A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.

A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.könyvtártörténet művelése, a históriai információk elsajátítása tudatosabbá, célszerűbbéteheti a mai szakmai feladatok megoldását, hozzásegíthet a hatékonyabb módszerek kimunkálásához,növelheti a szakma és az egyes könyvtárosok önbizalmát, mélyítheti aszakma önismeretét.2.3.7 A könyvtárak históriai fejlődésének meghatározó jellegzetességei.a) A társadalmi meghatározottság. A könyvtárak léte, lehetőségeik köre a mindenkorigazdasági, politikai, technikai, kulturális feltételektől, eszmei áramlatoktól függ. A társadalmiszükségletek jelölik ki a cél- és funkciórendszert, a kapcsolódási pontokat, a könyvtárigyűjtemények jellegét és határait. A könyvtárak csakis akkor láthatják el feladatukat, atudáskincs őrzését és kamatoztatását, az információk közvetítését, ha valóban beilleszkedneka társadalomba, eleget tesznek az elvárásoknak. Ugyanakkor jól érzékelhető a könyvtáriszolgáltatások visszahatása a társadalom különböző szektoraira, mindenekelőtt a kultúraegészére és az emberek művelődésére, legtágabban az ismeretközvetítés és -elsajátításfolyamatára. A társadalom és a könyvtárak, az írásbeliség fejlődése lényegében együtthalad, a különböző társadalmi rendszerek írás-, könyv- és könyvtárkultúrája szükségképpenkülönbözik, olykor alapvetően, olykor kisebb mértékben.b) A történeti jelleg. A könyvtár különböző oldalai, elemei (köztük a tárolt dokumentumok),egymáshoz és a társadalomhoz fűződő viszonya a történelem folyamán erősen,olykor gyökeresen változott, bővült; ezen a területen is észlelhető az integrálódás és a differenciálódáskettőssége. Napjainkban ennek számtalan jele mutatkozik az infokommunikációstechnológia kibontakozásával. Az időbeli egymásutánisággal függ össze a periodizációproblémája. A szakaszolás megkerülhetetlen, mivel valóban vannak érdemi, tartalmieltérések az egyes időszakok között. Gyakori az átfedés is, és komoly nehézséget okoz,számos bizonytalanság forrása, hogy éppen melyik objektív tényezőt vesszük alapul a határokmeghúzásánál. Eléggé hagyományos az ún. köztörténeti periódusokhoz való igazodás,ám két dolog nyilvánvaló: az egyik, hogy a köztörténeti (különösen a politikatörténeti)és a könyvtártörténeti korszak- és szakaszhatárok nem mindig (inkább csak ritkán) esnekegybe; a másik, hogy a szokásos kronológiai tagolás az Európa-centrikus látóképből ered.Ezért van létjogosultsága másfajta elgondolásoknak is.c) A folytonosság és megszakítottság. A történelmi folyamatban az új mindig a megelőzőszakasz alapzatán szerveződik, kisebb-nagyobb hányadban magában foglalja a korábbielemeket is. Más oldalról közelítve: a kultúrában, a könyvtárak fejlődésében is egyszerrevan jelen a változás és a folyamatosság. A könyvtár egyszerre a hagyomány és a megújulásműhelye. A folytonosság fontos elemeként emelendő ki: a tudás rögzítése lehetővé tetteannak megőrzését, a könyvtárak léte pedig azt, hogy az újabb és újabb nemzedékek elsajátítsák,sőt új ismeretekkel gazdagítsák.d) A földrajzi tagolódás. Egyenesen következik a társadalmi mozgás, az emberi élettérbeli megoszlásából. A széles körben elfogadott felfogás alapvetően három szintet különítel: egyetemes, nemzeti (vagy országos) és helyi (lokális); természetesen vannak közbeesőfokozatok is (pl. kontinentális, regionális). A történettudományi kutatásban, így akönyvtártörténetben szintén ezeket a nézőpontokat szokás alkalmazni. A tapasztalatok és atények arra utalnak, hogy a mozgástendencia ezen a területen is az egyetemes jelleg (aglobalizálódás) felé halad, ugyanakkor várhatóan a nemzeti és a helyi sajátosságok, tartalmakis fennmaradhatnak.18