A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.

A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.va, azaz mindig ott, ahol sokan megfordultak, ahol a használók könnyen megközelíthették.A császári gyűjteményeket egy tudományosan felkészült tisztviselő, a praefectus vezette.A személyzet a rabszolgák (többnyire görögök) és/vagy libertinusok (felszabadított rabszolgák)soraiból került ki; a számuk olyan magas volt, hogy külön orvost bíztak meg azellátásukkal. Ha a könyvtár valamely templom épületei között volt, a papok is kezelhettéka tekercseket. A források szerint a Kr. u. 4. század elején Rómában huszonnyolc nyilvánoskönyvtár működött, némelyikük valószínűleg kölcsönzött is. Tevékenységüket egy magasabbrangú hivatalnok, a procurator bibliothecae irányította. Ekkor már az itáliai városokbanés a provinciákban is voltak állami (császári) nyilvános könyvtárak. A római polgárjoggalrendelkezők előtt (a nők előtt is) mindig nyitva álltak. Állományukban a világitartalom kapott hangsúlyt, a tudomány és az irodalom széles körét felölelték. A könyvtárikultúra mérete és összetettsége folytán szükségszerűen felvetett olyan kérdéseket, amelyekreelméleti választ próbáltak keresni. A hivatali rendelkezések, szolgálati útmutatókpedig hozzájárultak a majdan hosszú ideig használt latin szakterminológia kialakulásához.A nyilvános könyvtárak külső képének a birodalom nagyságát kellett demonstrálni. Azépületek vagy a helyiségek reprezentatívak, az oszlopokat és a padlót márványból készítették.Mindenütt ott volt az istenség szobra, hellenisztikus mintára a tudósok és írók mellszobrai,hermái vagy domborműves arcképei díszítették a nagytermet. A tárolás a görögpéldákat követte. A későbbi katalógusok előfutárai a leltárak (inventárok).A római birodalom területén szerveződtek az első keresztény könyvtárak: már az apostolok(főleg Pál) is használtak tekercseket, néhány egyházatyának értékes gyűjteményevolt, Caesarea könyvtárában megrendelésre másolták a Bibliát. A keresztény irodalomnövekedésével minden gyülekezethez csatoltak könyvtárt. Akkori nevük: bibliothecasacrae vagy christianae. Így különböztették meg saját gyűjteményeiket a tartalmilag, szemléletilegegyébként is merőben eltérő pogány könyvtáraktól. A nyugati kereszténység elsőszámottevő gyűjteménye Rómában keletkezett (Kr. u. 3. sz.); ez lehetett a majdani, a 4.század végén létrejött pápai levéltár és könyvtár alapja.26