K RIT I K AI T Ü K ÖRMarkó RóbertVékony jégenHOPPART -ELÔ ADÁS O KAz Ascher–Novák zenésszínész-osztály – a színháznézôiköznyelvbe így épült be a valójábanHOPPart Társulatnak keresztelt színészcsapat, amelyönálló alakulatként az elsô évadát tölti a magyar színházivilágban. A HOPPart – a velük párhuzamosandiplomázott, KoMa néven mûködô prózai színészMáté-osztállyal együtt – mostohagyermeke és tulajdonképpenválságterméke a színházi struktúrának.De legalább termék: az alkotóközösséggé válás rögösútjára lépett, jobb-rosszabb elôadásokat hoz létre,szurkolói (nézôi) bázist épített/épít ki magának, és látszólagépp csak annyira küzd mûködési gondokkal,mint a többi hazai társulat. „Én nagyon szorongvaszemlélem az egészet” – nyilatkozta övéirôl, a jelenségrôlNovák Eszter a Jelenkor hasábjain. Félelmeiazonban nem látszanak igazolódni, sôt: paradox módone mostohagyermekség lassan-lassan hasznot hajt.A szakma és a közönség figyelme ugyanis ellensúlyozzaa fiatal végzôsök újdonat társulatainak sanyarúkitaszítottságát. Nézik ôket. Cikkeznek róluk. És e kiterjedt,jobbára segítôkész, vigyázó figyelem egy indulóegyüttes esetében mindennél többet ér.A türelem, persze, véges. A bizalmat illik figyelemreméltó elôadásokkal viszonozni. Mi több: induló, pályakezdôtársulattól elvárják, hogy legalább színházi nyelvetés struktúrát megreformáló, hagyományokat felülíró,de inkább világot megváltó szándékkal fusson nekia tornyosuló akadályoknak. Küzdjön a fennmaradásért– de nem egzisztenciális, hanem esztétikai értelemben.A HOPPart, jelenleg négy elôadásból álló repertoárja(Varázsfuvola, Túl vagy a nehezén, most jön a neheze,Tovább is van…, Halálkemény) alapján, kiállja apróbát. Ami minden elôadásukon érezhetô: az egymásiránti érdeklôdés és föltétlen bizalom, a felszabadultjátékkedv, a színház(csinálás) szenvedélyes szeretete.Ezekkel pedig a jóérzésû nézô és a jóérzésû kritikusegyformán „megvehetô”: az ember vállveregetve, bátorítvaregisztrálja még azt is, hogy a társulat az említettnégy elôadásban korántsem teljesít egyenletesen magasszínvonalon.Borovi Dániel felvételeSándor Katalin felvételeBALRA: Halálkemény (Kiss Diána Magdolnaés Polgár Csaba)JOBBRA: Tovább is van… (Friedenthál Zoltán, Tóth SimonFerenc, Mátyássy Bence és Bánfalvi Eszter)A Varázsfuvola és a Túl vagy a nehezén, most jön a nehezeegyetemi vizsgaelôadásból vált repertoárdarabbá.Ezzel a szokatlan, bár egyre gyakoribb metamorfózissalaz elôadások befogadási horizontja alapjaiban változottmeg. Vizsgaelôadást ugyanis másképp néz azember, mint szokványos kôszínházit; az elôbbi esetébenáltalános gyakorlat, hogy a hibákat igyekszünk figyelmenkívül hagyni és a sikerült mozzanatokra fokuszálni.Mondjuk ki: a vizsgaelôadásnak végsô soronnincsen tétje. (A „felsôbb osztályba léphet” stemplit alegritkább esetben tagadják meg az illetékesek.) Ámabban a pillanatban, hogy az egzámenprodukciók –így a fent nevezett kettô is – kikerülnek az ÓdrySzínpad védettséget nyújtó falai közül, és megérkeznek– jelen esetben – a Merlin Színház deszkáira,<strong>2008.</strong> június 39 www.szinhaz.<strong>net</strong>
K RIT I K AI T Ü K ÖRBALRA: Túl vagya nehezén, mostjön a neheze(Szilágyi Katalin ésMátyássy Bence)JOBBRA:Varázsfuvola(Radnay Csillaés Kiss DiánaMagdolna)Sólymosi Attila felvételenincs kegyelem: már nem elég relatíve jót, a korábbisaját elôadásokhoz mérten színvonalasat bemutatni,hanem olyan produkciót kell a színpadra tenni, amelyönmagában is megállja a helyét.A HOPPart Varázsfuvolája ilyen elôadás: szerencsésválasztás, sikeres produkció. Invenciózus, releváns,erô teljes olvasata Mozart és Schikaneder klasszikusának,formája pedig bravúros: közérthetô, de nem ellaposítottzenés színházi forma. Ascher Tamás, NovákEszter és a társulat együttes rendezése tulajdonképpena gyökerekhez tér vissza, a krónika följegyezte ugyanis,hogy A varázsfuvolát eredetileg külbécsi énekes színészekadták elô, s csak a mítoszteremtô idô