A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.

A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.Richard of Bury a XIV. század első felében Philobiblion címmel értékes művet írt a könyvlelkes dicséretéről. A kötet felfogható a könyvtártani szakmunkák elődjeként is.4.3.6 A reneszánsz könyvtári kultúra jellemzői. A humanizmus ideológiai bázisán kialakultreneszánsz szerves folytatása a késő-középkori kultúrának, ám a reneszánsz könyvtárakélete (XV–XVI. század) kiemelkedő művelődéstörténeti szerepüknél fogva különtárgykörként kezelendő. A könyv ez idő tájt az érdeklődés középpontjába került. Hozzájárultakehhez a társadalmi-gazdasági változások: a feudális rendszer bomlása, az ipar, akereskedelem és a hajózás fellendülése, a polgárság kialakulása, a világi jellegű kultúramegerősödése, a kéziratmásolás és a könyvkereskedelem felvirágzása. A bizánci birodalomösszeomlása után sok görög kézirat került Európába. Noha megmaradtak a középkorbankialakult könyvtártípusok is, és szellemiségük alig változott, a humanista könyvgyűjtők– mint a reneszánsz általában – már az antik mintát követték (reneszánsz = újjászületés).A gyarapítás során a görög–római irodalom felé fordultak. A gyűjtők (uralkodók,humanista főpapok és tudósok stb.) eszménye a nyilvánosság. Az állományépítésben ahumanista módon értelmezett teljességre törekedtek. Az utóbbi azt jelentette, hogy mindenakkori tudományterület alkotásait felölelték, illetve a klasszikus szerzők és a kortárs humanistagondolkodók minden művét meg akarták szerezni. A középkori munkákat viszontcsak erősen válogatva őrizték (elsősorban a patrisztikai műveket és a skolasztikus írásokat).Főleg Itáliában egyre több a nemzeti nyelvű könyv. Kódexkönyvtárak, de némelyiktulajdonos a nyomtatott könyvet is beengedte. Jellegzetes elhelyezési mód a pultrendszer.A könyvtár kezelését többnyire tudósokra, jeles humanistákra bízták, tehát újjáéledt a tudóskönyvtáros eszménye is. A könyvtárhasználók száma a korábbiakhoz képest megnőttugyan, de a könyvtárak nyilvánossága valójában csak egyes társadalmi csoportok (főként atudósok és művészek) számára jelentett tényleges hozzáférést.4.3.7 A jelentősebb humanista gyűjtemények Itáliában és más európai országokban. Anyilvános könyvtár eszményét Petrarca, az olasz humanizmus megalapítója fogalmaztameg az 1360-as években, a megvalósulásra azonban jóval később kerülhetett sor. Niccolihagyatékából 1441-ben nyitották meg Firenzében az első nyilvános könyvtárat. CosimoMedici, a dúsgazdag bankár gondoskodott a kódexek méltó elhelyezéséről, a dominikánusoképpen újjáépülő Szent Márk (San Marco) kolostorához hozzáépítetett egy könyvtártermet.A Medici család magángyűjteményét Lorenzo fejlesztette jelentékeny (mintegyezer kötetes) gyűjteménnyé; halála után a famíliát elűzték a városból, a könyvtár viszontmaradt. A Medici-pápák egyike, X. Leo Rómába vitette, majd VII. Kelemen visszaszállíttatta,és megbízta Michelangelot egy méltó könyvtárpalota tervezésével. Végül mindenakadály leküzdve itt, a világ egyik legszebb könyvtárépületében, az 1571-ben megnyitottLaurenziana termében kapott helyet a könyvtár.Sokat áldozott kódexeire az urbinói herceg, Federigo da Montefeltro és a többi olasz fejedelem(pl. a nápolyi Aragon, a páviai Visconti és Sforza, a ferrarai Este család). A velenceiMarciana a görög Bessarion bíboros túlnyomórészt görög kéziratokból álló gyűjteményébőljött létre (1468). A legnagyobb európai reneszánsz gyűjtemény a pápai vatikánikönyvtár volt. V. Miklós (aki már papként is jeles könyvgyűjtő és szakértő volt), majd IV.Sixtus jóvoltából több mint háromezer ötszáz kötetet számlált; az utóbbi rendelt előszörállandó költségvetést egy könyvtárhoz, amely a kor legkiválóbb művészei által díszítettmegfelelő helyiségeket is kapott. A felállításról és a rendről a humanista könyvtáros, Plati-32