pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

More documents

Recommendations

Info

54 KÉK berek nem hétköznapi arcukat mutatják. 12 Nézzük meg tehát elõször azt, hogy mit jelent a fesztiválozás, a fesztivál-helyzet. A fesztiválokat általában a sokaságból való kitûnés, és a felfokozott szórakozni vágyás jellemzi, továbbá az, hogy egy viszonylag elzárt térben zajlanak, ahol a fiatalok többnyire nem tudják, az aktuális híreket, és azt sem, hogy mi történik odakint a külvilágban (Gábor–Vizér, 2005.10.25.). Gábor Kálmán és Vizér Balázs így ír a Sziget Fesztiválról: 13 „[…] ide mindenki azért jött el, hogy a lehetõ legjobban érezze magát, hogy mindent megtehessenek, ami másnak nem árt, ne szóljon rájuk senki, hogy mit vesznek fel, milyen a hajuk. Ennek következtében nagyon sokan egyfajta maskarában, jelmezbe öltözve jelennek meg. […] A nonkonformitás, amely mindig is hozzákapcsolódott a „Szigetrõl” kialakított képhez, és amelyet a sajtó, azzal, hogy folyamatosan az érdekességeket, az extremitást emeli ki […] a maga módján folyamatosan megerõsít” (Gábor–Vizér, 2005.10.25.). Hasonlóan vélekedik errõl az egyik egyházi napilap egy cikkének szerzõje is: „[…] senki nem lóg ki a sorból, mert itt nem lehet átlagosnak lenni. A „Szigetre” mindenki saját „maga” jön el, otthon felejtve a konformizált fogyasztói arcát” (Bedecs, 2005). A sátornak tehát a fesztiváloknak ehhez a speciális teréhez, idejéhez és ’életvilágához’ kell idomulnia, vagyis ahhoz, hogy a külvilágtól viszonylag elszigetelt térben fiatalok tízezrei igyekeznek minél jobban kiszakadni a Szakralitások és profanitások hétköznapok megszokott világából, és kizökkenve a hétköznapok idejébõl teljesen más arcukat mutatni. A fesztiválokon megjelenõ egyház „szigetes” arculatát tehát ezek a körülmények hívják életre. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a siker, a cél – a fiatalok megszólítása – érdekében, meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak, amelyeket a rendezvények fesztiváljellege, valamint ezzel szoros összefüggésben a fiatalok igényei támasztanak. Ezek az igények a fiatalok szabadidõ-eltöltési, szórakozási, kikapcsolódási szokásaihoz kapcsolódnak, amelyek egyrészt a fogyasztói kultúrával, másrészt az intenzívebbé váló szabadidõs tevékenységekkel, harmadrészt pedig a nonkonformitásba bújtatott konformitásra való igénnyel fonódtak össze az elmúlt 15-20 évben. A fesztiváloknak ahhoz, hogy ezeket az igényeket kielégítsék, egyre inkább piaci alapokon kell mûködniük. A piac ezért több értelemben is jelen van a rendezvényeken. Egyfelõl mivel a különbözõ szolgáltatók – bár fesztiválonként eltérõ mértékben – a fiatalokat érintõ szinte mindegyik szférából jelen vannak, és a fogyasztási cikkek széles kínálatát biztosítják. Másfelõl a programokban érhetõ tetten a piaci szellem, mégpedig a kínálat lehetõleg minden igényt kielégíteni igyekvõ sokszínûségében, változatosságában, mely a rendezvények egyik legnagyobb vonzerejét adja. Ez még akkor is igaz, ha a fiatalok egy-egy programon csak rövid ideig vesznek részt, hiszen sok mindenbe csak belekóstolnak, viszont szinte semmit sem utasítanak el (Gábor–Vizér 2005.10.25.). A fesztiválokat tehát egyértelmûen a kereslet törvényei irányítják; minden szinten – vagyis az áruk, a programok, a koncertek szintjén is – a fiatalok igényeihez igazodnak. A sátornak – pontosabban a sátron keresztül a történelmi egyházaknak – tehát a fent vázolt helyzetbe kell beilleszkednie, ebben a helyzetben kell egyrészt megsemmisítenie az egyházról