2008. június - Színház.net

F ÓRUMSzabó GyörgyA Nemzeti SzínházpályázatkapcsánKoncz Zsuzsa felvételeAz igazat megvallva elgondolkodtatott, és jeleztea színházi életben érezhetô tanácstalanságot,hogy a komoly presztízs ellenére mindössze négy pályázószámára volt csalogató az ország elsô számúszínházának igazgatói széke. Tény, hogy a NemzetiSzínház XIX. században kialakult, a nemzetté válás folyamatábanfontos és pontosan körülírható társadalmi-politikaifunkciót betöltô szerepe a globalizációkorszakában nem értelmezhetô a régi módon. A határainkontúli mûvészvilágtól hosszú évtizedeken át elzárvaélô magyar polgár számára – akiben a jelen társadalmifolyamatai mindinkább megkérdôjelezik aglobalizáció glóriáját – e fogalom új, érvényes tartalommalvaló megtöltése nem könnyû, pontosabbannehezen megoldható feladat. Aki ma Budapesten élôNemzeti Színházat akar megteremteni, annak programjávalerre a kérdésre választ kell tudnia adni.Megítélésem szerint két pályázat próbált felelôsenszembenézni e problémával. Mindkettô a NemzetiSzínház fogalmának dinamikusabb felfogása felé törutat. Az egyik koncepció (Alföldi Róberté) a kortársmûvészet új eredményeit szeretné integrálni, és ezzela Nemzetit a jelenleginél sokkal szélesebb kontextusúés progresszívabb kánonba helyezni, míg a másik(Hudi László és Imre Zoltán pályázata) egy rendkívülradikális, lüktetô, szerkezeti változásokat generáló, nagyonis ambiciózus és provokatív elképzelés megvalósításátcélozza meg a mobilitás drasztikus fokozásával.Számomra mindkét pályázat szimpatikus, mert hasonlóirányban keresik a megoldást, mindkettô oldanikívánja a merev kereteket. Közös alapjuk a változásigénye, ezzel együtt a változtatásból fakadó türelmetlenség.A nyertesre küzdelmes feladat vár, mert megkell mozgatnia a mozdíthatatlannak tûnôt.Hudi László és Imre Zoltán pályamûve igazi kamikazekoncepció, mert visszafordíthatatlan folyamatokatindítana el. Elképzelésük olyannyira beláthatatlanhatású, hogy nincs az a hazai fenntartó, amelyik mellettemert volna dönteni. A rizikó túl nagy, ráadásulesztétikailag nehezen értelmezhetô, mert szemléletegyökeresen eltér az érvényes kánontól. Hudi és Imrekezdettôl fogva tudatában volt esélytelenségének.Radikális megfogalmazásukkal az volt a céljuk, hogyválaszreakciókat provokáljanak ki a szakmából. Jelen -tôs részénél ki is vágták a biztosítékot. Dolgozatukkalszisztematikus kísérletet tettek arra, hogy a fenntartóés a szakma végre egyszer végiggondolja, mi lenne, havalaki a rendszer gyökereihez nyúlna hozzá.Alföldi Róbert dolgozata ezzel szemben sokkal szervesebbés megfontoltabb, rengeteg terve és ötlete van,ötvözi a realitást a változtatás igényével. Szemembenkülönösen fontos, hogy több külföldi rendezôt szeretnemeghívni jövendôbeli társulatához. Képesnek is,esélyesnek is tartom arra, hogy a fenntartó számáratalán lehetôvé teszi tervei megvalósítását.Mégis szóvá kell tennem azt a kétségemet, hogy afelsorolt számtalan aktivitáshoz, a profil ilyen sokirányúbôvítéséhez elég lesz-e a mostani támogatás mértéke(láthattuk, elôdje is csak céljainak törtrészét tudtamegvalósítani). A másik alapvetô probléma magánaka pályázónak a személye. Kétségtelenül sikeres, a nyil -vánosságot keresô személyiség. Ám vajon képes lesz-eösszeegyeztetni a hiperaktív celeb és a speciális vezetôifeladatra koncentráló, visszafogottabb színházigazgatóeltérô karakterû szerepét? A kérdésre a választmajd a gyakorlat adja meg. Drukkolok Alföldinek,hogy sikerüljön egy új igazgatói imázs kialakításátmegalapoznia.Látva azonban az elôadó-mûvészeti törvény nehézkesszületését, a színházi rendszer megváltoztatásátfojtogató tehetetlenséget, a Nemzeti megreformálásakapcsán is itt látom a legnagyobb nehézséget. Aki maváltozást akar elérni, annak roppant terhekkel kellmegbirkóznia. Többnyire egyedül marad, sem a szakma,sem a fenntartó nem áll ki mellette, vállalkozásamagában rejti sikertelenségét.A Nemzeti Színház esetében túl sok pénzrôl és túlnagy presztízsrôl van szó, így érthetôen sokat nyom alatban az átláthatatlan kapcsolatok rendszere. Az újszemlélet meghonosítása nemcsak a Nemzeti falainbelül dôl el. A konzervatív környezet mechanizmusa –gyakran láthatatlanul – képes mindent felülírni.MINDEN PÉNTEKEN!KERESSE A HÍRLAPÁRUSOKNÁLVAGY FIZESSEN ELÔ!Kedvezményes éves elôfizetési díj 15.500 FtMegrendelhetô a szerkesztôségben:1089 Budapest, Rezsô tér 15.Tel: 06–1 210– 5149, 210–5159,Fax: 303–9241 • e-mail: lapterjesztes@es.hu2008. június 6 XLI. évfolyam 6.