A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.

A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.szír birodalom fővárosában, Ninivében létrehozott királyi könyvtár. A Kr. e. VII. századderekán uralkodó Assur-bán-apli birodalma egész területéről összegyűjtette az ékírásosemlékeket, a mezopotámiai gondolkodás, tudományosság és irodalom termékeit. Ez volt azelső kísérlet az ún. világkönyvtár eszmény megvalósítására, vagyis az egyetemességre(teljességre) törekvés gondolata itt vetődött fel először, és azóta végigvonul a könyvtárikultúra történetén. A térségben fennmaradt emlékek királyi (palotai), templomi (olykor aszentélyekhez kapcsolódó írnok-iskolai) és magángyűjtemények létére utalnak. Közösjellemzőjük, hogy agyagtábla dokumentumokat őriztek, külön épületben vagy elkülönítetthelyiségekben. A táblákat agyagpadokon vagy fapolcokon, nádkosárban, faládákban vagyagyagkorsókban tárolták, a keresést ovális agyagtáblácskák segítették. Az azonos témájúműveket sorozatokba állították; néhol kezdetleges katalógus is készült.3.3.3 Az ókori Egyiptom könyvtárai. Az első ismert adat Kr. e. 2500 tájáról származik.Mivel a könyv anyaga és alakja az idők viszontagságainak sokkal inkább kitett papirusztekercs,e térségből a tárgyi emlékek, bizonyítékok száma szembeötlően csekély. Sokfélekönyvtártípus szerveződött: a fáraó udvarában, az állami hivatalokban, intézményekben, azelőkelők, magas rangú hivatalnokok házaiban, a templomokban. A templomi gyűjteményekaz intézményhez szorosan kapcsolódó írnokiskolák szükségleteit is kielégítették,tehát a szentély, az iskola és a tekercsgyűjtemény szerves egységet képezett. A szentélyekkönyvtárait papok, a világiakat írnokok kezelték. A legismertebb egyiptomi könyvtár már ahellenisztikus korban épült, Kr. e. 237-től, Edfuban. Noha a tekercsek azóta eltűntek, azépületet régészetileg alaposan feltárták. A központi helyiség falán ma is látható a szentkönyvek falba vésett jegyzéke, katalógusa; eszerint az állományt téma szerinti rendbentárolták. Az itteni tekercseket fülkés kiképzésű falakon helyezték el (ez lehetett az ún. kézikönyvtárirész), a többit a csatlakozó raktárakban őrizték faládákban.3.3.4 Az ókori Kína és India könyvtárai. Kínában a nyomok szintén koraiak, de jó ideigelsősorban vallási és közigazgatási iratokat őriztek. Amikor a Kr. e. 1. évezredben fellendülta tudományos és filozófiai gondolkodás, megindult az ősi hagyományok rögzítése éskommentálása, elterjedt a buddhizmus, irodalmi alkotások sora született, már olyan gyűjteményekis léteztek, amelyekben a könyvanyag jelentős volt (bambusz- és selyemkönyvek).A birodalomalapító Qin Si Hungdi császár Kr. e. 213-ban a korábbi korok filozófiaiés történelmi könyvei és a költészeti alkotásai elégetésével késleltette a fejlődést. Az utánahatalomra került Han dinasztia uralkodói viszont a Kr. e. 3. évezred kezdetéig visszanyúlóankívánták összegyűjtetni és időrendbe állítatni a szellemi örökséget. Kibővítették a császárikönyvtárt, és számos kormányzati, iskolai, buddhista kolostori gyűjtemény alapításátfinanszírozták vagy ösztönözték. Császári rendelet írta elő a dokumentumok szisztematikusfeltárását, katalogizálását. A császári és kormányzati, valamint az iskolai könyvtárakhivatalos, állami intézmények voltak, a Könyvtári Hivatal központi irányításával. A császárikönyvtár léte a későbbi évszázadokban is folytonos volt (egészen a monarchia fennállásáig).Az indiai könyv- és könyvtári kultúra történetéről nagyon kevés egykorú, értékelhetőforrásemlék maradt fenn, aminek döntő oka a hindu civilizáció sokáig meghatározó verbális(szóbeli) jellege és a pálmalevél-könyv sérülékenysége, de óriási pusztítást végeztek aziszlám hódítók is. Feltételezhető, hogy a Kr. e. 2-1. évezred fordulóján már voltak iratgyűjteményeknéhány városban, főként az uralkodók (a rádzsák) udvaraiban, és valószínűleg a22