kialakult elõítéleteket, sztereotípiákat (Tamás, 1997), másrészt ezzel párhuzamosan egy új képet felépítenie. A fesztiválokon ennek megfelelõen tehát egyértelmû, hogy egy más egyház jelenik meg, mint ami a mindennapokban jelen van a társadalomban. Ezt az egyik interjúalanyom így fogalmazta meg: „speciális helyzet, speciális egyházat szül” (23181237/01/KB). A „szigetesített egyház” tehát tulajdonképpen egy, a fesztiváloknak megfelelõen megkonstruált egyházkép, a tömegigényeknek és a körülményeknek megfelelõ, kedvezõbb színbe feltüntetett egyház képe, amire szükség is van, hiszen „az egyházak nem vonzók annyira a fiataloknak” (33132048/01/I). A megkonstruálás pedig tulajdonképpen a „szigetesítés”, azaz a fesztiválok világához, „mûfajához” (a „Sziget helyzethez”) való alkalmazkodás; egyfajta adoptálódás. Nézzük meg tehát, hogy milyen ez a kép, milyen a „szigetesített egyház”. Az elsõ ismérve, hogy ez a világba kimenõ, a világba visszatérõ egyház, az az egyház, amelyik visszatér a világba a juhok közé (Aszalós 1997: 179). Ez pedig azt jelenti, hogy az egyház külmissziót folytat, és ezzel tulajdonképpen Jézust követi, hiszen „Jézus odamegy az emberekhez és megpróbálja megoldani a problémáikat. És itt az odamenés a lényeg. Az, hogy mi megyünk ki a világba. Ugyanazt csináljuk, mint Jézus” (39225036/01/I). A Jézusi módon viselkedõ egyház képét még jobban kihangsúlyozza az, hogy a „szigetesített egyház” egy, a média által züllöttnek beállított közegbe jelenik meg, azaz ugyanúgy, mint Krisztus, „leül a bûnösök közé”. Ez az egyház nem zárkózik el tehát sem a mindennapok deszakralizált világában élõ embertõl, sem a hétköznapok világától, hanem közvetlenül jelen van benne, és a részévé válik, mint ahogy egyik interjúalanyom megfogalmazta: „Hiszen jelen kell lennünk ott, ahol az embertársaink vannak. Nem mondhatjuk
Szakralitások és profanitások azt, hogy mi egy másik világban élünk. Nyilvánvalóan keresztény módon kell jelen lennünk, ami azonban nem jelenthet elzárkózást” (11363631/01/I). Az egyházaknak ezzel a visszatérésével együtt jár az inkulturáció, 14 az egyház és a különbözõ kultúrák termékeny, mindkettõt gazdagító találkozása (Aszalós 1997; Boda 1994). Ezt az egyházat tehát nem az jellemzi, hogy „odamegyünk és rávesszük, hogy hagyja el az isteneit, és a kultúráját” (31282737/02/I), hanem egy „hitvalló jelenlét, ami elgondolkoztatja az embereket” (36264539/02/I). A kimenés és az ottlét által kell tehát sikert elérni; az egyház fesztiválokon való jelenlétének szokatlansága által, mivel ez más egyházképet sugall az embereknek. A modern társadalomba inkulturálódó egyháznál továbbá az is lényeges, hogy az egyház nem egyoldalú, hierarchikus viszonyt tart fent a társadalommal. A kutatott közösség megfogalmazásában: „Nem a jól védett erõdítményeinkbõl bombázzuk jól bevált gondolatokkal az embereket, hanem magunkat is kitesszük annak a bizonytalanságnak, ami minden találkozással és beszélgetéssel együtt jár” (36264539/02/I). A KözösPont misszió ezzel a környezetét nem erõszakosan megváltoztatni akaró egyház image-ével – ami egyébként a „szigetesített egyház” második jellemzõje – tulajdonképpen a szektáktól igyekszik magát megkülönböztetni. Ez éles elkülönítés pedig a misszió szempontjából különösen lényeges, hiszen a szekták, a kisegyházak, a más vallású közösségek, és csoportok mindegyik fesztiválon jelen vannak. Ez az önmagunk megkülönböztetése leghangsúlyosabban a Hegyalja Fesztiválon jelenik meg, ahol a Meghallgat-lak 15 keresztény sátor a KözösPont szomszédja, és