2008. június - Színház.net

K RIT I K AI T Ü K ÖRegy-egy baljós vagy a valóságos helyzeteket komikusanlehetetlenné keverô álom) és az utolsó, a ravatalozónelmondott beszédhez. Mi, nézôk határozzuk meg,mennyit akarunk hallani egy-egy jelenetbôl. Mihezmilyen képet nézünk. Ha nem bírjuk, nem tetszik,amit hallunk, továbbkapcsolhatunk. A másik nevetésétcsak sejthetjük, megpróbálhatjuk kitalálni, hogy ki,hol, miért mordult fel, kacagott, bôdült el. Ez nem közösségiélmény; a másik nézô reakciója: adalékanyag.Nem feltétlenül az a tisztességes nézôi (vagyis hallgatói)magatartás, ha minden képet szépen végigveszünk,mint egy nyelvleckében. Úgy éreztem, frappánsmegoldás lett volna, ha az elôadás akkor ér véget,amikor már mindenki elment: ha mindenki akkormegy el, amikor már mindent látott, mindent megértett,ha már biztos benne, hogy a munkát – ami jelenesetben nemcsak befogadást, a nézô szokásos munkáját,hanem gyászmunkát is jelent – maradéktalanul elvégezte.De a zárlat egy vers. A Herminamezôben is elhangzó,argóban írt vers. A szabad emberrôl.„A belsô szabadság állapota – írta abban az idôben,amikor Halász Péter Nyugatra kényszerült, EörsiIstván – csak fokonként érhetô el. Elôször az igény támadfel, hogy saját törvényeinket kövessük. A szabadságelsô stádiumában az ember valódi szükségleteitkutatja, megpróbál eltávolodni a konvencionális elvárásoktól.Azután, amikor megindul valódi szükségleteiútján, rendszerint agresszíven és provokatívan próbáljaérvényre juttatni magát. A harmadik stádiumban jutel az ember oda, hogy a pátosztalanság pátoszával teszi,amit énje sugall, viselkedés helyett létezést nyújt.”Ez – a pátosztalanság pátosza – jellemezte a leginkábbVajdai Vilmosék méltó megemlékezésnek is nevezhetôelôadását. A Fisherman’s Friends erôs hatású,akárcsak a megfázottaknak ajánlott cukorka, a fisherman’sfriend. A szabadság harmadik fázisa adott hírtmagáról. Egy jelentôs színházi ember. Valaki, akinemcsak álmában volt szabad.FISHERMAN’S FRIENDS –HALÁSZ PÉTER DOKUMENTUMSZÍNHÁZ(A TÁP Színház és a Katona József Színházközös elôadása, Kamra)Rendezô: Vajdai VilmosJászay TamásCsináljunk Wagramot!EDMOND ROSTAND: A S A SFIÓK1809. július 5–6.: a Bécshez közel esô Wagram falumellett nagyjából kiegyenlített erôviszonyok mellettösszecsaptak a Károly fôherceg vezette osztrák seregekés Napóleon csapatai. Az ötödik franciaellenes koalíciósorsát megpecsételô ütközet, majd az osztrákok vereségétkimondó schönbrunni béke látszólag Bonapartedicsôséges pályafutásának újabb állomása. A történészekazonban megjegyzik, hogy Napó le on nak ezúttalkorántsem volt könnyû dolga: a „kis káplár” hadvezetésistílusát akkor már évek óta tanulmányozta félEurópa, s így kezdtek rajta eligazodni, ráadásul a franciahadfiak lelkesedése is apadóban volt az egyre megerôltetôbbhadjáratok miatt. Napóleon wagrami gyôzelmétha túlzás volna is pirrhuszinak nevezni, krónikásaimégis a császár hamarosan bekövetkezôbukásának egyik intô elôjeleként emlegették a csatát.A történelmet persze mindig a gyôztesek írják.Rostand A sasfiókjában ma éppen ez (is) lehet érdekes:a darab nagy ügybuzgalommal, ám nem kevés túlzássalmegrajzolt panorámakép egy olyan korról, melybenkülönös felelôsséget hordozó pillanatnak, a történelemmint identitásteremtô erô kanonizálásának lehetünkszem- és fültanúi. Meg annak, hogyan írja felülés szét egymást, máskor meg hogyan fér meg egymássala központilag terjesztett és a suttogva terjedôtörténelem; annak, hogy halála után több mint egy évtizeddelmicsoda áhítattal ejtik ki Bonaparte Napóleonnevét még azok is, akik hivatalból megvetették ôt. Éspersze ebbôl következôen azt is látjuk, ahogy egy egészgeneráció igyekszik kétségbeesetten életben tartani,újraolvasni és értelmezni Napóleon idôvel nem halványulóalakját. A dráma tétje a sokszor ellentétes érdekekés olvasatok metszéspontjában álló, emiatt (is)szenvedô és szenvelgô Sasfiók, Mária Lujza és Na pó le -on tüdôbajos, kevély kölykének a megváltása, az ô személyesviszonyának tisztázása apja monstruózus fantomalakjához.Merthogy az 1830–1832 között játszódó, hatfelvonásos,a romantika túlzó stílusjegyeinek bôkezû alkalmazásamiatt levegôért kapkodó Rostand-opusnak aszínpadon egy ízben sem megjelenô I. Napóleon császáraz egyik fôszereplôje. Víg özvegye, a legfeljebbmegszökött papagája és elrontott frizurája miatt bánkódóMária Lujza; a vérfagylaló nyugalmat magára2008. június 21 www.szinhaz.net