A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.

A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.2.3.3 A könyvtárak helye. A könyvtárak a kulturális felhalmozás intézményeként jötteklétre, és mindmáig a céltudatos gyűjtés, a megőrzés, a nyilvántartás, továbbá a feltárás és arendszerezés (vagyis a felhasználásra alkalmassá tétel) az egyik legfontosabb társadalmifunkciójuk. A mai, a technikai-társadalmi változásokhoz igazodó felfogásban: céljuk azinformációk szervezése és szolgáltatása. A könyvtár fogalma, illetve e fogalom mindkételeme (könyv, tár) az idők folyamán lényegesen kibővült és folyamatosan is változik. Akönyv valójában dokumentumot, információhordozót jelent, a forma kezdettől fogva másodlagosvolt. Bár a könyvtári anyag többségét ma is a nyomtatott dokumentumok és akéziratok alkotják, a szöveg-, adat-, kép- és hangrögzítés egyéb fajtáinak, továbbá az elektronikusinformációhordozóknak az aránya és jelentősége egyre növekszik; a fejlődés hoztamagával, hogy a korszerű könyvtárak, az ún. integrált (vagy hibrid) gyűjtemények a rögzítettinformációk összetartására, egybefoglalására törekszenek. A könyvtárakat a tartalmikomplexitás is jellemzi: a valóság bármely szeletére vonatkozóan tartalmaznak információkat.Hogy milyen mértékben, az a gyűjtemény jellegétől, feladataitól, hagyományaitól,használóinak igényeitől, anyagi lehetőségeitől stb. függ.A szóösszetétel másik tagja, a tár első látásra szintén félrevezető kifejezés. Valójában akönyvtár a megőrzésen kívül az alkotás, a közvetítés, a befogadás és az irányítás műhelyeis. A társadalmi gyakorlat mindig megkövetelte, hogy az információk, a szellemi javakközvetítésének folyamatába is bekapcsolódjon (kölcsönzés, tájékoztatás, internetösszeköttetésstb.); ebben a megközelítésben szolgáltató intézmény. A könyvtár a szellemijavak, tudattartalmak elsajátításának (befogadásának) egyik színhelye (helyben olvasás,internet használat, foglalkozások stb.), de ezt a folyamatot a maga eszközeivel akkor iselőmozdíthatja, ha az a falain kívül megy végbe. Az alkotás mozzanatához is szoros kapcsolódik;egyrészt azzal, hogy a kutatók, művészek stb. rendelkezésére bocsátja a dokumentumokat,tájékoztatja őket az új információkról; másrészt azáltal, hogy a könyvtár akutató-, alkotóműhely szerepét is betöltheti (pl. irodalom-, sajtó-, tudománytörténet), sőtmaga a könyvtári munka is kitermelte azokat a kérdéseket, amelyekre szintén az elméleti,tudományos vizsgálódás adhat választ (a könyvtár- és információtudomány ágazatai, akönyv- és könyvtártörténet stb.). Az irányítás, a szervezés mozzanatát sem nélkülözheti akönyvtári tevékenység; ez egy-egy intézményen belül és az intézményrendszer egészébenmegtalálható, és még a művelődéspolitikának is kialakult egy ágazata, amely a könyvtárakirányítását, ellenőrzését, igazgatását végzi: a könyvtárpolitika.A könyvtári munkának módszerei, eszközei évszázadokon keresztül alakultak ki. Változotta könyvtár külső képe (épület, berendezés stb.), bővültek a szolgáltatási formák,miközben az eszközkészlet is módosult, fejlődött; ma már a könyvtárügy sem nélkülözhetia számítógépet, az internetet stb. A személyi oldal két alapeleme évezredekkel ezelőtt isugyanaz volt, mint most: a dokumentumok kezelője (a könyvtáros) és használója (az olvasó).Időközben mind a könyvtáros, mind az olvasó fogalma nagy változáson ment át, főkénta differenciálódás ötlik szembe. Ma már leggyakrabban munkafajták szerint nevezikmeg a könyvtári alkalmazottakat (kölcsönző, tájékoztató, formai feltáró, bibliográfus, informatikusstb.). Hajdan csak a tudósok vagy a könyvtártulajdonosok használták a gyűjteményt,ma már elvileg bárki számára hozzáférhetők a közkönyvtárakban őrzött információhordozók.S elég gyakori, hogy az olvasó, a könyvtárhasználó meg sem fordul azintézményben, hiszen a keresett információt vagy dokumentumot információközvetítőeszközök segítségével (pl. postán másolatban, számítógépes hálózaton, keresőprogramok-16