A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.

A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.sok előtt nyitva állt, és sokan látogatták. Innen terjedt el a teremkönyvtár kontinentálisváltozata.Mazarin francia bíboros és államférfi a kor egyik legkiválóbb szakemberével, Naudévalszerveztette meg párizsi könyvtárát 1642-től. Pár esztendő alatt negyvenezer kötetgyűlt össze, és a tulajdonos megengedte a használatot mindazoknak, akik tudományokkalakartak foglalkozni. A gyűjtemény az 1650-es évek elején az ellenzéki Fronde-mozgalomáldozata lett, aztán újbóli hatalomra kerülése után a bíboros hozzálátott a helyreállításához,de már kisebb sikerrel.5.3.6 A magánkönyvtárak. Számszerűleg valószínűleg a könyvtárak legnagyobb csoportja.A főnemesek, köznemesek, hivatalnokok, tudósok, művészek, papok, tanárok (éstanítók), ügyvédek, városi polgárok (kereskedők, iparosok stb.), a mezővárosi tehetős parasztoktulajdonában egyaránt voltak könyvek. A jeles és jómódú bibliofilek költségesgyűjteményeket állítottak fel, ezek kéziratokat, ősnyomtatványokat, ritka könyveket, muzeáliskincseket tartalmaztak. Ezek közül később több is közgyűjteménybe, illetve olyankönyvtárba került, amely nyilvános könyvtárrá vált (pl. a XVI. századi Thou történészkéziratai a francia nemzeti könyvtárba, a lengyel Radziwił könyvtára 1772-ben a PéterváriTudományos Akadémia könyvtárába). Egy részük viszont a tulajdonos halála után szétszóródott,rendszerint ez volt a sorsuk a kis gyűjteményeknek. Különféle kategóriák között afőúri gyűjtemények a legnagyobbak, pl. az egymással versengő két drezdai gróf, Brühl ésBrünau gyűjteménye több tízezer kötetet számlált.5.3.7 Az uralkodói (udvari) könyvtárak. A korszak fontos fejleménye, hogy az uralkodói(királyi, hercegi, őrgrófi stb.) udvari könyvtárak egyre inkább állandósulnak, intézményesülnek.Szinte minden európai államban létrejöttek és megmaradtak, az állami széttagoltságfolytán feltűnően magas számban a német-római birodalomban. Az alapítás és afejlesztés motívumai többfélék: személyes érdeklődés, dinasztikus érdekek, reprezentációsszükséglet, kormányzati feladatok segítése, művészet- és tudománypártolás, gyakran azegyetemi (főiskolai) oktatás támogatása. Nemegyszer más udvari intézmények (pl. központicenzúrahivatal, könyvkötészet, csillagda) is kapcsolódtak hozzájuk. Rendszerint gazdagállománnyal, pompás helyiségekkel rendelkeztek. A könyvtárügy számos lényeges újításaezekből indult ki: az állandó költségvetés rendszere, nagyobb létszámú főhivatású személyzet,racionális szervezeti struktúra, kötelespéldány-jog stb. Különös figyelmet érdemela francia királyi könyvtár (Bibliothèque Royale) fejlődése. I. Ferenc rendelte el először(1536–37-ben) a nyomdai kötelespéldány-szolgáltatást. Két vidéki kastélyból 1567-benvitték a gyűjteményt Párizsba. Jelentős könyvtárrá XIV. Lajos uralkodása alatt vált: pénzügyminisztere,Colbert felügyelt a könyvtárra, buzgón gondoskodott a gyarapításról. Arendezés és a szakkatalógus készítése a jeles könyvtáros, Clément feladata volt. A századvégén hetente kétszer már látogathatták s tudósok, majd 1735-ben megnyitották a közönségelőtt. A szellemi élet fontos intézménye lett, a felvilágosodás vezetői ideológusai ishasználták, voltaképpen ezen a dokumentumbázison született a nagy francia enciklopédiais. A forradalom előestéjén Európa talán leggazdagabb könyvtára, ötvennégy tisztviselőkezelte.A spanyol királyi könyvtár alapítója, II. Fülöp Madridtól északkeletre kb. negyven kilométertávolságra építtette fel palotáját, az Escorialt, a korai barokk nagyszerű alkotását(1584). A bejárat fölötti hosszú, csarnokszerű teremben, az oldalfalakon levő állványokon38