történelme során. Véleményem szerint, miközben a keresztény egyház, az elmúlt 1000 év alatt tanításainak védelmében kitermelt számos zsinati határozatot, dogmatikai vitát és nehéz teológiai megfogalmazásokat, mérföldekre távolodott hívõitõl és a hit terjesztésének Krisztusi parancsától. Az egyházak olyan zárt, önérdekû közösségekké váltak, amelyek közömbösek a krisztusi misszió iránt, de az Egyház általános érdekei iránt is. Jóllehet az egyházatyák és teológusok feladata a Szentírásra alapozott
kinyilatkoztatott igazság megerõsítése és kifejtése a liturgián keresztül. A keresztény egyház (mind a keleti, mind a nyugati) liturgiája 19 ugyanis az egy közös emlék felidézésével a laikus hívek tanítóhivatala. Ennek keretén belül kell, hogy megtörténjen a dogmák kihirdetése, 20 a szentségek kiszolgáltatása, 21 és a „magisterium extraordinarium” is ekkor nyilatkozik meg. Az egyház háromféleképpen tanít a liturgiában: – Tanít mindenekelõtt Isten szava által, amely a liturgia konstitutív eleme. Az Isten igéje az, amely egybegyûjti a liturgikus közösséget. – Tanít a liturgikus szövegeken keresztül. – A liturgikus jelképek, szimbólumok, szentségi jelek nemcsak a kegyelem eszközei, hanem rendelkeznek a tanítás funkciójával is. A liturgia fontossága azonban idõvel háttérbe szorult. Mindkét keresztény egyház templomi istentiszteletére egyrészt a hívõk fogyatkozó száma, másrészt a megmaradt hívõk passzivitása vált jellemzõvé. „A hívek inkább csak hallhatják a szertartásokat, mintsem részt vesznek bennük” írja az Egyházi Krónika egyik cikkében, 22 a liturgikus megújulásra ösztönözve. Ennek a passzivitásnak több oka is van: I. Számos istentisztelet nyelve a hívõk számára már nem érthetõ. Ilyen például az ószláv, az ógörög, a kopt, a ge’ez stb. 23 nyelvû misék, vagy a római katolikus misék latin nyelvû betétei. A hívõ ezekben az esetekben csak az alapvetõ szimbólumokat (kenyér, bor) érti. II. Már a legkorábbi idõktõl a keleti ortodox egyházak misézõ papjai bizonyos imákat kelet felé fordulva, a híveknek háttal állva olvastak fel, a hívek ezeket nem hallották, és így nem is értették. Ezért egy idõ után a papok egészen halkan kezdték el olvasni. A hangosan recitált részek 24 azonban így a templomi közösség számára elõzmények nélkül maradtak. Szakralitások és profanitások III. Az istentiszteletek mind az azokat lebonyolító papok, mind a liturgiát látogató közösség számára megszokott rítussá, szokássá váltak. Legtöbbször hétvégi programmá alakultak, amihez korunk életformája segédkezet nyújtott. Ahogyan II. János Pál pápa Dies Domini levelében is írja „a gazdasági-társadalmi körülmények alakulása mélyen átalakította a közösségek szokásait, s ezzel együtt a vasárnap arculatát is. Széles körben gyakorlattá vált hétvége, ami a heti pihenést, az állandó lakhelyrõl távoli helyekre való kimozdulást jelenti, s gyakran foglal magában olyan kulturális, sportvagy politikai programokat, melyek épp az ünnepnapra vannak idõzítve … Amikor azonban a vasárnap elveszti eredeti értelmét és pusztán egyszerû ’hétvége’ lesz, az ember sajnos olyan szûk horizontba zárul, hogy többé már nem képes látni az ‘eget’…” A liturgia a keresztény tradíciónak tehát lényeges és fontos eleme, mely az által is válhatott az egyház tanítóhivatalává, hogy egy igen korán áthagyományozott tanításnak a leghûségesebb tükre. A liturgia – talán pontosan amiatt, hogy a teológiai dogmákkal szemben háttérbe szorult – egyrészt megõrizte egy õsi és eredeti tényezõjét a keresztény vallásnak, amelyben hitének magja tükrözõdik, és amelyben a keleti és nyugati ág lényegileg még nem különült el. 25 Ezt bizonyítja az a teljesség, gazdagság, amely az egymással megegyezõ keleti és nyugati liturgia tanúságtételében rejlik. Másrészt magába olvasztotta az apostoli és más hitvallásokat, egyházatyák homiliáit, pápai dokumentumokat és teológiai traktátusokat, amelyek megvallják az egyház hitét. A teológiai motívumok tehát már a legkorábbi idõktõl beépültek a keresztény istentiszteletbe. Ez az oka annak, hogy a XIX. század második felétõl a teológia egyre többször hivatkozik az egyház õsrégi liturgikus imádságaira, és elõírásaira, sõt ezeket sokszor bizonyítékként használja, pl.: az eretnekség igazolására, 26 az egyház hitének bizonyítására. Ezek az imádságok azonban csak abban az esetben bizonyító erejûek, ha az egyetemes egyház ezeket bizonyos idõben hivatalosan jóváhagyta vagy megfogalmazta. 