vetélytársa. Ezen a fesztiválon a KözösPont sátor magát egyértelmûen ehhez a sátorhoz képest határozza meg annak a gondolatnak a mentén, hogy „õk erõszakosan közvetítik azt, amit képviselnek, mi meg nem”. Mint ahogy ezt egyik adatközlõm megfogalmazta: „Nem ez a ’gyere, térj meg, te bûnös vagy, hidd el nekem. És nem érdekel, hogy miért teszed, amit teszel, csak térj meg, mert én tiszta vagyok’, szóval ez a kevés empátiával rendelkezõ valami. Lehet, hogy ez célravezetõ, de mi alapvetõen nem ezt akarjuk. Nekünk célunk, hogy ne ezt csináljuk” (33132048/01/I). Ez az erõszakmentesség abban is megragadható, ahogy a sátor, illetve a „szigetesített egyház” a saját szerepérõl folyamatosan gondolkodik. Ez olyan visszatérõ toposzokban jelenik meg, mint például „lámpások vagyunk”, vagy, az a feladatunk, hogy „kovásszá legyünk […] a többi az Úron múlik” (36264539/02/I). Ez tehát a segítõ, a támogató, az úton elkísérõ, és nem a mindenáron és rögtön megkeresztelni akaró szerep. Ez a „nem nyomom bele magam mások arcába” (11342537/02/I) alapelv azonban nem csak a többi keresztény, illetve nem keresztény vallási sátortól különbözteti meg a Közös- Pontot, hanem minden olyan sátortól, ami a fesztiválokon hangosan propagálja magát. A „szigetesített egyház” tehát elhatárolja magát mindattól, ami ha a fesztiválokat általában nem is, de a Sziget Fesztivált annyira jellemzi; a vásári, a bazári hangulattól, az önmagunk hangos, sokszor közönséges népszerûsítésétõl. Jól szemlélteti ezt a következõ idézet, amely az egyik beszélgetés során hangzott el: „Emlékszel a „Szigeten” a szomszédban arra a cigányfiúra? Nagyon zavaró volt. Nem a cigány a lényeg, hanem, hogy kirakta azt a két baromi nagy hangfalat, és nyomta. Ilyen már korábbi években is volt, de akkor meg lehetett kérni, hogy légyszi’ halkabban. De idén ez nem segített. Ráadásul vasárnap, mikor az istentiszteletek voltak” (33132048/01/I). De ilyen és ehhez hasonló történetek rendszeresen elõkerülnek a beszélgetésekben, sztorizgatásokban. Az idézetbõl jól látszik, hogy mi az a benyomás, amit a „szigetesített egyház” a KözösPont sátron keresztül magáról kelteni igyekszik a fesztiválozókban: „Egy lelki házat, befogadó hajlékot kíván nyújtani a fiataloknak, és nem kiállni, és az egyébként is nagy hangzavarban elveszni a sok kiabáló között” (23255023/01/I). A „szigetesített egyház” itt már nemcsak úgy jelenik meg, mint egy intézmény, hanem áttételesen úgy is, mint egy hely, ahova be lehet menni. Természetesen az idézetben szereplõ befogadó hajlék egy lelki hajlékot jelent, azonban ehhez már elengedhetetlen a 55 KÉK „testet öltött” intézmény, az épület, ahova be lehet menni, és ahol az ember megtalálhatja a lelki házat. Más megfogalmazásokban még jobban érzõdik ez: a KözösPont „egy kis sziget, a béke szigete” (17202637/02/I), „a nyugalom szigete” (11342537/02/I), vagyis egy sziget a „Szigetben”. A „szigetesített egyház” biztonságot, nyugalmat ad a világ – esetünkben a fesztiválok – forgatagában. A misszió tagjai szerint azt adja, amit máshol nem kaphat meg az ember, vagyis azt, amiért érdemes a sátorba bemenni. A fentiek kapcsán ki kell térni egy lényeges kérdésre. A „szigetesített egyház” – mint minden más egyház –, egyrészrõl egy intézményrendszert, másrészrõl pedig egy „épületet” jelent. A „szigetesített egyház” intézményrendszerként egy szervezet, amelynek saját hite, szervezeti rendszere, mûködési elvei és szabályai, valamint saját költségvetése van. Az egyház ebben az értelemben tehát tulajdonképpen
Page 1 and 2:
