A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI <strong>II</strong>.A Library of Congress (Washington) az észak-amerikai parlament belső hivatali könyvtárakéntalakult 1800-ban. Lassan gyarapodott, csak a polgárháborút követően gyorsult fela fejlődése. 1870-től nemzeti gyűjtemény. Amikor 1897-ben új épületet kapott, már milliósállománya volt. Putnam igazgatása alatt tervszerű állománygyarapítás folyt, és kifejlesztettéka központi szolgáltatásokat is: nyomtatott katalóguscédulák közreadása (ami nagy lépésvolt a címleírás egységesítése felé), központi katalógus szerkesztése a külföldi munkákról(amely a könyvtárközi kölcsönzés nélkülözhetetlen segédlete lett).A Deutsche Bücherei (Lipcse) kései kezdeményezés. Bár a berlini porosz állami könyvtára teljes németországi anyagot gyűjtötte, Altfhoff javaslata ellenére sem kapott nemzetifunkciót. A német könyvkiadók és könyvterjesztők egyesülése, a szász tartományi kormányés a lipcsei városvezetés 1912-ben alapította meg az első német nemzeti könyvtárt.Az 1913-tól megjelent németországi és a külföldi német könyvtermést őrizte, a korábbiidőszakból a berlini könyvtár szerezte be a dokumentumokat. Az első világháború után anemzeti bibliográfia centrumává vált.A Szovjetunió területén korábban nem volt nemzeti könyvtár (hasonló feladatot látott ela pétervári cári és a moszkvai Rumjancev gyűjtemény). A bolsevik kormány 1924-benhozta létre a nemzeti könyvtárt, amelyet a következő évben Leninről neveztek el. Hamarosanhatalmas állománnyal rendelkezett, és módszertani központként is ténykedett.8.3.5 A tudományos és szakkönyvtárak. Két csoportja különböztethető meg: az általánosgyűjtőkörű tudományos könyvtárak és a speciális gyűjtőkörű, részben tudományos, részbenszakmai irodalmat őrző szakkönyvtárak. Az első kategória voltaképpen az enciklopédikusgyűjteményeket váltotta fel; itt az akadémiai és a tudományegyetemi bibliotékák ameghatározóak, de jelentősek a volt udvari és az egyházi, valamint a nagy nyilvános gyűjteményekis. A belső munkában és az elméleti kutatás terén legszínvonalasabb tevékenységeta német egyetemi könyvtárak (pl. a berlini, a müncheni) folytattak. A második csoportfokozatosan bővült, egyenes következményeként az ipar, a közlekedés, amezőgazdaság, a hitelélet, az állami adminisztráció és a szakfelsőoktatás fejlődésének ésdifferenciálódásának. 1880 után szakkönyvtári keretben indult meg a dokumentáció és ittalakult ki a tudományos tájékoztatás jó néhány eljárása és módszere.8.3.6 Az iskolai könyvtárak. A tankötelezettség széles körű bevezetése és a középfokúoktatás kiterjedése következtében az iskolai könyvtárak száma többszörösére emelkedett.Az életükben is fordulat történt. Feladatkörük bővült: a tanulók tanulmányi munkájánaksegítése, számukra önképzési és szórakozási lehetőség biztosítása, a pedagógusok oktatónevelőés a középiskolákban kutató munkájuk támogatása. A képzési szintek és középszinten a képzési irány (általános vagy szakképző) szerint differenciálódtak, a középiskolákbanés a nagyobb elemi tanodákban külön-külön tanári és tanulói gyűjtemény működött.8.3.7 A közművelődési könyvtárak. A tárgyalt korszakban a legszembeötlőbb fejlődés aközművelődési (vagy nyilvános), azaz a polgárság közép- és alsó rétege, a munkásság és aparasztság, valamint az ún. művelt középosztály könyvellátását szolgáló könyvtárak típusábanment végbe. Az időrendet követve először a forradalom és a napóleoni császárságidején a városokban felülről szervezett francia nyilvános könyvtárak említendők. A XIX.század első felében a németeknél népkönyvtárak (Volksbibliothek) alakultak, amelyekettudatosan választottak el a városi tudományos könyvtáraktól. A népfelvilágosítás szándé-58
A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI <strong>II</strong>.kával születtek, lényegében zártpolcos kölcsönzőhelyek voltak. A német kultúrövezetbenszintén hasonló könyvtárak létesültek. A polgári demokratikus törekvésekkel adekvát apublic library (nyilvános vagy közkönyvtár), amely az Amerikai Egyesült Államokban,Angliában jött létre az 1830-as évek közepétől a városi lakosság kezdeményezésére, többnyireközségi pótadóból, a briteknél állami törvények támogatásával, néhol magánemberekadományaiból (később elterjedt Skandináviában, Svájcban és Csehszlovákiában is). Aszázad utolsó harmadára alakultak ki a modell jellegzetes szolgáltatásai: hosszú nyitvatartás, szabad polc, külön olvasóterem, gyermekek könyvellátása, referensz-szolgálat, ajánlóbibliográfiák stb. Ezt a mintát követték a szovjet tömegkönyvtárak, ám ezeket a politikai-ideológiaipropaganda szolgálatába állították. Nagy számban léteztek a munkások ésparasztok önmaguk által teremtett könyvtárai, továbbá a különféle egyesületi, egyházi.szakszervezeti stb. gyűjtemények is. A közművelődési könyvtárak vállalták a vakok dokumentum-ellátását.14. kép Peterborough (USA) – az első public library épülete (1833)8.3.8 A házi könyvtárak. A polgári korban ezek a gyűjtemények a tulajdonos és családjaszemélyes szükségleteit (szórakozás, hobbi, munka) elégítik ki. Számuk igen magas. Művelődéstörténetiszempontból a bibliofil bibliotékák és az alkotó értelmiségiek (írók, tudósok,művészek, politikusok, papok) munkakönyvtárai a legfontosabbak.8.3.9 A könyvtári belső munka átalakulása. Az állomány mennyiségi növekedése újfajtaépítészeti megoldásokat (pl. a palotaszemlélet helyett a gyakorlati célok és az esztétikaikövetelmények harmóniája, fémpolcok alkalmazása), raktározási újításokat (újság-, majdtároló raktár stb.) követelt. A formai feltárásban előre haladtak az egységesítési törekvések(porosz instrukció – 1884, amerikai–angol címleírási szabályzat – 1908), a szakcsoportosításbana tizedes osztályozási rendszer (Dewey, 1876) és az erre alapozott Egyetemes TizedesOsztályozás (1905) jelentett áttörést. Létrejött a tájékoztató szolgálat és a dokumentáció.A nagy nemzeti könyvtárak nyomtatott katalógusai bibliográfiai funkcióit is elláttak;59