27 Lehetetlen ugyanis, hogy az egyetemes egyház tévedésbe essen! A hitnek a liturgiában való tükrözõdése annál hûségesebb és biztosabb, minél régebbi a liturgikus formula és minél egyetemesebb és ünnepélyesebb. Ilyen õsi imádság, a „Mi Atyánk” kezdetû 23 KÉK ima, ami mind a keleti, mind pedig a nyugati egyház liturgiájában megtalálható, s arra tanít, hogy az imádságokban az „Atyánkhoz” kell fordulnunk. Ugyanilyen elfogadott és hitet valló liturgikus elõírás, amikor a püspöki papszentelésnél az egész jelenlévõ papság is ráteszi a kezét a szentelendõre, s ez azt mutatja, hogy tisztségük Lelke közös és hasonló. A teológiai alapelvek mellett azonban figyelembe kell venni az imádságok mûfaját, szerkezetét, és a liturgiában elfoglalt helyét, de éppen így a liturgia szimbólumait és más elemeit (ókeresztény mûvészet stb.), amelyek mind igazolni képesek az Egyház szóban is megvallott hitét. A liturgia tehát követi és igazolhatja az egyházi dogmákat, de nem minden esetben jelent teológiai forrást. Tartalmazhat olyan elemeket is, amely a hitet homályosan vagy tévesen tükrözik. Ilyen például a bérmálás szentsége, ahol eltérés van a szentírási hagyomány
Page 1 and 2: III. folyam XI. évfolyam 2007. I.
Page 3: Tartalom Prológus számunk tartalm
Page 6 and 7: 6 KÉK Szakralitások és profanit
Page 10 and 11: szénbányában vagy harckocsi-öss
Page 12 and 13: Papp Richárd Bevezetés Az idõ sz
Page 14 and 15: így egészítette ki az elmondotta
Page 16 and 17: E két utolsó interjúrészletem a
Page 18 and 19: 18 KÉK jelentõségét átérezve
Page 20 and 21: szavaival élve: hasonló volt, de
Page 24 and 25: 24 KÉK és a liturgikus gyakorlat
Page 26 and 27: egy alexandriai származású zsid
Page 28 and 29: karján, hol pedig galambokkal kís
Page 30 and 31: S ha a szentély a Mennyek országa
Page 32 and 33: 43 Az újplatonizmus leghíresebb e
Page 34 and 35: Gantner Brigitta Eszter A címben e
Page 36 and 37: asszimilálódott nemzedék ne tudo
Page 38 and 39: zásairól; A zsidókérdésrõl. N
Page 40 and 41: a jelenlévõket a múlt tengeri ut
Page 42 and 43: pedig, egy fesztivál jó alkalmat
Page 44 and 45: A csónak tehát gazdasági, társa
Page 46 and 47: Társadalmi részvétel Folytonoss
Page 48 and 49: 48 KÉK lizmus legkiélezettebb pé
Page 50 and 51: Gyenes Fruzsina I. Bevezetés sebbe
Page 52 and 53: ugyanis kerülni kell a feltûnést
Page 54 and 55: 54 KÉK berek nem hétköznapi arcu
Page 56 and 57: maga a missziós intézményrendsze
Page 58 and 59: 58 KÉK szolgálattevõk munka köz
Page 60 and 61: napjaikat meghatározó tulajdonsá
Page 62 and 63: két világ határán levést, a k
Page 64 and 65: (36222022/01/KB). Ezt segíti elõ,
Page 66 and 67: egységet és összetartást kell m
Page 70 and 71: 70 KÉK magában, mint a kereszt, m
Page 72 and 73:
fesztiválra. És itt most nem els
Page 74 and 75:
74 KÉK Szakralitások és profanit
Page 76 and 77:
a fesztiválok piacára kivitt áru
Page 78 and 79:
INTERNETES FORRÁSOK [2005.11.08] h
Page 80 and 81:
80 KÉK múzeumoknak elsõdleges sz
Page 82 and 83:
ális élet egyik jelentõs képvis
Page 84 and 85:
2. táblázat 3. táblázat Képek
Page 86 and 87:
Medgyaszay László: képek az Ép
Page 88 and 89:
Jurij Lejderman, stb.). Az utóbbi
Page 90 and 91:
90 KÉK mányos struktúrájához r
Page 92 and 93:
92 KÉK tudomány területén is a
Page 95 and 96:
Recenzió Felföldi Barnabás beteg
Page 97 and 98:
napjainak éleslátással és bölc
Page 99 and 100:
Modla Zsuzsanna somban némi interp
Page 101 and 102:
Szemle menjen a kisebbségekért te
Page 103 and 104:
Szemle ban - az ünnepelt ókori tr
Page 105 and 106:
A. Gergely András Távoli alakot l
show all

pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?