2008. június - Színház.net

K RIT I K AI T Ü K ÖRMiklós Marcell(Csáth Géza),Páder Petra,Eke Angéla ésCsuja FannyKoncz Zsuzsafelvételehoz? Miért kell színre rángatni Kosztolányit, ha a kételtérô magatartásforma, mûvészi pálya konfliktusánakmegidézésére még csak kísérlet sem történik?Egyáltalán: hogyan lehetséges az, hogy az elôadás másfélórája alatt semmilyen színpadi konfliktust nem látunk,s még a legdrámaibb eseményekrôl is csak monológokbólértesülünk? Ha változnak az idôsíkok, hogyanlehetséges az, hogy a szereplôk mindig ugyanaztaz arcukat mutatják? Mit keres ebben a földhözragadttörténetben Hügieia? Hogyan képzelhetô el, hogy aszínpadi jelenlét, megszólalás alapjait nem ismerô civilpszichiátert (aki nyilvánvalóan szakmájának kitûnôismerôje) színpadra rángassák csak azért, mert az eljátszandószerep egy pszichiáteré? (Ilyesmire egyetlensikerült példát tudok: Szabó Rékáék Véletlen címû elôadását,ám az ott felléptetett, kitûnô elôadói képességekkelrendelkezô matematikus nem matematikustjátszott, hanem a maga nevében a saját elôadását mutattabe a színpadon).És akkor még nem is beszéltünk a produkció jelentôsrészét kitevô filmbejátszásokról. Hogy ezekértmennyiben felel a rendezô, s mennyiben a színlaponoperatôrként feltüntetett Csabai Attila, nem tudom.Mindenesetre annyi látszik belôlük, hogy alkotójukalaposan tanulmányozta Huszárik Zoltán életmûvét,majd roppant kevés fantáziával igyekezett alkotásainakmotívumait megidézni. Amikor pedig ezek a motívumokis eltûnnek, s hosszasan nézhetjük például Csáthfutását a mezôn, a filmetûd már-már komikus hatástkelt. Ilyen körülmények között roppant hálátlan feladata színészi alakításokat elemezgetni, hiszen elképzelhetô,mennyi segítséget kaptak az ifjú aktorok a szerepekfelépítéséhez. Mindenesetre Miklós Marcell erejébôlannyira futja, hogy révült tekintettel meredjenránk, s elejétôl a végéig ugyanabban az egzaltáltnakszánt tónusban ejtse ki a szavakat, míg Bródy Norbertolyannyira elegáns, derûs Kosztolányi, mintha mindvégigegy kellemes felolvasóesten tartózkodna. A szereplôkkarát a színház négy ifjú stúdiósa egészíti ki,akik közül Eke Angélának jut az a kevéssé hálás feladat,hogy G. kisasszony sikolyainak és vergôdéseinektestet adjon. Szerepel még az elôadásban maga ElekSzilvia, megszámlálhatatlan, ám szerencsére többnyirenéma szerepben. Ez abban azért nem akadályozzameg, hogy a tapsrendnél csaknem középre ne rendezzemagát – nem kell túl sok rosszindulat ahhoz, hogyezt tekintsük az elôadás egyetlen professzionális rendezôigesztusának.Nem állítom, hogy még soha nem láttam hasonlóbemutatót – de azokat a struktúra leginkább periferiálispontjain, elrejtett pincékben, zugokban volt alkalmammegtekinteni. Ezeket legalább mentette valamelyesta kísérletezés szándéka; elvégre mindenkinek elkell kezdenie valahol színházat csinálni, míg kiderülhet:alkalmas-e a pályára vagy sem. Ez a „valahol”azonban mégsem lehet a Nemzeti Színház KaszásAttiláról elnevezett stúdiója. A Nemzetinek feladatapersze a kívülrôl érkezô, formabontóan izgalmas törekvésekfelkarolása, ám az is, hogy az izgalmas, kiforratlantehetséget el tudja választani a puszta dilettantizmustól.A legdöbbenetesebb mégis az, hogy aprodukció színlapján Jordán Tamás mint társrendezôszerepel. Csak reménykedni tudok abban, hogy eznem fedi a valóságot.ELEK SZILVIA: A VARÁZSLÓ KERTJE(Nemzeti Színház, Kaszás Attila Terem)Zene: Csáth Géza. Díszlet, látvány, jelmez: VladárCsaba. Videó- és filmtechnika, operatôr: CsabaiAttila. A rendezôk munkatársa: Bencze Zsuzsa.Rendezô: Jordán Tamás, Elek Szilvia.Szereplôk: Miklós Marcell, Bródy Norbert, ElekSzilvia, Eke Angéla, dr. Danics Zoltán, Csuja Fanny,Kis-Várday Juli, Páder Petra.2008. június 30 XLI. évfolyam 6.