A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.

A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.főnemesek (pl. Vörösmarty Mihály, Eötvös József, Kossuth Lajos) bibliotékái, valamint aspeciális gyűjtemények (pl. Ballagi Géza röpirat-kollekciója) a legjelentősebbek.10.3.10 A könyvtári belső munka változásai 1802–1945 között. Az épületek állapota ellentmondásos.Komoly elhelyezési gondok, ugyanakkor néhány rangos épületet emeltek:pl. OSZK, akadémiai könyvtár, a dualizmus idején a budapesti (1876) és kolozsvári (1909)egyetemi könyvtár, műegyetemi bibliotéka (1909), szegedi Somogyi Könyvtár (1897).1931-ben a hagyományos szemlélet jegyében költöztették be a fővárosi könyvtárt aWenckheim-palotába. A feldolgozásban nagy volt a lemaradás, a szak-, az iskolai és aközművelődési könyvtárakban igazából katalógusok sem voltak. Szabó Ervin adaptálta aDewey-féle tizedes osztályozást, az ETO a nemzeti könyvtár nyomán is csak lassan terjedtel. A tárgyszó-katalógussal csupán Móra Ferenc próbálkozott Szegeden. A bibliográfiaiirodalomban a dualizmus korában születtek a meghatározó művek, ezek rendszerint egyéniteljesítmények (Szabó Károly, Petrik Géza, Szinnyei József stb.).A század végétől a hazai szakemberek jelen voltak a nemzetközi bibliográfiai kongreszszusokon,bekapcsolódtak a világkatalógus összeállításába. A dokumentáció viszont csakharmincas években honosodott meg, Káplány Géza révén a Technológiai Könyvtárban. Agyűjtőköri és egyéb együttműködés rendkívül csekély. Nemzetközi hatásra 1935-ben alakultmeg a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. Valamelyest megélénkültekaz elméleti vizsgálódások: az első összefoglaló szakmai kézikönyv a nem könyvtárosokszámára (1893, Kudora Károly: Könyvtártan), Ferenczi Zoltán kötete főleg építkezési ésraktározási problémákról (1903, A könyvtártan alapvonalai), Gulyás Pál alapvetése a népkönyvtárakról(1906) és bibliográfiai kézikönyve (1930-as évek), Szabó Ervin írásai. Azelső szaklap 1876-ban indult, Magyar Könyvszemle címmel (OSZK adta ki), majd megjelenta Múzeumi és Könyvtári Értesítő (1907–1918), a Könyvtári Szemle (1914–1918), aKönyvtári Szemle (1934-től).10.3.11 A könyvtárosképzés kezdetei 1802–1945 között. Iskolarendszerű könyvtárosképzésnem volt, de felismerték, hogy szükség van hivatásos szakemberekre. „Szakvizsgát”először a budapesti Egyetemi Könyvtárban követeltek (1874), később Szabó Ervin aFővárosi Könyvtárban (1912) kizárólag könyvtári kérdésekből vizsgáztatott. Az első tanfolyamota Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége szervezte 1898-ban; ezt1913-ig még hétszer megismételték. 1916-ban a Fővárosi Könyvtár továbbképző tanfolyamotindított. 1928-ban az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ, 1937-benés 1937–38-ban a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete rendezett tanfolyamot.A szakszervezetek szintén képezték könyvtárosaikat. Egyetemen, rendkívüli stúdiumkeretében először (1901-ben) Gyalui Farkas tanított könyvtártudományt Kolozsvárott.Budapesten Gulyás Pál szerzett magántanári címet (1914), később Fitz József, illetve DebrecenbenNyireő József. Mindent egybevéve a szakképzés gyakorlatilag megoldatlan.10.4 ÖSSZEFOGLALÁSA hazai könyvtárügy fejlődését is alapvetően a polgárosodás és a nemzeti öntudatosodáskettős tendenciája befolyásolta. A nemzeti önrendelkezés kivívásáig, a kiegyezésig apolgári átalakulás a könyvtárak életében is lassan elhúzódó folyamat. Mindazonáltal létrejötteka polgári könyvtári rendszer típusai, megteremtődtek a további előrelépés alapjai. A72