A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.

A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖNYVTÁRI VONATKOZÁSAI II.5.3.8 A szakkönyvtárak. A tudományok specializálódása, az abszolutista államszervezetbonyolultabbá válása, a gazdasági élet fejlődése hozta magával, hogy a XVIII. századbanaz állami kancelláriák, kamarák, számvevőszékek, igazságügyi hatóságok, katonai parancsnokságok,városi magisztrátusok, és még inkább a szakfőiskolák, szakiskolák mellettlétrejöttek az első szakkönyvtárak. Néhány szakolvasó-társaság (ügyvédi, orvosi, műszaki)is tartott fenn könyvtárat. Sajátos példa a hamburgi Kereskedőkönyvtár (1735), amely figyelmétkereskedelem és a hajózás irodalmára fordította, és emellett hamburgi vonatkozású(azaz helyismereti) könyveket is gyűjtött.5.3.9 Az ún. nyilvános könyvtárak. A lakosság szélesebb rétegeinek igényeit szolgáltákki, létük, tevékenységük a majdani polgári nyilvános könyvtárak felé mutatott. Az elsőismert könyvkölcsönző Intézet (Lesezirkel) Lipcsében létesült 1618-ban; különböző változataiterjedtek el a német államokban és más országokban. Az olvasótermek is a XVII.században jelentek meg, számos városban társalgó is kapcsolódott hozzájuk. Állományukbanegyre nagyobb helyet kaptak a szaporodó hírlapok, folyóiratok. A felvilágosodás előretörésével(főként Franciaországban) a politikai élet fórumai is (a forradalom idején pártokklubjai) vagy irodalmi szalonokká alakultak át. Az észak-amerikai angol gyarmatokonszerveződtek az egyesületi könyvtárak (olvasótársaságok, olvasóklubok), amelyekben atagok rendszeres pénzügyi hozzájárulása teremtette meg a működés feltételeit. Az amerikaikolóniákon bevált formát vették át az anyaországban, Angliában és a kontinentális Európában.Angliai kísérlet a XVIII. században Brown prépost mozgókönyvtári (vagy inkábbvándorkönyvtári) kezdeményezése, amely halála után kudarcba fulladt. Szintén ebben aszázadban keletkeztek üzleti vállalkozásként (többnyire a könyvkereskedők révén) a kölcsönkönyvtárak,amelyek díjazás ellenében kölcsönöztek könyveket.5.3.10 Az első nemzeti könyvtár. A polgárosodás útján élenjáró Angliában, Londonbanszerveződött meg a XVIII. század derekán az első nemzeti könyvtár, a korabeli szokásoknakmegfelelően múzeumi keretben (British Museum). Az előző század közepétől többjavaslat született egy nagy brit könyvtár felállítására. 1700-ban a történeti forrásértékűkéziratokból álló Cotton-gyűjteményt a család az államnak adományozta. 1753-ban előbb ahíres Harley-könyvtárt (mintegy ötvenezer kötet és nyolcezer kézirat) ajánlotta fel az örökösmegvételre a parlamentnek, majd Sloane királyi orvos, természettudós végrendeletilega nemzetre hagyta csaknem akkora könyv- és muzeális gyűjteményét. A parlament mindkétajánlatot elfogadta, egyesítette a Cotton-kéziratokkal, és még 1753-ban a három gyűjteménybőlmegalapította a nemzeti tulajdonnak minősülő British Museumot. 1757-ben II.György király átadta az intézmények az ún. régi királyi könyvtárt, ugyanakkor kötelespéldány-jogotkapott. 1759-ben a Montagu-házban megnyílt a múzeum és könyvtára a közönségelőtt. Ekkor formálták ki az irányítási struktúráját: felügyeleti szerve a parlament alsóháza, az igazgatást és az ellenőrzést egy igen magas szintű gondnoki testületre bízták (elnökea canterbury-i érsek, tagjai között ott volt a lordkancellár és az alsóház elnöke is). Aszabályzat szabad belépést biztosított minden kutató és érdeklődő számára. 1774-ben nyilvánosolvasóterem is nyílt.A francia forradalom idején, 1792-ben nemzeti tulajdonba vették a párizsi királyikönyvtárt is, ekkor kapta a Bibliothèque Nationale nevet.40