2008. június - Színház.net

T A V A SZI F E SZTI V ÁLoperaházi elôadás is színvonalas. Használt neki, hogynem nagy színpadi apparátussal, hanem szcenikai jelzésekkelkerült színre a darab. (A kórus kottából énekelt.)Éry-Kovács András rendezô nem a miliôre, hanema karakterekre és a kortársian értelmezett háromszögtörténetrekoncentrált. Az eredeti – Musset-színmûbôlírt – librettó a XIV. század elején játszódik, ami elhanyagolható,mivel szimplán egy fiatalember ôrlôdésérôlvan szó – mint a Carmenben – a szelíd, szerelmeslány és a kihívó „végzetes nô” között. (Emlegetik is azFideliája a finom lelkû, lírai Puccini-hôsnôk késôbbisorának elôképe. Mester Viktória mint Tigrana – éppellenkezôleg – a zeneszerzô egyetlen démoni vampjánakkülönlegességét látszik élvezni. Kálmándi Mihályés Szvétek László a két kisebb szerepet – a jó leánybátyját és apját – abszolválja megfelelôen. A kamarajellegû elôadást stilizált színpad foglalja keretbe, atûzvészt világítás jelzi, a luxus-életmód érzékeltetésérenéhány fürdôruhás statiszta nyújtózkodik napozóágyon,az elsô késelést – mert kettô van belôle – fogócs -Mester Viktória(Tigrana),Fekete Attila(Edgar)és Kálmándi Mihály(Frank)Éder Verafelvételeelemzôk a párhuzamot.) Éry-Kovács ejtette a kiindulópontfalusi környezetét, nála kifejezetten városias, polgárifigurák szerepelnek – a XX. századi félmúltban,mindenesetre öltönyben és kosztümben. A bevonulókar templomi kórusként széksorokban foglal helyetmappáival (ami illik az elsô felvonáshoz); az utolsó felvonásbana sötét kórusegyenruhák épp megfelelnek agyászszertartásnak, amely a darab legkülönösebb része.Szabályos rekviem – Toscanini vezényletével játszottákPuccini temetésén –, bár a gyász nem valódi,mivel Edgar a saját temetését rendezi meg, és maga isrészt vesz a ceremónián. Ezt sem a gyászolók nemtudják, sem a közönség. Különösen az utóbbi furcsa.Itt komoly hiba van a dramaturgiai gépezetben – nemaz egyetlen –, amely fölött az alkotók nagyvonalúan elsiklottak.Puccini tragikus hangvétellel komponáltameg a groteszk helyzetet. Igaz, a vége tényleg tragikus:Tigrana, a vad amazon halálosan megkéseli szelíd riválisát,a – neve után ítélve is – hûséges Fideliát.A Kovács János irányításával zeneileg markáns produkcióillúziókeltô és minden tekintetben hiteles szólistákatkapott. Fekete Attila külleme és izmosodó, demég karcsú, viszonylag hajlékony tenorja megfelel akönnyelmû, állhatatlan, kissé link Edgar (különbeneléggé körvonalazatlan) karakterének. Herczenik Annaka helyettesíti, melyben eggyel kevesebb a szék, minta fogócskázó. A végsô leszámolásban már nem késszerepel, hanem pisztoly. A gyászszertartáson hátulegy limuzin sötét sziluettje, elöl a temetés. Mikrofonosbúcsúztató, kalapos-ballonkabátos inkognitóját arcaelé húzott maszkkal ôrzô címszereplô. A leleplezôdéstumultusában lelôtt áldozat kizuhan a kocsiból. Mintegy maffiafilmben.A Manon Lescaut az elsô Puccini-remekmû – ennyibenkönnyebb az elôadók helyzete. Színházilag nálunkmég mindig az 1961-es Gardelli–Mikó-elôadás(Ilosfalvy Róbert, Házy Erzsébet) az etalon – ennyibennehezebb. Az ugyanis kiváló volt a maga idejében. Deaz az idô elmúlt… A debreceni Csokonai SzínházSzergej Maszlobojscsikovot kérte föl a rendezésre, ezaz elôadás vendégszerepelt a Millenáris Színházban.Az egyik kukucskaszínház, a másik nyitott tér, tehát akörülmények nem azonosak. A vendégjátékon látszottaz elsietettség és a kiérleletlenség – nem tudni, mennyiírható belôle a „kimozdulás” számlájára. Valamennyibiztosan, de valószínû, hogy az eredeti produkció iscsak „vázlatosan” készült el. Koncepcionálisan inkább,mint manuálisan.Maszlobojscsikov kiemelte a darabot az elsô két felvonástmeghatározó rokokó környezetbôl, az egész2008. június 46 XLI. évfolyam 6.