A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.

A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.kalifa bizánci mintára szervezte meg könyvtárát, fia, Al-Mamún még szorgalmasabbangyarapította azt. Később, a X–XI. században a Fatamidák révén Kairó vált az iszlámkönyvtári kultúra új központjává. Az első évezred végén létesített iszlám főiskola (Al-Azhar) könyvtára mindmáig a legrégibb a maga nemében. Az iszlám műveltség a Pireneusifélszigeten, Andalúziában érte el csúcspontját, az Omajjád-dinasztia fénykorában. A legnagyobbkönyvtár (mintegy négyszázezer arab kódex) Córdobában, II. Hakim (al-Hakám)kalifa udvarában működött (961–976). A kalifa ösztönözte a tudósokat, hogy gyűjtsékegybe a világban szétszórtan meglevő ismereteket. A córdobai udvari könyvtár szétszóródásátkövetően Toledo tűnt ki gazdagságával a könyvtárügy területén; ez volt a központ,ahol az arab irodalmat az európai nyelvekre lefordították. A mecsetekben és a Korán iskolákbanszintén voltak könyvtárak, az andalúz városokban az előkelők házaiban is. Az iszlámkönyvtárakban terjedt el először a papír mint információhordozó anyag (ötven laposkódexeket írtak).4.3.4 A kolostori-egyházi könyvtárak Nyugat-Európában. A nyugat-európai országokkönyvtáraiban több évszázadon át az egyházi jelleg dominált, a pápai, püspöki (székesegyházi)és a kolostori könyvtárak lényegében az ókori keresztény előzmények (bibliothecasacrae) folytatói. A pápai könyvtár Rómában működött, de a pápák avignoni fogsága idején(XIV. század) a francia városban. A veronai püspöki gyűjtemény (a VI. századtól) avilág legrégebbi, ma is fennálló könyvtára. A VII. század elején szenvedélyes könyvgyűjtőIsidorus sevillai püspök könyvtártörténeti ismereteit írásba is foglalta.A római keresztény kultúrkör bibliotékái között hosszú ideig (a XII–XIII. századig)csaknem kizárólagos szerepet kaptak a kolostori könyvtárak. Kiemelkedő állomásCassiodorus előkelő római polgár 540 táján alapított Vivarium nevű kolostorának pár évtizedespéldaadó tevékenysége; az alapító kötelezte a szerzeteseket, hogy idejük egy részétaz ókori irodalmi művek (pogány és keresztény szerzők) másolásával töltsék, a válogatástő maga végezte, vezérfonalat is írt a másolóknak. Halála után szétszóródott könyvtára sokfelémintául szolgált.A nyugat-európai országokat és Itáliát hamarosan behálózó kolostorok (Canterbury,York, Luxeuil, Bobbio, Fulda, Sankt Gallen, Monte Casino, Regensburg stb.) csekély állományánaktörzsanyagát a Biblia és magyarázatai, a szentek életrajzai, az egyházatyákmunkái, a beszéd- és imagyűjtemények, az énekeskönyvek, liturgikus segédletek alkották,a világi irodalomból jóformán csak a latin szónokok alkotásait és a latin nyelvtanokat, néholmás pogány szerzők írásait is őrizték.A VIII–IX. században Nagy Károly frank császár ösztönző szerepe emelendő ki: újjászerveztea meglévő kolostori, székesegyházi és káptalani iskolák rendszerét, palotai iskolátalapított, és mindezekhez könyvtárat is rendelt. Közvetlen munkatársát, az ún. karolingírásreform (a kisbetűs latin írás) megalkotóját, az angol Alkuint Toursba küldte apátnak.Alkuin mintaszerű kolostori bibliotékát szervezett. A könyvtárak kezelését általában egyátlagon felül művelt szerzetesre bízták. A kolostorokban az olvasási gyakorlat alapjábanvéve Szent Benedek (a bencés rend alapítója) szabályzata (Regulája) szerint formálódott: aszerzetesi közösség együtt hallgatott meg felolvasásokat, illetve a barátok egy-egy évrekaptak egyéni tanulmányozásra egy kódexet. A XIII–XIV. században létrehozott új szerzetesrendekközül főként a karthauziak (a néma barátok) és a dominikánusok (akiknek mindenrendházban volt könyvgyűjteményük) ápolták gondosan könyvtáraikat.30