2008. június - Színház.net

K RIT I K AI T Ü K ÖRnoctis intézményétôl nem sokat remélhet.De Kamarás grófja nem ismutatkozik ádáz nôfalónak).A nevettetésre igen, elgondolkodtatásranem képes Figaro jobbjeleneteibe Anger mindig beleütiaz orrát: ô a vígszínházi újdonság.Amúgy a szabálytalan blende módjáraszét- és összecsúszó, függönythelyettesítô hatalmas lemezekmögött jobbára érdektelen a kép,Eszenyi nem fotografál semmi különöset.PIERRE-AUGUSTIN CARON DE BEAUMARCHAIS:FIGARO HÁZASSÁGA, AVAGY EGY BOLOND NAP (Vígszínház)Fordította: Hamvai Kornél. Díszlet, jelmez: Kentaur. Zene: Keresztes Zol -tán. Mozgás: Katona Gábor. Irodalmi munkatárs: Deres Péter. Konzultáns:Böhm György, Bodor Böbe, Héjj János. Szcenikus: Krisztiáni István.Világítás: Komoróczky Gábor. Rendezô: Eszenyi Enikô.Szereplôk: Kamarás Iván, Hegyi Barbara, Anger Zsolt, Danis Lídia, VarjuKálmán, Pap Vera, Iglódi István, Fesztbaum Béla, Reviczky Gábor,Tornyi Ildikó, Pindroch Csaba, Viszt Attila, Kovács Martina, Orth Péter e.h., Lázók Mátyás e. h.Urbán BalázsHagymázELEK SZILV IA: A V ARÁZSLÓ K ERT JEIzgatott nôvérkék jegyzetelnek.Majd egy pszichiáter érkezik aszínre, s felkéri Brenner doktortelô adásának megtartására. Vagyiselôadást látunk az elôadásban.Mindezt egy dokumentumdrámakereteként. A fôszereplôk közt pedigegy civil pszichiáter, aki azonbanönmaga helyett szerepet játszik.Alig fut le néhány perc a bemutatóból,s már sejteni lehet,hogy itt komoly bajok lesznek.Lesznek is.Csáth Géza sokáig csak kevesekelôtt ismert életmûve az utóbbi kétháromévtizedben szélesebb körbenis népszerûvé vált. Az irodalmiértéken túl ebben alighanem jelentôsszerepe van a novellák extrémtematikájának, a testi-lelki borzalmakszuggesztív megjelenítésének,de minden bizonnyal a Csáthszemélyéhez kötôdô, polgárborzasztóéletrajzi elemeknek (gyilkosság,ópium, ôrület határán táncolózsenialitás) is. Írók, rendezôknehezen állnak ellen a csábításnak,hogy a társmûvészetek eszközeivelis feldolgozzák az életmû darabjait– majd’ mindig az író életéhez,személyiségéhez kötôdô tényeketés mítoszokat is vegyítve az alkotásba(ez alól talán csak Molnár György nyolcvanas években készült tévéfilmje– talán máig a legérdekesebb és legautentikusabb Csáth-adaptáció– jelentett kivételt). Az orvos végzettségû Sárosi István például drámát isírt a témából – az erôtlen anyag bágyadt pécsi elôadása elmosódottan élbennem. E mû címével is idézte Csáth sokat emlegetett kijelentését a„húszmilliomodik évrôl”, vagyis az ópium tudattágító hatásáról. A filmadaptációkpedig az utóbbi években szaporodtak: elôbb András Ferenc készítettkisfilmet a kábítószerfüggô doktor életének egy szeletébôl, mely állítólagcsupán része lett volna egy tervezett nagyjátékfilmnek – az eredménytlátva örülhettünk, hogy a terv csak terv maradt. S már csak helyhiányában is tartózkodnék attól, hogy hosszasabban morfondírozzakazon, vajon Szász János minden ízében kidolgozott, gyönyörûen fényképezett,egészen remek színészekkel forgatott filmjét miért is éreztem végtelenülsterilnek és unalmasnak. Mindez arra figyelmeztet, hogy a mítoszés az extremitás önmagában nem garancia a sikerre: ha Csáthon és aCsáth-mûveken keresztül nem sikerül valami ópiumon túlit, az érzelmi ésszexuális kiszolgáltatottságról általánosabb érvényût, a zseni–ôrült-paradoxonközhelyein túllépôt mondani, könnyen érdektelenségbe fulladhataz adaptáció.A fenti eszmefuttatás azonban csaknem érvényét és értelmét veszti aNemzeti Színházban frissen bemutatott, A varázsló kertje címû elôadásláttán. Merthogy az író-rendezô, az elôadásban színészként és zenészkéntis közremûködô Elek Szilvia nem a csáthi életmû mélységeinek feltárásával,annak továbbgondolásával marad adós, hanem az alapvetô szakmaitudással. Maga a Csáth-mûvekbôl, Kosztolányi-versekbôl és más idézetekbôl,hivatalos dokumentumokból összeollózott, néhány szerencsétlen dialógussalfeltöltött szöveg eleve csak akkor állhatna meg a maga lábán, harendkívül erôs, a szövegkönyvet csupán nyersanyagként használó rendezôivízió mûködtetné. Ám vízió, ha van is, nem mûködik: csupa megválaszolatlanés megválaszolhatatlan kérdés az elôadás. Mit keres itt G. kisasszony– vagyis az Egy elmebeteg nô naplójának cserepei –, ha a szimplánhisztérikus, nimfomániás idiótának tûnô lánynak semmi köze a doktor-2008. június 29 www.szinhaz.net