A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.

A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.A nemzeti könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár 1949-ben szervezetileg önállósult.Új (mai) otthonába, a várpalotába 1985-ben költözött. A központi szolgáltatások ideösszpontosultak, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ (1959) itt jött létre. 1952-ben lett második nemzeti gyűjtőkörű könyvtár a debreceni Kossuth Lajos TudományegyetemKönyvtára.A tudományos és szakkönyvtárak száma jelentősen nőtt, főleg a termelő üzemek műszakiés mezőgazdasági gyűjteményeivel, a felsőoktatási intézmények központi és tanszékikönyvtáraival. Számottevően csökkent viszont az egyházi könyvtárak száma, a rendházakfeloszlatása miatt. Az országos szakkönyvtárakat (mint hálózati központokat) 1958-banjelölték ki.Az iskolai könyvtárak életében 1971 után kezdett meghonosodni a forrásközpont gondolata,ekkor vonták össze a tanári és a tanulói könyvtárakat. Ugyancsak ekkor jelent megegy újfajta intézmény, az általános művelődési központ (ÁMK), ahol együtt volt az iskola,óvoda, könyvtár, művelődési ház.A közművelődési könyvtárak típusában történt a legnagyobb változás. 1949-ben körzetikönyvtárakat alapítottak, ezek telepítették a népkönyvtárakat a falvakba. A megyei könyvtárakmegszervezése (1952) után azok vették át ezt a feladatot (a járások közbeiktatásával).Az addigi letéti könyvtárakat 1959-ben átadták a tanácsoknak. Ezzel párhuzamosan előretörta public library szemlélet: szabadpolc (1958–), referensz-szolgálat (1960-as évek),helyben használat felerősödése, zenei részlegek (1964–), gyermekrészlegek. A hatvanasévekre minden településen volt közművelődési könyvtár. Előremutató törekvések, sőtnormatívák olvashatók az 1972-ben kibocsátott szakmai irányelvekben; ekkor sorolták bekönyvtárakat A, B, C, D kategóriákba. A hetvenes évektől terjedtek el az audiovizuálisdokumentumok, 1981-től a hangos könyvtárak. Az üzemi (munkahelyi) szakszervezetikönyvtárak 1947-től jöttek létre, igen magas számban, majd a hetvenes évtizedtől ésszerűsítése téren.A házi könyvtárak mennyisége szinte ugrásszerűen emelkedett, 1984-ben a lakosság tulajdonábankb. ötszázötven-hatszázmillió könyv volt. A régi értelemben vett magánkönyvtárakaz államosítás után megszűntek.Az új típusú szolgáltató intézmények és részlegek létrejötte a negyvenes évek végén azországos és ágazati dokumentációs központok felállításával kezdődött. Majd nálunk isrájöttek, hogy ezeket érdemes összevonni a szakkönyvtárakkal. Az 1956-os törvényerejűrendelet a szakkönyvtárakhoz kapcsolta a dokumentációt. Az információrobbanás szétfeszítetteezt a keretet, 1967-ben határozat az országos információs rendszerről. Több szakkönyvtárinformációs központként működött tovább. Jellegzetes példa: Országos MűszakiKönyvtár (1952), ebből az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ(1962), majd a számítógépek elterjedésével Országos Műszaki Információs Központ ésKönyvtár.76