emelteklasszikus nagyoperává. Ugyanígy a HOPPart – az elôadásbemutatásakor még: Zenés-Színész MûkedvelôEgylet – elôadása is a színészi játék ötletteli sodrásáraalapoz, a vokális kvalifikáltságot pedig természetes(és másodlagos) csatolmánynak tekinti. A kiváló játék -ötleteknek se szeri, se száma: a nôk karának folytonosátlényegítése és konkretizálása; az égi szende gyermekekiskolai kamarakórussá formálása; a képáriahula hoppkarika-trükkje, mellyel Pamina képe életrekel; a kis termetû Sarastro magasítása egy kettôs létrával;a zenekarvezetô be-beavatkozása a cselekménybeés a szereplôk ki-kilépése a zenekarba. Amelynek átalakítása,és vele Mozart eredetijének áthangszerelése– hegedûre, zongorára, klarinétra, fuvolára, tangóharmonikára,elektronikus gitárra és egy számoshangszínen megszólalni képes szintetizátorra – igazitrouvaille: ritkán ízlelhetô instrumentális zamat.A Túl vagy a nehezén, most jön a neheze Örkény Ist -ván Egyperces novelláinak válogatott – szándékoltannem a legismertebb – darabjait tálalja fel Izsák Liliszellemes, asztalok és székek geometrikus rendbe állítottgarmadájából fabrikált díszletében. A rendezô,Mácsai Pál beszédes helyváltoztatás-sorozatokkal ésmagánszámok megkomponálásával erôsíti és ellenpontozzaÖrkény örökbecsû szövegeit, amelyek tulajdonképpena mindennapi élet abszurditását tükrözikvissza, még csak nem is sarkítva, hanem úgy, ahogyvannak. Éppen ezért mûködôképes Mácsai olvasata,miszerint megélt törté<strong>net</strong>ek hangzanak el fogékonytársaságban, egy terebélyes asztal körül, a „csak ülökés mesélek” alapállásában.A társulattagjai a rendezôi intenciószerint naivrácsodálkozással,mégis teljes beleélésselmondják ésBíró Dénes felvételemutatják Örkény szövegeit, könnyedén és könnyeden.A színpadi könnyedség minden bizonnyal az egyiklegnehezebben kivitelezhetô színházi mutatvány,Mácsai pedig még ennél is többet vár el: nemcsakkönnyednek, de (majdnem) civilnek kell látszani aszínpadon, egyívásúvá válni a nézôvel. Ez nem pusztafizikai jelenlétet, hanem folyamatos koncentrációt kíván,s ez utóbbi olykor még hibádzik a HOPPart színészeinél.A Halálkemény a társulat második önálló produkciója.A kronológia szerint elôbb az elsôrôl, a Tovább isvan… címûrôl kellene szólni, ám az túlságosan negatívvégkicsengést kölcsönözne ennek az írásnak, és ezta szerzô mindenképpen el kívánja kerülni. Legjobbvolna talán hallgatni a Halálkeményrôl: erôtlen produkció;és ezt még tetézi, ha az ember – fájó hiányosság!– nem rendelkezik alapos Die Hard- – itt: Dájhárd-– mûveltséggel. Az elôadás alapja ugyanis az 1987-benbemutatott, hazánkban Drágán add az életed! címen elhíresültamerikai akciófilm. A nemes opust, amely aszakirodalom szerint meghatározta a kilencvenes évekakciófilmgyártását, most színházi törté<strong>net</strong>té dolgoztaát a HOPPart, ám olyannyira hûen követve az egykorifilm cselekményét és dramaturgiáját (amennyiben egyakciófilm esetén beszélhetünk ilyenrôl), hogy a poénokbelterjessé és elôképzettség nélkül teljesen érthetetlennéválnak. A színlap szerint az alkotói szándék„modern távlatokat nyitni” a hôs XXI. századi értelmezésében,ám az elôadás inkább tûnik paródiának,mint komolyan vehetô hôstörté<strong>net</strong>nek. MindenesetreBorovi Dániel és Körmendy Pál csupa nejlon, labirintusszerû,mindvégig jelentéses és funkcionális díszleteés az idônként felcsendülô songok magukban hordozzákegy színvonalas elôadás lehetôségét, és nyilvánvalóváteszik: a Halálkemény a gyaníthatóanimprovizációkra építô, irányvonal nélküli kollektívrendezésbe bukott bele, és nem a tehetség hiányába.Ékes bizonyítéka ennek az is, hogy a Nemzeti Szín -ház próbaterembôl Háziszínpaddá, abból KaszásAttila Teremmé avanzsált játszóhelyén, ahová JordánTamás amolyan mentôövet nyújtva hívta meg a társulatot,Harangi Mária kezében tökéletes eszközkéntmûködik az ifjú színészcsapat. A Wilhelm Hauff és<strong>2008.</strong> június 40 XLI. évfolyam 6.