III. folyam XI. évfolyam 2007. I.
Page 3: Tartalom Prológus számunk tartalm
Page 6 and 7: 6 KÉK Szakralitások és profanit
Page 10 and 11: szénbányában vagy harckocsi-öss
Page 12 and 13: Papp Richárd Bevezetés Az idõ sz
Page 14 and 15: így egészítette ki az elmondotta
Page 16 and 17: E két utolsó interjúrészletem a
Page 18 and 19: 18 KÉK jelentõségét átérezve
Page 20 and 21: szavaival élve: hasonló volt, de
Page 24 and 25: 24 KÉK és a liturgikus gyakorlat
Page 26 and 27: egy alexandriai származású zsid
Page 28 and 29: karján, hol pedig galambokkal kís
Page 30 and 31: S ha a szentély a Mennyek országa
Page 32 and 33: 43 Az újplatonizmus leghíresebb e
Page 34 and 35: Gantner Brigitta Eszter A címben e
Page 36 and 37: asszimilálódott nemzedék ne tudo
Page 38 and 39: zásairól; A zsidókérdésrõl. N
Page 40 and 41: a jelenlévõket a múlt tengeri ut
Page 42 and 43: pedig, egy fesztivál jó alkalmat
Page 44 and 45: A csónak tehát gazdasági, társa
Page 46 and 47: Társadalmi részvétel Folytonoss
Page 48 and 49: 48 KÉK lizmus legkiélezettebb pé
Page 50 and 51: Gyenes Fruzsina I. Bevezetés sebbe
Page 52 and 53: ugyanis kerülni kell a feltûnést
Page 56 and 57: maga a missziós intézményrendsze
Page 58 and 59: 58 KÉK szolgálattevõk munka köz
Page 60 and 61: napjaikat meghatározó tulajdonsá
Page 62 and 63: két világ határán levést, a k
Page 64 and 65: (36222022/01/KB). Ezt segíti elõ,
Page 66 and 67: egységet és összetartást kell m
Page 70 and 71: 70 KÉK magában, mint a kereszt, m
Page 72 and 73: fesztiválra. És itt most nem els
Page 76 and 77: a fesztiválok piacára kivitt áru
Page 78 and 79: INTERNETES FORRÁSOK [2005.11.08] h
Page 80 and 81: 80 KÉK múzeumoknak elsõdleges sz
Page 82 and 83: ális élet egyik jelentõs képvis
Page 84 and 85: 2. táblázat 3. táblázat Képek
Page 86 and 87: Medgyaszay László: képek az Ép
Page 88 and 89: Jurij Lejderman, stb.). Az utóbbi
Page 90 and 91: 90 KÉK mányos struktúrájához r
Page 92 and 93: 92 KÉK tudomány területén is a
Page 95 and 96: Recenzió Felföldi Barnabás beteg
Page 97 and 98: napjainak éleslátással és bölc
Page 99 and 100: Modla Zsuzsanna somban némi interp
Page 101 and 102: Szemle menjen a kisebbségekért te
Page 103 and 104: Szemle ban - az ünnepelt ókori tr
Page 105 and 106:
A. Gergely András Távoli alakot l
show all

pdf 9700 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?